Meng-ce (könyv)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Meng-ce
Szerző Menciusz
Eredeti cím 孟子
Ország ókori Kína
Nyelv klasszikus kínai nyelv
Téma konfuciánus filozófia
Műfaj értekező próza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Meng-ce témájú médiaállományokat.
Átírási segédlet
Meng-ce
Kínai átírás
Hagyományos kínai 孟子
Egyszerűsített kínai 孟子
Mandarin pinjin Mèngzǐ
Wade–Giles Meng4-tzu3
Kantoni jűtphing Maang6-zi2

A Meng-ce Menciusznak tulajdonított beszélgetéseket és mondásokat tartalmazó, ókori kínai (i. e. 4. század második fele) filozófiai mű, amely a konfuciánus kánon Négy könyv csoportjának része.

Tartalma, felépítése[szerkesztés]

A Meng-ce eredetileg hét úgynevezett belső (nej 內), és négy úgynevezett külső (vaj 外) fejezetet tartalmazott, mely így összesen a Ji-ven-cseben is említett 11 fejezetből állt. Csao Csi (趙歧; megh. i. sz. 201), a könyv szerkesztője a külső fejezeteket eltávolította, mivel szerinte ezek nem Menciusz eredeti alkotásai, hanem későbbi korokban származó írások. Az így megmaradt hét (belső) könyv mindegyikét két részre osztotta. Az így kapott 14 csüanból álló felosztás a legtöbb későbbi kiadásban is megmaradt, a ketté osztott fejezeteket a nyugati kiadásokban A és B betűvel jelölték (pl. 5A a 9. fejezetre vonatkozik). Az egyes fejezetek további (összesen 261) kisebb egységekre tagolódnak.[1]

A Meng-ce egyrészt a mester barátaival, riválisaival, tanítványaival és különböző uralkodókkal folytatott beszélgetéseit, másrészt önálló mondásait tartalmazza. Az első könyv (1A–1B) Menciusznak a Liang-beli (梁) Huj királynál (惠) (uralk. i. e. 370–319), a Csi-beli (齊) Hszüan (宣) királynál (uralk. i. e. 320–302), illetve a Teng-beli (滕) Ven (文) hercegnél tett látogatását írja le. A 2. könyv (2A–B) Kung-szun Csou (公孫丑) és mások kérdéseire adott válaszokat, a 3. fejezet (3A–3B) pedig Teng, illetve Song államokban lezajlott beszélgetéseit (Ven herceg, Csen Taj (陳代), Csing Csun (景春), Peng Keng (彭更), Van Csang (萬章), Kung-tu-ce (公都子)) tartalmazza. A 4. könyvben (4A–B) általában Menciusz önálló mondásai találhatók, míg az 5. könyv (5A–5B) nagy részét Menciusz válaszai teszik ki, melyeket tanítványának, Van Csangnak az ősi uralkodókkal és intézményekkel kapcsolatos kérdéseire adott. A legfontosabbként számon tartott 6. fejezet a Menciusztól származó azon idézetek legteljesebb gyűjteménye, amelyben az ember veleszületett hajlamait tárgyalja, általában az i. e. 4. századi más nézettekkel szemben fejtve ki nézeteit. Jellemző módon ez a könyv az egyik ilyen ismert gondolkodó, Kao-ce (告子) érvelésével kezdődik, mellyel szemben Menciusz saját álláspontját védelmezi. A 4. és a 7. könyv (4A, 4B, 7A, 7B) elsősorban Menciusz önálló mondásaiból áll, és feltehetőleg későbbi keletkezésű.[2]

Kommentárjai[szerkesztés]

A Meng-cehez már a Tang-kor előtt is születtek kommentárok (Cseng Hszüan (鄭玄), Kao Ju (高誘), Liu hszi (劉熙)), a 8. századi Han Jü rendkívül nagyra értékelte a művet. A legismertebb kommentárt az a Csu-hszi írta 1177-ben (Meng-ce csi-csu 孟子集注), aki egyben a Négy klasszikus egyikévé tette a Meng-cet. A Ming-korban Vang Jang-mingre (王陽明) hatott leginkább Menciusz tanítása, a Qing-korban pedig Csiao Hszün (焦循; 1763–1820; Meng-ce cseng-ji 孟子正義) és Taj Csen (戴震; 1724–1777; Meng-ce ce-jü su-cseng 孟子字羲疏證) értelmezte újra a Meng-cet, az utóbbi erősen kritizálva Csu-hszi interpretációját.[3]

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Kósa 2013. 66. o.
  2. Kósa 2013. 66., 67. o.
  3. Kósa 2013. 67. o.

Irodalom[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

  • Fung 2003.: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 9633894794
  • Kósa 2013.: Kósa Gábor: „Mengzi”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 65-84. ISBN 9789632843742
  • Tőkei Ferenc 1986.: Kínai filozófia. Ókor. 1. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 9630542943
  • Tőkei Ferenc 1997.: Menciusz. Konfuciusz nagy követője. Szukits Könyvkiadó, Szeged 1997. ISBN 9639020362

Idegen nyelven[szerkesztés]

  • Geisz 2008.: Steven F. Geisz: „Mengzi, Strategic Language, and the Shaping of Behavior.” Philosophy East & West 58.2: 190–222.
  • Ivanhoe 1990.: Philip J. Ivanhoe: Ethics in the Confucian Tradition: The Thought of Mencius and Wang Yang-ming. Atlanta: Scholars Press. 1990.
  • Liu 2002.: Liu Xiusheng – Philip J. Ivanhoe (eds.). Essays on the Moral Philosophy of Mengzi. Indianapolis, In: Hackett Publishing Company. 2002.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Meng-ce témában.