Bretter György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bretter György
Csomafáy Ferenc felvétele
Csomafáy Ferenc felvétele
Született1932. március 21.[1]
Pécs
Elhunyt1977. november 17. (45 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • esszéíró
  • filozófus
IskoláiBolyai Tudományegyetem (–1958)
SírhelyeHázsongárdi temető
Filozófusi pályafutása
Akik hatottak ráJohann Gottlieb Fichte
Karl Marx
A Wikimédia Commons tartalmaz Bretter György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bretter György (Pécs, 1932. március 21. – Budapest, 1977. november 17.) magyar esszéíró, filozófus.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Szatmáron, az egyetemieket a Bolyai Tudományegyetem filozófiai karán végezte. 1954-től 1958-ig az Igazság szerkesztője Kolozsvárt, majd tanársegéd a Bolyai Tudományegyetem dialektikus és történelmi materializmus tanszékén. 1957-től 1977-ig a Gheorghe Dima Zenekonzervatórium adjunktusa; 1959-től 1971-ig a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán is adott elő filozófiát; néhány évig a Babeș-Bolyai Egyetemen filozófiatörténeti szemináriumokat vezetett.

1966-tól kezdődően megjelenő esszéi és tanulmányai új színt hoztak a romániai magyar bölcseleti irodalomba. Az általános társadalmi demokratizálódás perspektívája, a klasszikus német filozófia, elsősorban Fichte és a fiatal Marx mint mérce, a militáns egzisztencializmus és az ún. reformmarxizmus: Albert Camus, Roger Garaudy, a Lukács-iskola hatásai, peremhelyzetükben a világtörténelmi távlatok, a távlatokban „a rettenetes történelmi tapasztalatok” érzékelése – íme az Ikarosz legendája (1966) és a többi mitológiai témára épülő parabola, A filozófus: Marx (1968), a Temetés Zsögödön (1968) c. írások, Bretter indulásának fő témái. Rácz Győzővel közösen írt Spéculation et connaissance c. francia nyelvű dolgozatát a Studia Universitatis Babeș-Bolyai, Series Philosophia közölte (Kolozsvár, 1968). Vörösmarty filozofikuma c. írásában (Korunk, 1970/1) költészet és bölcselet benső összefüggéseire utal.

Az itt és most logikáját és erkölcsét elemző Adalék egy hely- és időhatározó sajátosságaihoz (1971), a Hipotézis a nemzedékek kettős nyelvéről (1973), valamint más nyelvfilozófiai ihletésű írásai a magyar ideológiakritika színvonalas darabjai közé tartoznak, s látszatcselekvések helyett a tényleges változtatás igényét állították a romániai magyar filozófiai törekvések középpontjába.

A hirtelen jött halál megakadályozta életművének kiteljesedését, de utolsó éveiben írott tanulmányai, különösen az alternatívák logikájának, az ún. nem realizált alternatívák „valóságosságának” nyelvfilozófiai (Vázlat a „kijelentő mondat” filozófiájához, 1975) és történetfilozófiai (Fichte eszményi állama, 1975) összegezései sejtetni engedik az elmaradt szintézis fő irányait. A filozófia új lehetőségeit „a mi körülményeink között” tudatosító bölcsessége, a magyar filozófiai esszé legjobb hagyományait továbbvivő stílusa és nem utolsósorban erkölcsi kérlelhetetlensége így is az 1944 utáni romániai magyar filozófiai irodalom jelentős alakjává teszik.

Fordítói és szerkesztői tevékenysége[szerkesztés]

Románból magyarra fordította D. D. Roșca Tragikus lét c. művét (1970), gondozta és bevezető tanulmánnyal látta el Lukács György (Téka 1973), Sinkó Ervin (Don Quijote útjai, Téka, 1975) és Louis Althusser (Olvassuk Marxot, Korunk Könyvek 1977) válogatott tanulmányainak romániai kiadását, valamint öt fiatal gondolkodó Szövegek és körülmények (1974) c. tanulmánygyűjteményét.

Kötetei[szerkesztés]

  • Vágyak, emberek, istenek (tanulmányok, esszék, reflexiók, 1970);
  • Párbeszéd a jelennel (esszék, tanulmányok, 1973); Crez și istorie (esszék, tanulmányok Francisc Grünberg román fordításában, N. Tertulian előszavával, 1979);
  • Itt és mást (Válogatott írások, Egyed Péter előszavával, 1979);
  • Párbeszéd a vágyakkal (esszék, Tordai Zádor előszavával, Bp. 1979).

Irodalom[szerkesztés]

  • Rácz Győző: Mítosz és valóság. Korunk 1967/7;
  • Rácz Győző: Erkölcs és történelem. Utunk 1971/11; újraközölve Ősi mítoszok – mai problémák c. alatt, Értelem és szépség, 1972. 301-309.;
  • Rácz Győző: Mítoszok valóságától a valóság demitizálásáig. Utunk 1974/5; újraközölve A lírától a metafizikáig, 1976. 140-51;
  • Rácz Győző: Párbeszéd a végtelennel. Korunk 1977/11.
  • Tamás Gáspár Miklós: A mi bölcselkedő esszénk. Utunk 1970/34.
  • Angi István: Esszé és filozófia. Korunk 1971/2; újraközölve Zene és esztétika. 1975. 174-88.;
  • Angi István: A mától a jelenig. Korunk 1975/1-2;
  • Angi István: Bretter György gyászkeretes fénye. Korunk 1977/11.
  • Tordai Zádor: A megtalált filozófiai esszé. Kortárs, Budapest, 1971/2.;
  • Ágoston Vilmos: A cselekvés lírája. Korunk 1974/3.;
  • Molnár Gusztáv: Levél Bretter Györgyhöz. Korunk 1974/5; újraközölve Az elmélet küszöbén, 1976. 79-96.;
  • Molnár Gusztáv: Szabadságra született. A Hét, 1977/47.;
  • Szilágyi Júlia: Könyv és közeg. A Hét, 1974/18.;
  • Huszár Sándor: Gyászbeszéd. A Hét, 1977/47.;
  • Hajós József: Széljegyzetek az ITT ÉS MÁST-hoz. Ifjúmunkás, 1980/15.;
  • Constantin Cubleșan: Bretter György románul. Utunk, 1980/23.
  • Egyed Péter: Apák bűne. Helikon, XVIII. évf. 2007. 5. (475.) sz. Március 10, 17-18.
  • Egyed Péter: Bretter György nyelvfilozófiája. Kellék, 23/2003. 73—91
  • Egyed Péter: Bretter György öröksége. Studia Universitatis Babeș-Bolyai. Series Philosophia. XXXVII. 1992/2. 13—27.
  • Egyed Péter: Bretter György és a nyelv-kérdés. In: Arról, ami állítható. Editura Presa Universitară Clujeană, 2004, 115—141.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/02302.htm, Bretter György, 2017. október 9.
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 6.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bretter_György&oldid=26810924”