Vízvári Gyula

Vízvári Gyula
Született	Viszkidenszky Gyula 1841. július 4. Buda
Elhunyt	1908. december 25. (67 évesen) Margitliget
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Szigeti Jolán Krecsányi Sarolta
Gyermekei	Vízvári Mariska
Foglalkozása	színész, rendező, tanár
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (34/1-3-19)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízvári Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vízvári Gyula, született: Viszkidenszky (Buda, 1841. július 4. – Margitliget, 1908. december 25.) színész, rendező, a Nemzeti Színház volt örökös tagja, az Országos magyar királyi Zeneakadémia tanára, a Ferenc József-rend lovagja. Vízváry Mariska apja.

Élete

Vízváriné Szigeti Jolán, Vízváry Mariska, Vízvári Gyula

Szigeti Jolán

Atyja Wiszkidenszky kerületi jegyző volt a Bach-korszakban. Pályafutását Veszprémben kezdte 1859-ben, itt Csabay Pál társulatában lépett fel, később Debrecenben játszott. 1861 decemberétől 1864-ig a Budai Népszínház foglalkoztatta. 1864-ben Aradra ment Szilágyi Bélához, 1865-ben megfordult Nagyváradon és Pécsett, majd 1866-ban elszerződött Szekszárdra. 1866 őszétől vezető színész volt 1872-ig a debrecen–nagyváradi társulatban, 1872 nyarán Miklósy Gyula meghívására került Pestre, 1873-ban pedig Szigligeti Ede hívta a Nemzeti Színházhoz. 1905-ben vonult nyugállományba, ekkor választották meg a színház örökös tagjává. 1889-től lett rendező, és egyúttal a drámabíráló bizottság tagja. 1893-tól oktatott operajátszást a Zeneakadémián. A komikus szerepekben kitűnő művész volt. Legutolsó föllépése 1907. szeptember 22-én volt, amikor délutáni előadáson eljátszotta híres szerepét, a Durbints sógort. Azután nem lépett többé színpadra. Szélütés érte; mindennap hosszú sétákat tett; halála előtt pár héttel a Margitligeti szanatóriumba költözött, itt érte a halál.

Családja

Leánya Vízváry Mariska, feleségei: Krecsányi Flóra és Szigeti Jolán voltak.

Fontosabb szerepei

Vízvári Gyula és Vízvári Mariska sírja

• Dandin György (Molière);
• Első sírásó (Shakespeare: Hamlet);
• Bolond (Shakespeare: Lear király);
• Zuboly (Shakespeare: Szentivánéji álom);
• Thersites (Shakespeare: Troilus és Cressida);
• Bölcs Náthán (Lessing);
• Durbincs sógor (Gárdonyi Géza: A bor);
• Pry Pál (Poole);
• Nagy Jancsi (Szigligeti Ede: A nagyapó);
• Sganarelle (Molière);
• Veaucourtois (Sardou: Agglegények);
• Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi)

Forrás

• Magyar színházművészeti lexikon
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.