Tung Csung-su
Tung Csung-su ( ) | |
Született | i. e. 179 Kuangcsuan ( ) (廣川) (mai Hengsuj ( ) (衡水), Hopej ( )) |
Elhunyt | i. e. 104 Hszian |
Állampolgársága | Nyugati Han-korszak[1] |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Tomb of Dong Zhongshu |
Filozófusi pályafutása | |
Kínai filozófia Ókori filozófia | |
Iskola/Irányzat | Kínai filozófia, Konfucianizmus |
Érdeklődés | etika, szociálfilozófia, politikafilozófia |
Akik hatottak rá | Konfuciusz |
Fontosabb művei | Csun-csiu fan-lu |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tung Csung-su ( ) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Tung Csung-su | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 董仲舒 |
Egyszerűsített kínai | 董仲舒 |
Mandarin pinjin | Dǒng Zhòngshū |
Wade–Giles | Tung Chung-shu |
Konfucianizmus |
---|
Kínai filozófia |
A konfuciánus kánon |
Négy könyv · Öt klasszikus |
Konfuciánus filozófusok |
Neokonfucianizmus |
Han Jü · Li Ao · Csou Tun-ji · Sao Jung · Csang Caj · Cseng Hao · Cseng Ji · Csu Hszi · Vang Jang-ming |
Kapcsolódó fogalmak |
Tung Csung-su ( ) kiemelkedő, jelentős konfuciánus filozófus a Keleti Han-dinasztia idején, az i. e. 2. évszázadban.
Élete
[szerkesztés]Tung Csung-su ( ) életrajza A történetíró feljegyzéseinek 121. és a Han su ( ) 56. fejezetében található. Habár Sze-ma Csien ( ) bizonyos szempontból mestereként tekintett Tung Csung-su ( )ra, mégis csak egy viszonylag rövid életrajzot közöl róla, a Han su ( ) szerzője, Pan Ku ( ) részletesebb leírásából azonban már egyértelműen kiderül Tung Csung-su ( ) szélesebb körű elismertsége.[2]
Han Csing ( ) császár (漢景帝; uralk. i. e. 157–141) és Han Vu ( ) császár (漢武帝; uralk. i. e. 141–87) udvarában tevékenykedett tudósként. A Tavaszok és őszök krónikájához írt három kommentár közül a Kung-jang csuan ( ) (《公羊傳》) kommentár értelmezésében tűnt ki, és ezen érdemeiért adományozta neki Han Csing ( ) császár az „udvari akadémikus” (po-si ( ) 博士) címet.[3]
Az előadásait állítólag egy függöny mögött tartotta, így sokan nem is láthatták személyesen a mestert, hanem kizárólag a közelebbi tanítványaitól tanulhattak. Han Vu ( ) császár idején Hu-vu Ce-tu ( )val (胡毋子都) együtt volt az udvar Tavaszok és őszök krónikájának értelmező specialistája. Han Vu ( ) császár felhívást intézett az országban élő írástudókhoz, így született meg Tung Csung-su ( )nak az Ember és az Ég kapcsolatáról szóló három beadványa (szan cö ( ) 三策), melyek nevét ismertté tették.[4]
A császár egy rövidebb időre kinevezte Csiang-tu ( ) (江都) vezetőjévé, ahol egyebek között állítólag esőidéző és esőmegállító szertartásokat mutatott be. I. e. 130-ban Csang’an ( )ban lett császári tanácsadó (csung ta-fu ( ) 中大夫). A következő években Tung Csung-su ( ) a klasszikus művek és a rítusok kiváló ismerete mellett számos konkrét tanáccsal segítette a belügyeket és külkapcsolatok igazgatását (pl. a só és a vas túlzott állami monopóliumáról, vagy a hsziungnu ( )kkal való békés viszony kialakításáról alkotott véleményével). Habár Tung Csung-su ( ) alapvetően egész életében tudós és író maradt, mégis a későbbi kínai hagyomány szerint senki sem játszott olyan fontos szerepet a Han-kori és a későbbi Kína megteremtésében, a Nagy Akadémia (Taj-hszüe ( ) 太學) létrehozásában, a vizsgarendszer bevezetésében, a klasszikus könyvek központivá tételében, mint Tung Csung-su ( ). Sokan vélik úgy, nagy részben neki köszönhető, hogy a konfucianizmus lett Kína állami ideológiája.[5]
Fő műve és filozófiája
[szerkesztés]Tung Csung-su ( ) fő műve a Csun-csiu fan-lu ( ) (《春秋繁露》), vagyis a „Tavaszok és őszök gyöngysora”, mely egyrészt a Tavaszok és őszök krónikájának a Kung-jang ( )-féle kommentáron keresztüli értelmezése, másrészt a jin–jang ( ) és az öt elem tanával való megerősítése. Sokan úgy tekintenek erre a műre, mint az i. e. 134-ben uralkodóvá váló ortodox konfuciánus doktrína legteljesebb összefoglalására.[6]
A mű szerzője tanításait elsősorban a jin–jang ( ) iskola és a konfuciánusok elképzeléseire alapozta, ugyanakkor mindent elkövetett, hogy a többi iskola (legisták, motisták, taoisták) világképét összhangba hozza a sajátjával. Így például a törvényes büntetés mint a jin ( ) princípiuma (legista), az Ég akarata (motista), a tao ( ) elképzelése (taoista) mind ezt a tendenciát tükrözi, tehát legista és taoista elemekkel elegyítette a konfucianizmust. Kidolgozta a „három kötelék” (uralkodó–alattvaló, apa–gyermek, férj–feleség) elvét, a történelmet pedig három periódus (fekete, fehér, vörös) ciklikus mozgásaként fogta fel. Az ember és a császár kötelessége a rítusok és az áldozatok (elsősorban a csiao ( ) 郊) bemutatása, mivel ezek az Ég akaratát és útját fejezik ki. Külön részek foglalkoznak az esőszertartással, melyet megfosztva sámánisztikus tartalmától, kizárólag a jin–jang ( ) elv alapján magyaráz.[7]
Úgy tűnik, hogy nagy részben Tung Csung-su ( ) volt az, akinek a vizsgarendszer hivatalos bevezetése, illetve az öt kanonikus mű tanulmányozására létrejött Császári Akadémia (i. e. 124), illetve e művek kötelezővé tétele köszönhető. Ez a konfuciánus kánon és a vizsgarendszer nagymértékben meghatározta Kína későbbi történelmét.[8]
Megjegyzések
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ China Biographical Database (angol és kínai nyelven)
- ↑ Kósa 2013. 107. o.
- ↑ Kósa 2013. 106. o.
- ↑ Kósa 2013. 106. o.
- ↑ Kósa 2013. 106., 107. o.
- ↑ Kósa 2013. 107. o.
- ↑ Kósa 2013. 109., 110. o.
- ↑ Kósa 2013. 118. o.
Irodalom
[szerkesztés]- ↑ Fung 2003: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
- ↑ Kósa 2013: Kósa Gábor: „Dong Zhongshu”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013: 106–118. ISBN 978-963-284-374-2