Wenckheim Béla

Ismeretlen művész festménye

Fadrusz János: Wenckheim Béla mellszobra (tanulmány) 1901

Wenckheimi báró Wenckheim Béla (Körösladány, 1811. február 16. – Budapest, 1879. július 7.) magyar politikus, miniszterelnök.

Életpályája

Báró Wenckheim József (1778–1830) és második felesége, báró Orczy Terézia (1790–1875) gyermeke. Igen fiatal korában vármegyei szolgálatban képezte magát a közpályára. Békés vármegye jegyzőkönyveiben igen sűrűn találjuk az ő jegyzéseit. Szorgalmának gyümölcse volt, hogy 21 éves korában már táblabíróvá választották és még harminc éves sem volt, mikor első alispánja lett Békés vármegyének. Két év múlva, 1839. követül küldték az országgyűlésre, ahol a reformpártban jó nevű szónoknak ismerték. 1848-ban az új magyar kormány Békés vármegye főispánjává nevezte ki és ugyanezen időben István főherceg nádornak is udvarmestere lett. A szabadságharcban részt vett és e miatt menekülnie kellett, s mikor amnesztia útján hazakerült, 1860-ban kezdett újra szerepelni. 1865-ban újra békési főispán lett, 1867. február 20-tól 1869. október 21-ig pedig Andrássy kormányában belügyminiszter. Vesebaja miatt két év múltán visszavonult, s csak 1871. május 19-től vállalta el a király személye körüli miniszterséget, amelyet a Lónyay-, Szlávy- és Bittó-kormányokban is megtartott, egészen 1879. június 7-ig. 1875. március 2. és október 20. között, a fúzió idejében miniszterelnök volt. Kormányában Tisza Kálmán volt a belügyminiszter. Wenckheim kedvelt személyiség volt az udvarnál is. 1878. október 11. és 1878. december 5. között belügyminiszter volt.

Emlékezete

A család síremléke, kriptája, a szülőföldjükön, Körösladányban, vadászkastélya, Bélmegyeren található.

Forrás

• Bokor József (szerk.). Wenckheim, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28. 

Elődje: Bittó István

Magyarország miniszterelnöke 1875

Utódja: Tisza Kálmán