Tung Csung-su

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tung Csung-su
Kínai filozófia
Ókori filozófia
Dong zhongshu.jpg
Élete
Született i. e. 179
Kuangcsuan (廣川) (mai Hengsuj (衡水), Hopej)
Elhunyt i. e. 104
Pályafutása
Iskola/Irányzat Kínai filozófia, Konfucianizmus
Érdeklődés etika, szociálfilozófia, politikafilozófia
Átírási segédlet
Tung Csung-su
Kínai átírás
Hagyományos kínai 董仲舒
Egyszerűsített kínai 董仲舒
Mandarin pinjin Dǒng Zhòngshū
Wade–Giles Tung Chung-shu

Tung Csung-su kiemelkedő, jelentős konfuciánus filozófus a Keleti Han-dinasztia idején, az i. e. 2. évszázadban.

Élete[szerkesztés]

Tung Csung-su életrajza A történetíró feljegyzéseinek 121. és a Han su 56. fejezetében található. Habár Sze-ma Csien bizonyos szempontból mestereként tekintett Tung Csung-sura, mégis csak egy viszonylag rövid életrajzot közöl róla, a Han su szerzője, Pan Ku részletesebb leírásából azonban már egyértelműen kiderül Tung Csung-su szélesebb körű elismertsége.[1]

Han Csing császár (漢景帝; uralk. i. e. 157–141) és Han Vu császár (漢武帝; uralk. i. e. 141–87) udvarában tevékenykedett tudósként. A Tavaszok és őszök krónikájához írt három kommentár közül a Kung-jang csuan (《公羊傳》) kommentár értelmezésében tűnt ki, és ezen érdemeiért adományozta neki Han Csing császár az „udvari akadémikus” (po-si 博士) címet.[2]

Az előadásait állítólag egy függöny mögött tartotta, így sokan nem is láthatták személyesen a mestert, hanem kizárólag a közelebbi tanítványaitól tanulhattak. Han Vu császár idején Hu-vu Ce-tuval (胡毋子都) együtt volt az udvar Tavaszok és őszök krónikájának értelmező specialistája. Han Vu császár felhívást intézett az országban élő írástudókhoz, így született meg Tung Csung-sunak az Ember és az Ég kapcsolatáról szóló három beadványa (szan cö 三策), melyek nevét ismertté tették.[3]

A császár egy rövidebb időre kinevezte Csiang-tu (江都) vezetőjévé, ahol egyebek között állítólag esőidéző és esőmegállító szertartásokat mutatott be. I. e. 130-ban Csang’anban lett császári tanácsadó (csung ta-fu 中大夫). A következő években Tung Csung-su a klasszikus művek és a rítusok kiváló ismerete mellett számos konkrét tanáccsal segítette a belügyeket és külkapcsolatok igazgatását (pl. a só és a vas túlzott állami monopóliumáról, vagy a hsziungnukkal való békés viszony kialakításáról alkotott véleményével). Habár Tung Csung-su alapvetően egész életében tudós és író maradt, mégis a későbbi kínai hagyomány szerint senki sem játszott olyan fontos szerepet a Han-kori és a későbbi Kína megteremtésében, a Nagy Akadémia (Taj-hszüe 太學) létrehozásában, a vizsgarendszer bevezetésében, a klasszikus könyvek központivá tételében, mint Tung Csung-su. Sokan vélik úgy, nagy részben neki köszönhető, hogy a konfucianizmus lett Kína állami ideológiája.[4]

Fő műve és filozófiája[szerkesztés]

Tung Csung-su fő műve a Csun-csiu fan-lu (《春秋繁露》), vagyis a „Tavaszok és őszök gyöngysora”, mely egyrészt a Tavaszok és őszök krónikájának a Kung-jang-féle kommentáron keresztüli értelmezése, másrészt a jin–jang és az öt elem tanával való megerősítése. Sokan úgy tekintenek erre a műre, mint az i. e. 134-ben uralkodóvá váló ortodox konfuciánus doktrína legteljesebb összefoglalására.[5]

A mű szerzője tanításait elsősorban a jin–jang iskola és a konfuciánusok elképzeléseire alapozta, ugyanakkor mindent elkövetett, hogy a többi iskola (legisták, motisták, taoisták) világképét összhangba hozza a sajátjával. Így például a törvényes büntetés mint a jin princípiuma (legista), az Ég akarata (motista), a tao elképzelése (taoista) mind ezt a tendenciát tükrözi, tehát legista és taoista elemekkel elegyítette a konfucianizmust. Kidolgozta a „három kötelék” (uralkodó–alattvaló, apa–gyermek, férj–feleség) elvét, a történelmet pedig három periódus (fekete, fehér, vörös) ciklikus mozgásaként fogta fel. Az ember és a császár kötelessége a rítusok és az áldozatok (elsősorban a csiao 郊) bemutatása, mivel ezek az Ég akaratát és útját fejezik ki. Külön részek foglalkoznak az esőszertartással, melyet megfosztva sámánisztikus tartalmától, kizárólag a jin–jang elv alapján magyaráz.[6]

Úgy tűnik, hogy nagy részben Tung Csung-su volt az, akinek a vizsgarendszer hivatalos bevezetése, illetve az öt kanonikus mű tanulmányozására létrejött Császári Akadémia (i. e. 124), illetve e művek kötelezővé tétele köszönhető. Ez a konfuciánus kánon és a vizsgarendszer nagymértékben meghatározta Kína későbbi történelmét.[7]

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Kósa 2013. 107. o.
  2. Kósa 2013. 106. o.
  3. Kósa 2013. 106. o.
  4. Kósa 2013. 106., 107. o.
  5. Kósa 2013. 107. o.
  6. Kósa 2013. 109., 110. o.
  7. Kósa 2013. 118. o.

Irodalom[szerkesztés]

  • Fung 2003: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
  • Kósa 2013: Kósa Gábor: „Dong Zhongshu”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013: 106–118. ISBN 978-963-284-374-2

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]