Lív nyelv

A lív nyelv kihalófélben levő balti-finn nyelv, melyet régen Lettország északi területein beszéltek. Az utolsó lív nyelvű területek Lettország nyugati partjain voltak találhatók, 2009-ben még 30 olyan személyt ismertek, akik többé kevésbé anyanyelvi szinten beszélik a lívet, de rajtuk kívül vannak még körülbelül 300-400-an, akik valamilyen szinten beszélik, vagy ismerik.

2013-ban meghalt az utolsó anyanyelvű lív.

Története

A lív közelebbről a többi finnségi nyelvvel, így az észttel, a vóttal, az inkerivel, valamint a finnel és a karjalaival, távolabbról pedig a többi finnugor, valamint uráli nyelvvel rokon.

A hajdan erős lív nép leszármazottai ma már csak a Kurland-félsziget legészakibb fokánál találhatók meg, ahol néhány part menti halászfaluban számuk nem haladja meg az 500-at. A lívek a 13. században a Német lovagrend hatalma alá kerültek Lívóniában, s a háborúk sújtotta meggyengült nép beolvadt a lett nyelvű lakosságba.

A lív nyelvű publikációk csak a 20. század első felében kezdődtek meg, de már a 19. századtól alapos nyelvészeti kutatás tárgya (Sjögren). Az utóbbi évtizedekben komoly erőfeszítéseket tettek a lív nyelvű szövegek megőrzésére, az idős, a lív nyelvet még jól beszélőkkel interjúkat készítve. Készültek lív-lett, lív-német, lív-orosz szótárak, szemelvénygyűjtemények, a nyelv aktív továbbélése azonban igen kétséges.

Beszélőinek száma

Az 1960-as évek során kb. 2000 beszélőről számoltak be a források. Ez a szám állandóan csökkent, mert a szovjetek kitelepítették a lív falvakból a lakosságot. A Baltikum stratégiai adottságai folytán a területeket haditámaszpontok kiépítésére használták fel. Lettország függetlenné válása óta kevés lív tért vissza a területre. Számos lív a második világháború során menekült külföldre, főleg Svédországba, ma is él néhány lív abban az országban.

2013-ban meghalt az utolsó anyanyelvű lív.

Hangtan és hangjelölés

Magánhangzók

Lív magánhangzók

IPA	[ɑ]	[ɑː]	[æ]	[æ:]	[ɛ]	[ɛː]	[i]	[iː]	[o]	[oː]	[ʊ]	[ʊː]	[ø]	[øː]	[ɤ]	[ɤː]	[u]	[uː]	[y]	[yː]
magyar	(ȧ)	á	–	–	ë	é	i	í	o	ó	–	–	ö	ő	–	–	u	ú	ü	ű
észt	a	aa	ä	ää	e	ee	i	ii	o	oo	–	–	ö	öö	õ	õõ	u	uu	ü	üü
lív	a	ā	ä	ǟ	e	ē	i	ī	o	ō	ȯ	ȱ	(ö)	(ȫ)	õ	ȭ	u	ū	(ü)	(ǖ)
lett	a	ā	e	ē	e	ē	i	ī	o	o	–	–	–	–	–	–	u	ū	–	–

A magánhangzók tekintetében a lív hangrendszer közelebb áll az észthez: a lívnek és az észtnek sokkal több közös hangja van; a lív helyesírás mégis a lett hangjelölési elveket követi. Míg az észtben a magánhangzók hosszúságát betűkettőzés, addig a lettben és a lívben a betű fölött elhelyezett vízszintes vonal, a makron jelöli.

Az a betű mind a három nyelvben a rövid á hangot takarja az indoeurópai és a finnugor nyelvekhez hasonlóan.

Az ä nyílt e-t jelöl, amely a magyar a hang elöl képzett párja, ejtése az a és az e hang között van. Mind a három nyelvben megkülönböztetik az ä-t és az e-t egymástól, de a lettben a különbséget a helyesírás nem tükrözi. Viszont amikor egy szó átkerült a lettből a lívbe, a lív helyesírás megmutatja a hang minőségét, pl.: lett bez ’nélkül’, lív bäs ’nélkül’.

Ugyanez igaz az o esetében is, ugyanis a lett helyesírás nem különbözteti meg a rövid és a hosszú o hangot. Ez avval magyarázható, hogy a lettben történetileg hiányzott az o hang, az ugyanis összeolvadt az a hanggal, az o betű pedig az ou diftongus jelölésére szolgált. A rövid és a hosszú o idegen eredetű szavakkal került vissza a nyelvbe, pl.: oktobris = oktōbris. A lívben található lett jövevényszavakban az uo diftongusként jelenik meg, pl.: toumär ’de, viszont’ lett tomēr ’de, viszont’.

Az ȯ egy sajátos, az u és az o között található hang. Nem túl gyakori, csak néhány szóban fordul elő (főként a létige bizonyos alakjaiban és egypár névszóban).

Az õ egy centrálisan képzett hang, amely a magyar ö hangra hasonlít, de nem labiális, azaz az ajak nem kerekített az ejtéskor. Az õ hang megtalálható a lívben, az észtben és a võróban is, sajátos déli balti finn hang.

Az ö és az ü hangok (ez utóbbit korábban y-nal is jelölték finn mintára) a ma már nem fordulnak elő a nyelvben. Korábban még őrződött egyes nyelvjárásokban, de a mai egységesített lívben már nem jelennek meg. Az ö minden formájában eltűnt, jellemzően ie/īe diftongus lett belőle, pl.: észt köha : lív kiev ’köhögés’; észt öö : lív īe ’éjszaka’; a közfinn ö-t tartalmazó diftongusai viszont már az észtben sincsenek meg, pl.: finn löytää : észt leidma : lív lieudõ ’talál’. Az ü i-ként, az ǖ ī-ként folytatódott, pl.: finn sydän : észt süda : lív sidām ’szív’; észt küün : lív kīņ ’istálló’; diftongusként mély hangrendű lett, pl.: finn täysi : észt täis : lív tauž ’tele’.

Diftongusok

A lívben jellemzőek az i és az u utótagú diftongusok. A következő kettőshangzók találhatók meg a nyelvben: ai, ei, ie, ȯi, oi, õi, ou, õu, iu, ui, äu, uo.

Lív diftongusok

		előtag
		a	ä	e	i	o	ȯ	õ	u
utótag	e	–	–	–	ie	–	–	–	–
	i	ai	–	ei	–	–	ȯi	õi	ui
	o	–	–	–	–	–	–	–	uo
	u	–	äu	–	iu	ou	–	õu	–

Mássalhangzók

A nem palatális mássalhangzók írásképe és kiejtése megegyezik a magyarral két kivételtől eltekintve. A c hangot – eltérően a lett megfelelőjével – ts hangkapcsolatként írják. Az s hangértéke a legtöbb nyelvhez hasonlóan sz. Az észtben a c, f és z hangok csak idegen eredetű szavakban fordulnak elő.

Lív nem palatális mássalhangzók

IPA	[b]	[t͡s]	[d]	[f]	[ɡ]	[h]	[j]	[k]	[l]	[m]	[n]	[p]	[r]	[s]	[t]	[v]	[z]
magyar	b	c	d	f	g	h	j	k	l	m	n	p	r	sz	t	v	z
észt	b	(c)	d	(f)	g	h	j	k	l	m	n	p	r	s	t	v	(z)
lív	b	ts	d	f	g	h	j	k	l	m	n	p	r	s	t	v	z
lett	b	c	d	f	g	h	j	k	l	m	n	p	r	s	t	v	z

A lívben létezik a nem palatális és a palatális hangok szembenállása, amely jelentés-megkülönböztető szereppel bír, és az írásrendszer is jelöli. A nem palatális-palatális szembenállás fonológiai és nem fonetikai természetű, azaz - ellentétben a a litvánnal vagy az orosszal - nem a hang környezetétől függ, vagyis nem lágy-kemény korreláció. Ebből a szempontból a lív a letthez hasonlít leginkább, a két nyelvben ugyanazokat a palatális hangokat találhatók meg.

Lív palatális mássalhangzók

IPA	[t͡ʃ]	[ɟ]	[ʎ]	[ɲ]	[rʲ]	[ʃ]	[c]	[ʒ]
magyar	cs	gy	(ly)	ny	–	s	ty	zs
észt	–	–	(l’)	(n’)	–	(š)	(t’)	–
lív	tš	ḑ	ļ	ņ	ŗ	š	ţ	ž
lett	č	ģ	ļ	ņ	(ŗ)	š	ķ	ž

Az észtben minden hang meglágyulhat, amely után i hang következik, ez azonban nem nyelvrendszerbeli jelenség, és csak négy esetében bírhat jelentés-megkülönböztető szereppel (palk ’bér’ : pal’k ’gerenda’; kann ’kancsó’ : kan’n ’játék’; jutt ’történet’ : jut’t ’sáv’; viis ’öt’ : viis’ ’szokás’); ezt az esetleges különbségtételt az íráskép nem jelöli.

A lettben és a lívben megtalálható az összes olyan palatális hang, amely a magyarban is, a lettben a szibillánsok esetében a palatalizáltságot az ún. hacsek, a többi esetben pedig az ún. bal farok avagy cédille jelöli.

A lívben a cs-t tš hangkapcsolattal írják. A lettben és a magyarban fonetikailag nem következetesen a g-hez kötik a gy hangot (magyar gy, lett ģ) , evvel szemben a lívben a képzési hely szerint pontosabb a d-hez (ḑ). A lettben és a lívben is megtalálható a magyarban már csak nyelvjárásokban élő ly hang.

A lívben az r-nak is van palatális párja, amely történetileg a lettben is megtalálható, de a mai helyesírásban nem jelölt, holott erre vissza-visszatérő törekvések vannak.

A ty hangot a magyarhoz hasonlóan a t-hez köti a lív íráskép (ţ).

Ábécé

A a

Ā ā

Ä ä

Ǟ ǟ

B b

C c

Č č

D d

Ḑ ḑ

E e

Ē ē

F f

G g

H h

I i

Ī ī

J j

K k

L l

Ļ ļ

M m

N n

Ņ ņ

O o

Ō ō

Ȯ ȯ

Ȱ ȱ

Õ õ

Ȭ ȭ

P p

R r

Ŗ ŗ

S s

Š š

T t

Ț ț

U u

Ū ū

V v

Z z

Ž ž

Névszóragozás

Esetrendszer

A lív nyelv esetrendszere sokban hasonlít más balti-finn nyelvek esetrendszeréhez szerkezetét illetően, megtalálunk benne sok, a közfinn alapnyelvre visszavezetett esetragot, bár ezek közül nem mindegyik tekinthető produktívnak. A finnugor nyelvekre jellemző irányhármasság a lívben is megfigyelhető, de a finnségi nyelvekre jellemző belső és külső helyhatározói rendszer alapvetően visszafejlődött. Az közfinn alapnyelvi esetragok alakjaihoz képest a lívben ‑ más déli finnségi nyelvekhez hasonlóan ‑ jellemző a redukálódás (elsősorban a magánhangzók teintetében, ami a hangrendi illeszkedés eltűnéséhez vezetett) és (főleg a többes számú alakoknál) bizonyos hangok palatalizálódása. A hagyomány úgy tartja, hogy a balti-finn nyelvek közül a lívben maradt meg a legkevesebb eset (és a vepszében található a legtöbb), illetve a lív esetrendszere vette fel a legtöbb, a flektáló nyelvekre jellemző vonást (a többes számú alakokban a többes szám jele és az esetrag nem különíthető el egymástól, valamint számos alapnyelvi szóban belső flexió is megfigyelhető).

A lívben két szám (egyes és többes szám) és tíz eset található.

1. A nominatívusz avagy alanyeset alapvetően a mondat alanyának és az állító mondat névszói állítmányának esete, amely jelöletlen.
2. A genitívusz avagy birtokos eset a birtokos jelző esete, amely birtoklást, rész-egész viszonyt és egyéb kapcsolatot fejez ki. A birtokos eset ragja testetlen, az alanyesetű és a birtokos esetű alak az egytövű szavak esetében megegyezik, a szabályos, többtövű szavak esetében utolsó szótagi alakváltozás történik, míg a számtalan alapnyelvi, rendhagyó szavaknál tőbelseji magánhangzó- és mássalhangzó-váltakozások lehetségesek.
3. Az akkuzatívusz avagy tárgyeset ‑ a többi finnségi nyelvhez hasonlóan ‑ a határozott és teljes tárgy esete, amely alakilag mindig megyezik az alanyesettel, ezért bizonyos nyelvtanok nem veszik fel önálló esetként.
4. A partitívusz avagy részelő eset jellemzően finnségi eset, amely a határazatlan és részleges tárgy formája. Szintén partitívuszban áll a tárgy, ha anyagnév vagy elvont főnév, és minden olyan szó, amelynek számnévi mennyiséghatározója van. A partitívusznak számtalan formája van: -õ, -Cõ, -dõ, -da, -tõ, -tā, -t; és lehet jelöletlen is. A részelő eset a többtövű szavak esetében jellemzően a az alanyesettől eltérő tőhöz járul.
5. A datívusz avagy részeseset a címzett esete a mondatban (mint a magyar -nak/-nek rag), és a birtoklást kifejező habeo-szerkezetben a birtokos kifejezője.A datívusznak három alakja van: -n, -õn, -Cõn. A datívusz a finnségi nyelvek közül egyedül a lívben maradt meg.
6. A transzlatívusz avagy eredményeset vagy változtató eset valamivé válást fejez ki, a mondatban állapot- vagy eredményhatározó, a magyar -vá/-vé ragnak feleltethető meg. Különböző alkokban él: -kõks/-õks/-ks.
7. Az insztumentális avagy eszközhatározói eset a mondatban megjelölt cselekvés eszközét nevezi meg, más európai nyelvekhez hasonlóan az eszközhatározói eset egyben társhatározói eset avagy komitatívusz vagy szociatívusz is. Az insztrumentálisz mindig azonos alakú a transzlatívusszal, ezért a nyelvtanok szinte mindig a kettőt vagy egyik, vagy másik névvel illetik, és nem kezelik külön.
8. Az illatívusz a hová? kérdésre válaszoló belső helyhatározói eset, amely a magyar -ba/-be ragnak felel meg.
9. Az inesszívusz a hol? kérdésre válaszoló belső helyhatározói eset, a magyarban -ban/-ben raghoz hasonló. Szintén sok alakban fordul elő: -s, -š, -sõ, -šõ, -õs.
10. Az elatívusz a honnan? kérdésre válaszoló belső helyhatározó eset, a magyarban -ból/-ből raggal fordítható. Különböző formákban él: -st, -št, -stõ, -štõ, -õst.

Bizonyos nyelvtani esetek visszaszorultak, és csak rendhagyó esetekben vagy rögzült formákban fordulnak elő.

• Az abesszívusz valami nélküliséget kifejező állapot- vagy módhatározó, a lívben ez az eset már csak a bäs (< lett bez) 'nélkül' vagy a ilmõ 'nélkül' elöljárószókkal együtt fordul elő, mivel más finnségi nyelvekben az ilmõ-nek megfelelő viszonyszók gyakran partitívusszal állnak, ezért a lívben az abesszívusz ezekben a szerkezetekben a partitívusz javára visszaszorult.
• Az esszívusz avagy minsőghatározói eset valamilyen állapotban való létezést fejez ki, gyakorlatilag kiveszett a lívből, a múlt században még találtak rá példát, pl.: Siedā ma kūliz lapsõn vȯlts. ’Ezt gyerekként hallottam. tkp. gyerekként voltomban.’
• Az insztruktívusz mód-, állapot- vagy időhatározó a mondatban, már csak néhány rögzült formában lelhető fel a nyoma, pl.: jālgiņ ’gyalog’, pāikiņ ’egyedül’, pǟviņ ’nappal’.
• Az allatívusz, adesszívusz és az ablatívusz a finnségi nyelvek külső helyhatározói esetei, amelyek a hová? (allatívusz ‑ magyar: -hoz/-hez/-höz), hol? (adesszívusz ‑ magyar: -nál/-nél) és honnan? (ablatívusz ‑ magyar: -tól/-től) kérdésekre válaszolnak. A lívben ezek az esetek eltűntek, helyüket névutók és elöljárószók vették át.

Igeragozás

Az igei toldalékok története

A lív igei toldalékok között történetileg ötféle toldaléktípust találhatunk:

1. Bizonyos toldalékok a finnugor alapnyelvig visszavezethetők, ilyen például a PFU *-i múltidőjel, amely a legtöbb balti-finn nyelvben megőrződött, a lívben -iz vagy -īz az alaja, mivel egyes igékben bizonyos hangváltozások következtében összeolvadt a tővel, és később ez az alak jelent meg minden igén.
2. Az infinitívusz -dõ/-da alakja viszont csak a közfinn korig vezethető vissza, és mindegyik balti-finn nyelvben megtalálható. A PF *-ta/-tä eredetileg deverbális nomenképző volt, és az egyes leánynyelvekben számtalan alternatív formája van különböző hangváltozásoknak köszönhetően.
3. A *-ksi feltételesmód-jel csak a balti-finn nyelvek déli csoportjában lelhető fel, azt észtben -ks, a lívben -õks/-āks/-aks alakban találjuk.
4. Mind a lívben, mind a hozzá igazán közel álló észtben megtalálhatjuk az úgynevezett parancsoló avagy jusszív módot, ennek jele mindkét nyelv esetében a felszólító mód PFU *-k jeléből alakult ki, ezen funkcióját és a felszólító módtól elkülönülő alakját azonban csak ebben a két nyelvben találjuk meg. Az észtben -gu,a lívben -õg formában.
5. Bár az észtben és a lívben is létezik referatív mód, de csak a lívben szolgál ennek kifejezésére a létigével álló -iji/-ji képzős alak, a referatív mód minden valószínűség szerint balti hatásra honosodott meg, és mind az észt, mind a lív önállóan honosította meg saját belső elemeinek a felhasználásával.

Források

Nyelvleírás és nyelvtörténet

• Bereczki Gábor 1996. A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó. Budapest.
• Bereczki Gábor. 2000. Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó. Budapest.
• Boiko, Kersti 2000. Līvõ kēļ. Lībiešu valoda. Līvu Savienību/Līvõd Īd. Riga.
• Fodor István 2000. A világ nyelvei. Budapest. Akadémiai Kiadó.
• Hajdú Péter 1991. Az uráli nyelvészet alapkérdései. Tankönyvkiadó. Budapest.
• Kettunen, Lauri 1938. Livisches Wörterbuch: mit grammatischer Einleitung. Suomalais-Ugrilainen Seura. Helsinki.
• Kozmács István—Sipőcz Katalin szerk. 2008. Uralisztika. Fejezetek az uráli nyelvészetből. SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. Szeged. [1]
• Šuvcāne, Valda—Ernštreite, Ieva 1999. Latviešu-lībiešu-angļu sarunvārdnīca. Leţkīel-līvõkīel-engliškīel rõksõnārōntõz. Latvian-Livonian-English Phrase Book.
• Suhonen, Seppo 1973. Die jungen lettischen Lehnwörter im livischen. Suomalaisen Kirjallisuuden Kirjapaino. Helsinki.

Szociolingvisztika, nyelvi kontaktus és státusz

• Ambrus Mónika 2004. Lettország - állampolgárnak lenni vagy nem (állampolgárnak) lenni? Themis. 2004/július. 5–11. [2]
• Bojtár Endre 1997. Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó. Budapest. [3]
• Csepregi Márta szerk. 2001. Finnugor kalauz. Panormána. Budapest.
• Décsy Gyula 1973. Die Linguistische Struktur Europas. Vergangenheit, Gegenwart, Zukunft. Harassowitz. Wiesbaden.
• Laczházi Aranka 2005. A hivatalos és a „kisebbségi” nyelv Lettországban. Kisebbségkutatás 2005/3. [4]
• Lagzi Gábor 2008. Kisebbségi kérdés, nemzeti kisebbségek Észtországban, Lettországban és Litvániában a rendszerváltást követő időszakban. EÖKK. Budapest. [5]
• Németh Ádám 2009. Lettország nemzetiségi szerkezetének átalakulása a XIX-XX. században és napjainkban. Modern Geográfia. 2009/II. [6]
• Nītiņa, Daina 1998. Könyv a lett nyelvről. Szombathely. Savariae.

Külső hivatkozás

Szótárak

• Lív-észt-lett szótár  •  Keresőfelület  •  Deklinációs táblázat  •  Konjugációs táblázat
• Angol-lív-lett szótár

Tanulmányok

• (magyar) A lívek története
• (magyar) A finnugor és szamojéd népek zászlói
• (észt) A lív irodalmi nyelv kialakulása (Liivi kirjakeele kujunemine)
• (lett) A lett nyelv szókészletének finnugor leltára a gondolkodásban (Par latviešu valodas leksisko somugrismu inventarizāciju domājot)
• (angol) Lív fokváltakozás: típusok és eredet (Livonian gradation: types and genesis)
• (angol) Lív tövek (Livonian stød)
• (finn) Tézisek a kisebbségi nyelvekről a Balti-tenger Lív Partvidékén (Tutkielmia vähemmistökielistä jäämereltä liisinrantaan)

Szépirodalom és szövegminta

• (angol) Lív mesék (Livonian tales)
• (angol) (lív) A Līvlizt című folyóirat tartalomjegyzéke
• (lív) Ferdinand Johann Wiedemann és a lívek (Ferdinand Johann Wiedemann ja līvlizt)
• (lív) Lettország alaptörvénye (Pūojpandõks)
• (angol) (lív) Lív nyelvű videók és hanganyagok

Kapcsolódó szócikkek

• Finnugor nyelvek  •  Balti finn nyelvek
• Vepsze nyelv  •  A vepsze kapcsolata más nyelvekkel
• Latgal nyelv  •  A latgal nyelv areális kapcsolatai
• Livónia  •  Lettország  •  Baltikum  •  Balti országok
• Lív nyelvű Wikipédia a Wikipédia-inkubátorban
• A lív nyelv a Wiktionary-n