A szülőtisztelet könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szülőtisztelet könyve
A Csing (Qing)-dinasztia idején kiadott változatának borítója
A Csing-dinasztia idején kiadott változatának borítója
Eredeti cím Hsziao csing
Ország ókori Kína
Nyelv klasszikus kínai nyelv
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A szülőtisztelet könyve témájú médiaállományokat.
Átírási segédlet
Hsziao csing
Kínai átírás
Hagyományos kínai 孝經
Egyszerűsített kínai 孝经
Mandarin pinjin Xiào jīng
Wade–Giles Hsiao4 Ching1

A szülőtisztelet könyve a tizenhárom konfuciánus szent könyv egyike, amely 18 rövid fejezetben szolgál útmutatással arra nézve, hogy a Konfuciusz tanítása szerint oly fontos 'szülőtisztelet' (hsziao 孝) eszménye szerint, miként illendő viselkedni, mi a kívánatos és elvárt magatártásforma az idősebbekkel, vagyis a fivérekkel, az apával és az uralkodóval szemben.

Története[szerkesztés]

A mű feltehetően Konfuciusz halála után, valamikor az i. e. 4. században íródhatott. A hagyomány a mester egyik közvetlen tanítványának, Ceng-cenek (曾子) tulajdonítja, de ennek hitelességét már a 12. században is megkárdőjelezték.

A mű ismeretét a Han-dinasztia folytonosságát megszakító, rövid életű Hszin-dinasztia (新; 9–23) uralkodója, Vang Mang (王莽) tette kötelezővé a hivatalnokképzésben.

A tizennyolc rövid fejezet Konfuciusz és Ceng-ce párbeszédén keresztül példázza az uralkodó és a miniszterei, a feljebbvalók és az alárendeltek, valamint az apa és a gyermeke közötti illendő és a konfuciánus tanítás szerint elvárt viselkedési normákat.

Nyugati nyelven először faranciálus volt olvasható Pierre-Martial Cibot (1727–1780) jezsuita szerzetes tolmácsolásában. A magyar nyelvű fordítását P. Szabó Sándor készítette el, amely 2003-ban jelent meg.[1]

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. P. Szabó 2003. 9–38. o.

Irodalom[szerkesztés]