„Tamás Gáspár Miklós” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a „Kommunista gondolkodók” kategória hozzáadva (a HotCattel)
Loldi (vitalap | szerkesztései)
4 538 szerkesztés
56. sor: 56. sor:
[[Kategória:Országgyűlési képviselők]]
[[Kategória:Országgyűlési képviselők]]
[[Kategória:Romániai magyarok]]
[[Kategória:Romániai magyarok]]
[[Kategória:Kommunista gondolkodók]]


[[eo:Miklós Tamás Gáspár]]
[[eo:Miklós Tamás Gáspár]]

A lap 2009. június 11., 16:19-kori változata

Fájl:TamásGáspárMiklós.jpg
Tamás Gáspár Miklós

Tamás Gáspár Miklós (TGM) (Kolozsvár, 1948. november 28.) magyar politikai filozófus, közíró.

Családja

Szülei: Tamás Gáspár író[1] és Krausz Erzsébet egy nagyváradi ortodox zsidó kántor lánya. Anyai nagyanyját Auschwitzban gyilkolták meg.[2] Nős (1969 Fränkel Anna) 1987 Georgina Mary (Nina) Elston. Gyermekei: Ábel 1981, Rebecca 1988, Jonathan 1991.[3], Hanna 2005.

Életpályája

Bretter György tanítványa volt. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ig újságíró volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ez után az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított. A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. 1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportok monori találkozójának. Az Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) jelöltjeként 1989-ben Budapest 14. választókerületében az ott visszahívott és lemondott képviselő, Várkonyi Péter helyén bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékén docens. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 1995-ben a Soros Alapítvány alkotói díját kapta. 2002-től az ATTAC Magyarország alelnöke. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat) kapta „kiemelkedő tudományos és oktatói munkássága, publicisztikai és közéleti tevékenysége elismeréseként”. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója. 2009-ben a Zöld Baloldal Európai Parlamenti (EP) képviselőjelöltje.

Filozófiája

TGM politikai filozófiájáról szólva figyelemre méltó annak változékonysága. Fiatalkori művei még a fenomenológia hatásáról árulkodnak. A 80-as évek második felében liberális, majd a rendszerváltáskor konzervatív–liberális nézeteket fejt ki. Híres cikke ebből az időszakból a Búcsú a baloldaltól.[4] A patriotizmus szükségességét hangoztatta. A 90-es évek végére eltávolodik a nemzeti liberalizmustól, és a 2000-es években egyre inkább sajátlagos „marxizmus” kezdi jellemezni, ami a kapitalizmus és az akkori véleménye szerint államkapitalista keleti blokk kíméletlen baloldali kritikájában nyilvánul meg.

Politikai nézetei

 Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

A Ceauşescu-rendszert 2007-ben fasisztoid szociálnacionalizmusnak tekintette[5]. 2008 áprilisában a kommunista mentalitás eltörlésének a szükségességéről beszélt[6], és a Ceauşescu-rendszert kommunista társadalomnak tekintette, az előző véleményével ellentétben.[6]. Korábban a kommunista társadalmat a proletariátus legnagyobb vágyának tekintette.

Élesen elítéli a magyarországi jobboldali szervezeteket és rendezvényeit. A magyar radikális jobboldal létjogosultságát nem ismeri el, tagjait fasisztának, önmeghatározásukat álcázásnak tartja.[7][8]. Szerinte az országban egyre erősebben jelen van a rasszizmus, amely ellen gyakran szót emel.

2008 júniusában egy tv-műsorban élesen szembekerült Kolláth György alkotmányjogásszal, amikor is a monoki önkormányzat döntését[9] életellenesnek, az elmúlt 30 év legnagyobb disznóságának nevezte. TGM szerint „kevés ember dolgozik sokat” így a megoldást a munkaidő csökkentésében látja, amivel munkahelyek szabadulnának fel. Válaszában Kolláth TGM-et „az eseményeket az elefántcsonttoronyból követő, radikális, sőt szélsőséges gondolkodás” mutató emberként jellemezte, mert szerinte egyáltalán nem ez lesz a hatása.[10]

Amikor Fodor Gábor, az SZDSZ 2008 júniusában megválasztott új elnöke vissza kívánta hívni a Szabad Demokraták alapító tagjait, köztük TGM-et is, az úgy nyilatkozott, hogy nem tartja magát liberálisnak és nem ért egyet az SZDSZ politikájával.[11]

Művei

Hivatkozások

Jegyzetek

  1. ↑ http://www.andi.hu/dl/poli/tgm.doc
  2. ↑ http://www.szombat.org/archivum/regi/h9710d.htm
  3. ↑ http://www.mediaparlament.hu/video/tgm.php
  4. ↑ Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól. In: Beszélő 1989/26. és Másvilág, Új Mandátum, 1994, 11–31. o.
  5. ↑ Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? In: Élet és Irodalom, 2007/17. szám
  6. ↑ a b Beszélgetések a pártállami diktatúráról – Beszélgetés Tamás Gáspár Miklóssal Kolozsváron
  7. ↑ A Gój Motorosok és a sajtószabadság
  8. ↑ Golyózáporban a magyar kisebbségek „Nemcsak azért, mert a magyarországi Jobbik (parlamenten kívüli fasiszta párt) és rohamosztaga, a Magyar Gárda [...]”
  9. ↑ Monok község 2008 tavaszán hozott egy olyan rendeletet, miszerint csak azon személyek kapjanak rendszeren szociális segélyt, akik közmunkát végeznek, illetve járatják óvodába, iskolába gyermeküket. A tervezet vihar kavart, de a társadalom többsége azt kedvezően fogadta, amit aztán több önkormányzat is átvett. [1]
  10. ↑ TGM: a monoki modell gyalázat, Kolláth: TGM szélsőségesen gondolkodik, ATV, 2008. június 7.
  11. ↑ Tamás Gáspár Miklós nem tér vissza az SZDSZ-be, Index, 2008. június 12.

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tamás_Gáspár_Miklós&oldid=5625271”