Miklósy Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Miklósy Gyula
Miklósy Gyula 1839-1891.jpg
Életrajzi adatok
Született 1839. január 10.
Kaposvár
Elhunyt 1891. június 22. (52 évesen)
Kézdivásárhely
Származás magyar
Gyermekei
Pályafutása
Aktív évek 18591891
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Miklósy Gyula témájú médiaállományokat.

Miklósy Gyula, névváltozat: Miklóssy (Kaposvár, 1839. január 10.Kézdivásárhely, 1891. június 22.[1]) magyar színész, rendező, a 19. század második felének egyik legkiemelkedőbb vidéki színigazgatója.

Élete[szerkesztés]

Pesten tett érettségi vizsgát, ezt követően beiratkozott az egyetem orvostudományi karára. Azonban a színház jobban vonzotta, így egyetemi tanulmányait félbehagyta és színésznek szegődött. Karrierje 1859 októberében indult, Szabó József társulatával játszott Szabadkán.[1] Édesapja után örökségéből sikerült társulatot szerveznie 1864-ben, amellyel a rákövetkező hat esztendő folyamán megfordult Székesfehérvárott, Beregszászban, Munkácson, Szatmáron, Pécsett és Nagykanizsán kereste fel.[1] Miután Molnár György megbukott, 1870-ben átvette a Budai Népszínházat, de csak ideiglenesen. Miután anyagi javulás következett be, 1872. október 30-án nyitotta meg az István téri színházát (a mai Klauzál téren), amelyet nyaranta tervezett működtetni. Az intézmény nem volt hosszú életű, 1874. január 4-én a lángok martalékává vált. 1873-ban színkört épített a Városligetben is. A színház pusztulása anyagilag is tönkretette, így újból vidéki színigazgatóként dolgozott és játszott,[1] szerencse azonban nem kísérte útján. 1890-ig bejárta az egész országot, 1891-ben Erdélyben lépett színpadra. Az István téren játszotta Jókai Mór, Vahot Imre, Dobsa Lajos, Szigeti József, Szigligeti Ede, Katona József, Schiller műveit és az Offenbach-operetteket is. Tragikus színészként is sikeresek voltak alakításai. Fellépett a Nemzeti Színházban is 1869. december 19-én, Katona József: Bánk bán című művének címszerepében, hogy szerződtessék, ám a színészet helyett inkább az igazgatóság mellett döntött. A magyar színésztársadalom megszervezéséből jelentős részt vett ki, alelnöke volt az 1871-ben megrendezett első színészkongresszusnak, később vezetőségi tagja lett az Országos Színészegyesületnek. Cikkeit a Színészek Lapja közölte.

Családja[szerkesztés]

Felesége Tettau Amália (1848 körül–1901),

Gyermekei:

  • Gyula (1869–?),
  • Gábor (1871–1925),
  • Ilona (1873–1958),
  • Elemér (1875–?),[2]
  • Margit (1877–1940),
  • Aranka (1879–?),[3]
  • Adalbert (1881–?),[4]
  • Aladár (1886–1945),

Unokája (Aladárnak a fia), Miklósy György (1925–2007).

Működési adatai[szerkesztés]

  • 1860: Lenkei, majd Fehér Károly;
  • 1861: Győr;
  • 1862–64: Balogh Alajos.

Igazgatóként[szerkesztés]

  • 1869: Székesfehérvár;
  • 1870: Budai Népszínház, majd Máramaros,
  • 1871: Beregszász, Munkács, Máramarossziget, Szatmár, Pécs;
  • 1872: Nagykanizsa; Székesfehérvár, Budai Nyári Színkör;
  • 1874: Szentendre, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó;
  • 1875: Gyöngyös, Rozsnyó, Losonc, Nyíregyháza, Nagykálló; Sátoraljaújhely, Pécs;
  • 1876: Szigetvár, Kaposvár;
  • 1877: Keszthely, Nagykanizsa;
  • 1878: Dombóvár, Szombathely, Sümeg, Miskolc;
  • 1879: Eger, Gyöngyös, Sátoraljaújhely, Miskolc;
  • 1880: Eger, Nyíregyháza, Miskolc;
  • 1881: Selmecbánya, Lőcse, Dunaföldvár, Baja;
  • 1882: Szekszárd, Zenta, Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét;
  • 1883: Halas, Makó, Kecskemét, Orosháza, Mezőtúr,
  • 1886: Szatmár, Beregszász, Munkács, Sátoraljaújhely, Bártfa, Eperjes, Lőcse, Selmecbánya;
  • 1887: Korpona, Ipolyság, Selmecbánya, Tornalja, Abony, Karcag, Túrkeve, Kisvárda, Munkács;
  • 1888: Huszt, Eger, Monor, Salgótarján, Hódmezővásárhely, Szarvas, Mezőtúr, Marosvásárhely;
  • 1889: Dés, Torda, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Szászrégen, Brassó, Dés;
  • 1890: Déva, Marosújvár, Berettyóújfalu, Mezőtúr, Lippa, Gyorok, Buzás, Nagykőrös, Cegléd, Selmecbánya, Hódmezővásárhely.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 518. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. Keresztelési bejegyezése (Sátoraljaújhely)
  3. Keresztelési bejegyzése (Gyöngyös)
  4. Keresztelési bejegyzése (Baja)

Források[szerkesztés]