Er ja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Er ja
Az Er ja (Er ya) kommentált kiadása
Az Er ja kommentált kiadása
Szerző ismeretlen
Ország Csou-kori Kína
Nyelv klasszikus kínai nyelv
Téma értelem szerint rendezett szavak vagy fogalmak gyűjteménye és szinonimák magyarázata
Műfaj szótár, enciklopédia, tezaurusz
Kiadás
Kiadás dátuma kb. i. e. 3. sz.
Átírási segédlet
Er ja
Kínai átírás
Hagyományos kínai 爾雅
Egyszerűsített kínai 尔雅
Mandarin pinjin Ěr yǎ
Wade–Giles Erh3-ya4

Az Er ja a ma ismert legrégebbi kínai szótár, enciklopédia egyfajta tezaurusz, amelyet ismeretlen szerző vagy szerzők állítottak össze vélhetően valamikor az i. e. 3. században. A filológiai kutatások felbecsülhetetlen értékű segédkönyve és forrása, amelyhez később több kommentár is született, valamint a mintájára több hasonló művet is összeállítottak.

Címének jelentése[szerkesztés]

A kínai tudósok az mű címének első tagját, az er 爾 írásjegyet, melynek elsődleges jelentése: 'te', 'Ön' úgy értelmezik, hogy a hasonló hangzása, homofóniája miatt helyettesíti az er 邇, 'közel', 'közelében', 'megközelítés' jelentésű írásjegyet. A cím második tagja, a ja 雅 írásjegy olyan jelentésekkel rendelkezik, mint például: 'megfelelő', 'illendő', 'kifinomult' és 'elegáns'. W. South Coblin szerint: „A cím valami olyasféle értelmezése, mint például 'közeledni ahhoz, ami helyes, megfelelő, kifinomult' ma már széles körben elfogadott.”[1] James Legge (1815–1897) fordításaiban „Az irodalmi magyarázó” (The Literary Expositor) és „Kész kiigazítás” (A Ready Rectifier).

Szerzője, keletkezése[szerkesztés]

A mű szerzője ismeretlen, bár a hagyomány a Csou-házbéli hercegnek, Csou Kungnak, Konfuciusznak vagy az ő tanítványainak tulajdonítja. A Han-kortól kezdve a klasszikus szövegek hiteles és mérvadó lexikográfiai útmutatójának tekintették,[2] a Szung-dinasztia idején pedig hivatalosan is a legnagyobb megbecsülésnek örvendő tizenhárom konfuciánus klasszikus mű sorába emelték. Ezzel együtt Karlgren szerint az Er ja nem keletkezhetett régebben, mint az i. e. 3. század.[3][4]

Kommentárok[szerkesztés]

Az Er ja legismertebb kommentárja, az Er ja csu (《爾雅注》) Kuo Pu (276–324) nevéhez köthető. Az Északi Szung-dinasztia idején élt Hszing Ping (931–1010) elkészítette a tizenhárom konfuciánus klasszikus mű kommentárját, köztük az Er jaét is Er ja su (《爾雅疏》) címen. A mandzsu Csing-dinasztia idején további három kommentár is született a műhöz:

  • Ma Kuo-han (馬國翰; 1794–1857): Er ja ku-csu (《爾雅古注》)
  • Sao Csin-han (邵晉涵; 1743–1796): Er ja cseng-ji (《爾雅正義》)
  • Hao Ji-hszing (郝懿行; 1757–1825): Er ja ji-su (《爾雅義疏》)[5]

Tartalma, szerkezete[szerkesztés]

Az Er jat általában úgy határozzák meg, hogy a ma ismert legrégebbi kínai szótár, szinonimaszótár, enciklopédia, egyfajta tezaurusz. Karlgren úgy jellemzi, hogy mű „nem egy szótár in abstracto, hanem régi szövegekből kiemelt konkrét idézetek glosszáriuma”.[6] A teljes könyv 2 094 tételben mintegy 4 300 szó magyarázatát tartalmazza, összesen 13 113 írásjegy terjedelemben.

A kínai írásjegyek struktúráját először majd csak Hszü Sen (許慎; kb. 58-147) írja le i. sz. 100-ban. Etimológiai szótárában, a Suo-ven csie-ceben fekteti le az alapjait, a kínai írásjegyek szemantikai gyökök, radikálisok alapján történő rendszerezésének és kereshetőségének, így a korábbi művek a fogalmi azonosság sajátos értelmezése szerint csoportosították, osztályozták a feldolgozandó szavakat, fogalmakat, kifejezéseket.

Alighanem az Er ja ismeretlen összeállítója volt az első, aki arra vállalkozott, hogy az addig született művek alapján összegzi korának tudásanyagát. A hagyományos kínai gondolkozásra mindig is jellemző volt a „kategóriák” keresése és azok rendszerbe foglalása. Az enciklopédiákat hagyományosan ezért is nevezték később „osztályozókönyveknek” (lej-su 類書).

Mind a 19 fejezet címének első tagja a si (釋), melynek jelentése 'megmagyarázni', 'tisztázni', ezt követően pedig a nagyobb fogalmi egységek, szemantikai kategóriák következnek, amelyek olykor jelentősen eltérhetnek a ma logikusnak tartott osztályozási rendszerektől:

Fejezet Kínaiul Átírásban Magyarul Tárgya
1 釋詁 Si-ku Magyarázat a régi (szavakhoz) igék, melléknevek, határozószók, nyelvtani partikulák
2 釋言 Si-jen Magyarázat a szavakhoz igék, melléknevek, határozószók
3 釋訓 Si-hszün Magyarázat az utasításokhoz melléknevek, határozószók, zömében szókettőzéssel
4 釋親 Si-csin Magyarázat a rokonsági kapcsolatokhoz rokoság, házasság
5 釋宮 Si-kung Magyarázat az épületekhez építészet
6 釋器 Si-csi Magyarázat a használati tárgyakhoz használati tárgyak, fegyverek, ruhák és használatuk
7 釋樂 Si-jüe Magyarázat a zenéhez zene, hangszerek, tánc
8 釋天 Si-tien Magyarázat az éghez asztronómia, asztrológia, meteorológia, naptár
9 釋地 Si-ti Magyarázat a földhöz geográfia, geológia
10 釋丘 Si-csiu Magyarázat a dombokhoz topográfia, feng-shui kifejezések
11 釋山 Si-san Magyarázat a hegyekhez hegyek, híres hegyek
12 釋水 Si-suj Magyarázat a folyókhoz folyók, hajózás, öntözés
13 釋草 Si-cao Magyarázat a füvekhez füvek, növények, gyógynövények, gabonafélék, zöldségek
14 釋木 Si-mu Magyarázat a fákhoz fák, bokrok, botanikai kifejezések
15 釋蟲 Si-csung Magyarázat a férgekhez rovarok, kígyók, hüllők stb.
16 釋魚 Si-jü Magyarázat a halakhoz halak, hüllők, kétéltűek, rákfélék stb.
17 釋鳥 Si-niao Magyarázat a madarakhoz vadmadarak, ornitológia
18 釋獸 Si-sou Magyarázat a fenevadakhoz vadállatok, mitikus, legendás állatok, képzeletbeli lények
19 釋畜 Si-csu Magyarázat a háziállatokhoz háziállatok, állattenyésztés, zoológiai kifejezések

Hatása[szerkesztés]

Az Er ja inspirálóan hatott a későbbi korok lexikográfusaira, így a történelem során több mint egy tucat olyan gyűjtemény született, amelyeknek a célja Er ja bővítése, kiegészítése, frissítése, aktualizálása volt, vagy egyszerűen csak annak összeállítási, szerkesztési elveit vette alapul. Ezen művek legtöbbje még a címében is utal valamiképpen a nagy elődre. Az Er ja inspirálta későbbi művek közül mindenképpen említésre méltó Konfuciusz egyik leszármazottjának, a Han-dinasztia idején élt és alkotott Kung Fu (孔鮒; kb. i. e. 264-208) Hsziao Er ja (《小爾雅》), „Kis Er ja”, az i. sz. 3. századi Csang Ji (張揖) által szerkesztett Kuan ja (《廣雅》), a „Kibővített [Er] ja”, amelyet később Po ja (《博雅》) néven is számon tartottak, a Szung-dinasztia idején élt Lu Tien ((陸佃; 1042–1102) Pi jaja (《埤雅》), a „Kiegészített [Er] ja”-ja, vagy az ugyancsak a Szung-kori Lo Jüan (羅願; 1136-1184) Er ja ji (《爾雅翼》), vagyis az „Er ja szárnyai” című műve.

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Coblin 1993. 94. o.
  2. Coblin 1993. 95. o.
  3. Karlgren 1931. 44-54. o.
  4. Coblin 1993. 96. o.
  5. Coblin 1993. 97., 98. o.
  6. Karlgren 1931. 46. o.

Irodalom[szerkesztés]

  • Coblin 1993.: W. South Coblin. Erh ya. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 94-99. ISBN 1557290431
  • Karlgren 1931.: Karlgren, Bernhard. "The Early History of the Chou Li and Tso Chuan Texts". Bulletin of the Museum of Far Eastern Antiquities 3: 1–59.

Külső hivatkozás[szerkesztés]

A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Er ja témában.