Tordai Zádor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tordai Zádor
Bahget Iskander felvétele
Bahget Iskander felvétele
Született 1924. augusztus 20.
Kolozsvár
Elhunyt 2010. március 12. (85 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író,
filozófus
Kitüntetései Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tordai Zádor témájú médiaállományokat.

Tordai Zádor (Kolozsvár, 1924. augusztus 20.Budapest, 2010. március 12.) Kossuth-díjas író, filozófus.

Életútja[szerkesztés]

„Csak Zádor maradt gyönyörűen józan. Megvonta a vállát, és azt tette, amit helyesnek tartott. Pléh-pofával azt mondta: »Rendicsek, aláírom. Van egy tollatok?« Semmi hősiesség, semmi gesztus, semmi fenékkerítés. Ő azt az erdélyi kálvinista józanságot képviselte, amely mögött hosszú történelmi tapasztalat halmozódott fel.”

Heller Ágnes a korčulai nyilatkozat aláírásáról[1]

1943 és 1945 között a Kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián tanult. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófia szakos diplomát 1951-ben. A következő tanévben ugyanitt tanársegédként oktatott, majd 1957-ig a Román Tudományos Akadémia helyi Történettudományi és Filozófiai Intézetének munkatársa volt. 1958-ban munkanélküli lett, 1959–1960-ban lakatosként dolgozott.

1960-ban áttelepült Magyarországra, és a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében helyezkedett el. 1968-ig az intézmény tudományos munkatársaként, 1968 és 1988 között tudományos főmunkatársaként, 1989 után nyugdíjas tanácsadójaként tevékenykedett. 1966-ban védte meg kandidátusi értekezését, 1988-ban a filozófiai tudomány doktora lett.

1968. augusztus 21-én Heller Ágnes, Márkus György, Márkus Mária és Sós Vilmos társaságában aláírta a korčulai nyilatkozatot, amelyben az öt magyar értelmiségi a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai beavatkozása, a prágai tavasz eltiprása ellen tiltakozott.[2] Részt vett a szamizdat Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottságában.[3]

Munkássága[szerkesztés]

Kolozsvári éveiben a 17. és 18. századi magyar gondolkodás, különösen az erdélyi kartezianizmus története foglalkoztatta. 1960 után elsősorban a modern filozófia története és problémái érdekelték, írt többek között Walter Banjaminról, Pierre Teilhard de Chardinről és Jean-Paul Sartre-ról. Irányzatok a mai polgári filozófiában című, Márkus Györggyel közös könyvében az egzisztencializmust ismertette. Az Egzisztencia és valóság Heller Ágnes szerint „a legjobb magyar monográfia Sartre-ról és a francia egzisztencializmus felbomlásáról”.[4] Az elidegenedés mítosza és valósága és A cselekvés hálója című monográfiáiban Tordai az elidegenedés problémáját járta körül; utóbbi művében bevezette az alanyiasulás fogalmát. A párizsi Irodalmi Újságban Tóth Sándorral közösen publikált tanulmánya, az 1977-es Jelentés Erdélyből a Ceaușescu-rezsim elnyomó nemzetiségpolitikáját elemezte.

Díjai[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Irányzatok a mai polgári filozófiában (Budapest, 1964)
  • Egzisztencia és valóság (Budapest, 1967)
  • Az elidegenedés mítosza és valósága (Budapest, 1970)
  • Közösséges emberi dolgok. Esszék, tanulmányok 1970–1972 (Budapest, 1974)
  • Jelentés Erdélyből. Irodalmi Újság, 1977. március–április (Tóth Sándorral, Lázár György álnéven)
  • Legyünk realisták…! Esszék, tanulmányok (Budapest, 1977)
  • A cselekvés hálója (Budapest, 1984)
  • Megértő módban (Budapest, 1985)
  • A józan ész dicsérete (Budapest, 1988)
  • A felelősség alapjai, lehetőségei és körülményei (Budapest, 1993)
  • Utazás Hellaszba (Budapest, 1993)
  • A nap árnyékában (Budapest, 2000)
  • Balkáni történetek. Esszék, tanulmányok (Budapest, 2004)
  • Hogyan lehet valaki Európában zsidó, Walter Benjamin?; Múlt és Jövő, Bp., 2011

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Heller Ágnes – Kőbányai János: Bicikliző majom. Budapest, 1998, Múlt és Jövő. 225. o.
  2. Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék (1968–1988). Monográfia. Budapest, 1995, T-Twins. 464. o.
  3. Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék (1968–1988). Monográfia. Budapest, 1995, T-Twins. 196. o.
  4. Heller Ágnes: Meghalt Tordai Zádor. Népszabadság Online, 2010. március 12.

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék (1968–1988). Monográfia. Budapest, 1995, T-Twins.
  • Heller Ágnes – Kőbányai János: Bicikliző majom. Budapest, 1998, Múlt és Jövő.
  • Heller Ágnes: Meghalt Tordai Zádor. Népszabadság Online, 2010. március 12.
  • Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 577. o. ISBN 963-9257-17-6  
  • MTI Ki kicsoda 2009. Kortársaink életrajzi lexikona. Főszerk.: Hermann Péter. Budapest, 2008, MTI.
  • Révai új lexikona XVIII. (Tob–Z). Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 2006, Babits. 48. o. helytelen ISBN kód: 963-955-641-2

További irodalom[szerkesztés]

  • Balla Zsófia: Páratlan nyomon (Tordai Zádor emlékének). Holmi, 2010. 4. sz. 524–526. o.
  • Radnóti Sándor: Tordai Zádor (1924–2010). Holmi, 2010. 4. sz. 527–528. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]