Er ja
| Er ja () | |
 | |
| Az Er ja () kommentált kiadása | |
| Szerző | ismeretlen |
| Eredeti cím | 爾雅 |
| Ország | Csou ()-kori Kína |
| Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
| Téma | értelem szerint rendezett szavak vagy fogalmak gyűjteménye és szinonimák magyarázata |
| Műfaj | szótár, enciklopédia, tezaurusz |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | kb. i. e. 3. sz. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Er ja () témájú médiaállományokat. | |
| Átírási segédlet | |
| Er ja | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 爾雅 |
| Egyszerűsített kínai | 尔雅 |
| Mandarin pinjin | Ěr yǎ |
| Wade–Giles | Erh3-ya4 |
| Konfucianizmus |
|---|
 |
| Kínai filozófia |
| A konfuciánus kánon |
| Konfuciánus filozófusok |
| Neokonfucianizmus |
| Kapcsolódó fogalmak |
Az Er ja () a ma ismert legrégebbi kínai szótár, enciklopédia egyfajta tezaurusz, amelyet ismeretlen szerző vagy szerzők állítottak össze vélhetően valamikor az i. e. 3. században. A filológiai kutatások felbecsülhetetlen értékű segédkönyve és forrása, amelyhez később több kommentár is született, valamint a mintájára több hasonló művet is összeállítottak.
Címének jelentése
[szerkesztés]A kínai tudósok az mű címének első tagját, az er 爾 írásjegyet, melynek elsődleges jelentése: 'te', 'Ön' úgy értelmezik, hogy a hasonló hangzása, homofóniája miatt helyettesíti az er 邇, 'közel', 'közelében', 'megközelítés' jelentésű írásjegyet. A cím második tagja, a ja () 雅 írásjegy olyan jelentésekkel rendelkezik, mint például: 'megfelelő', 'illendő', 'kifinomult' és 'elegáns'. W. South Coblin szerint: „A cím valami olyasféle értelmezése, mint például 'közeledni ahhoz, ami helyes, megfelelő, kifinomult' ma már széles körben elfogadott.”[1] James Legge (1815–1897) fordításaiban „Az irodalmi magyarázó” (The Literary Expositor) és „Kész kiigazítás” (A Ready Rectifier).
Szerzője, keletkezése
[szerkesztés]A mű szerzője ismeretlen, bár a hagyomány a Csou ()-házbéli hercegnek, Csou Kung ()nak, Konfuciusznak vagy az ő tanítványainak tulajdonítja. A Han-kortól kezdve a klasszikus szövegek hiteles és mérvadó lexikográfiai útmutatójának tekintették,[2] a Szung ()-dinasztia idején pedig hivatalosan is a legnagyobb megbecsülésnek örvendő tizenhárom konfuciánus klasszikus mű sorába emelték. Ezzel együtt Karlgren szerint az Er ja () nem keletkezhetett régebben, mint az i. e. 3. század.[3][4]
Kommentárok
[szerkesztés]Az Er ja () legismertebb kommentárja, az Er ja csu () (《爾雅注》) Kuo Pu () (276–324) nevéhez köthető. Az Északi Szung ()-dinasztia idején élt Hszing Ping () (931–1010) elkészítette a tizenhárom konfuciánus klasszikus mű kommentárját, köztük az Er ja ()ét is Er ja su () (《爾雅疏》) címen. A mandzsu Csing-dinasztia idején további három kommentár is született a műhöz:
- Ma Kuo-han () (馬國翰; 1794–1857): Er ja ku-csu () (《爾雅古注》)
- Sao Csin-han () (邵晉涵; 1743–1796): Er ja cseng-ji () (《爾雅正義》)
- Hao Ji-hszing () (郝懿行; 1757–1825): Er ja ji-su () (《爾雅義疏》)[5]
Tartalma, szerkezete
[szerkesztés]Az Er ja ()t általában úgy határozzák meg, hogy a ma ismert legrégebbi kínai szótár, szinonimaszótár, enciklopédia, egyfajta tezaurusz. Karlgren úgy jellemzi, hogy mű „nem egy szótár in abstracto, hanem régi szövegekből kiemelt konkrét idézetek glosszáriuma”.[6] A teljes könyv 2 094 tételben mintegy 4 300 szó magyarázatát tartalmazza, összesen 13 113 írásjegy terjedelemben.
A kínai írásjegyek struktúráját először majd csak Hszü Sen () (許慎; kb. 58-147) írja le i. sz. 100-ban. Etimológiai szótárában, a Suo-ven csie-ce ()ben fekteti le az alapjait, a kínai írásjegyek szemantikai gyökök, radikálisok alapján történő rendszerezésének és kereshetőségének, így a korábbi művek a fogalmi azonosság sajátos értelmezése szerint csoportosították, osztályozták a feldolgozandó szavakat, fogalmakat, kifejezéseket.
Alighanem az Er ja () ismeretlen összeállítója volt az első, aki arra vállalkozott, hogy az addig született művek alapján összegzi korának tudásanyagát. A hagyományos kínai gondolkozásra mindig is jellemző volt a „kategóriák” keresése és azok rendszerbe foglalása. Az enciklopédiákat hagyományosan ezért is nevezték később „osztályozókönyveknek” (lej-su () 類書).
Mind a 19 fejezet címének első tagja a si () (釋), melynek jelentése 'megmagyarázni', 'tisztázni', ezt követően pedig a nagyobb fogalmi egységek, szemantikai kategóriák következnek, amelyek olykor jelentősen eltérhetnek a ma logikusnak tartott osztályozási rendszerektől:
| Fejezet | Kínaiul | Átírásban | Magyarul | Tárgya |
|---|---|---|---|---|
| 1 | 釋詁 | Si-ku () | Magyarázat a régi (szavakhoz) | igék, melléknevek, határozószók, nyelvtani partikulák |
| 2 | 釋言 | Si-jen () | Magyarázat a szavakhoz | igék, melléknevek, határozószók |
| 3 | 釋訓 | Si-hszün () | Magyarázat az utasításokhoz | melléknevek, határozószók, zömében szókettőzéssel |
| 4 | 釋親 | Si-csin () | Magyarázat a rokonsági kapcsolatokhoz | rokonság, házasság |
| 5 | 釋宮 | Si-kung () | Magyarázat az épületekhez | építészet |
| 6 | 釋器 | Si-csi () | Magyarázat a használati tárgyakhoz | használati tárgyak, fegyverek, ruhák és használatuk |
| 7 | 釋樂 | Si-jüe () | Magyarázat a zenéhez | zene, hangszerek, tánc |
| 8 | 釋天 | Si-tien () | Magyarázat az éghez | asztronómia, asztrológia, meteorológia, naptár |
| 9 | 釋地 | Si-ti () | Magyarázat a földhöz | geográfia, geológia |
| 10 | 釋丘 | Si-csiu () | Magyarázat a dombokhoz | topográfia, feng-shui kifejezések |
| 11 | 釋山 | Si-san () | Magyarázat a hegyekhez | hegyek, híres hegyek |
| 12 | 釋水 | Si-suj () | Magyarázat a folyókhoz | folyók, hajózás, öntözés |
| 13 | 釋草 | Si-cao () | Magyarázat a füvekhez | füvek, növények, gyógynövények, gabonafélék, zöldségek |
| 14 | 釋木 | Si-mu () | Magyarázat a fákhoz | fák, bokrok, botanikai kifejezések |
| 15 | 釋蟲 | Si-csung () | Magyarázat a férgekhez | rovarok, kígyók, hüllők stb. |
| 16 | 釋魚 | Si-jü () | Magyarázat a halakhoz | halak, hüllők, kétéltűek, rákfélék stb. |
| 17 | 釋鳥 | Si-niao () | Magyarázat a madarakhoz | vadmadarak, ornitológia |
| 18 | 釋獸 | Si-sou () | Magyarázat a fenevadakhoz | vadállatok, mitikus, legendás állatok, képzeletbeli lények |
| 19 | 釋畜 | Si-csu () | Magyarázat a háziállatokhoz | háziállatok, állattenyésztés, zoológiai kifejezések |
Hatása
[szerkesztés]Az Er ja () inspirálóan hatott a későbbi korok lexikográfusaira, így a történelem során több mint egy tucat olyan gyűjtemény született, amelyeknek a célja Er ja () bővítése, kiegészítése, frissítése, aktualizálása volt, vagy egyszerűen csak annak összeállítási, szerkesztési elveit vette alapul. Ezen művek legtöbbje még a címében is utal valamiképpen a nagy elődre. Az Er ja () inspirálta későbbi művek közül mindenképpen említésre méltó Konfuciusz egyik leszármazottjának, a Han-dinasztia idején élt és alkotott Kung Fu () (孔鮒; kb. i. e. 264-208) Hsziao Er ja () (《小爾雅》), „Kis Er ja ()”, az i. sz. 3. századi Csang Ji () (張揖) által szerkesztett Kuan ja () (《廣雅》), a „Kibővített [Er] ja ()”, amelyet később Po ja () (《博雅》) néven is számon tartottak, a Szung ()-dinasztia idején élt Lu Tien () (陸佃; 1042–1102) Pi ja ()ja (《埤雅》), a „Kiegészített [Er] ja ()”-ja, vagy az ugyancsak a Szung ()-kori Lo Jüan () (羅願; 1136-1184) Er ja ji () (《爾雅翼》), vagyis az „Er ja () szárnyai” című műve.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Coblin 1993. 94. o.
- ↑ Coblin 1993. 95. o.
- ↑ Karlgren 1931. 44-54. o.
- ↑ Coblin 1993. 96. o.
- ↑ Coblin 1993. 97., 98. o.
- ↑ Karlgren 1931. 46. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Coblin 1993.: W. South Coblin. Erh ya. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 94–99. ISBN 1-55729-043-1
- ↑ Karlgren 1931.: Karlgren, Bernhard. "The Early History of the Chou Li and Tso Chuan Texts". Bulletin of the Museum of Far Eastern Antiquities 3: 1–59.
Külső hivatkozás
[szerkesztés]
