Sam Bird

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sam Bird
Sam Bird 2012-1.JPG
Életrajzi adatai
Teljes neve Sam Bird
Született1987január 9. (32 éves)
Roehampton
Nemzetisége UK Brit
Pályafutása
KategóriaFormula–E
Aktív évei 2014
Csapata GBR Envision Virgin Racing
(Csapattárs: NED Robin Frijns)
Rajtszáma 2
Nagydíjak száma 57
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 8
Dobogós helyezések 17
Első rajtkockák 5
Leggyorsabb körök 5
VB-pontok 529
Első nagydíj CHN 2014-es Peking ePrix
Első győzelem MAL 2014-es Putrajaya ePrix
Legutolsó győzelem CHI 2019-es Santiago ePrix
Legutolsó nagydíj USA 2019-es New York ePrix
2017–2018 VB-helyezés3. (143 pont)

Frissítve: 2019. július 13.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sam Bird témájú médiaállományokat.

Samuel Bird (1987. január 9. –) brit autóversenyző, a 2005-ös brit Formula–BMW autóverseny-sorozat ezüstérmese, valamint a 2009-es makaói nagydíj harmadik helyezettje.

Pályafutása[szerkesztés]

Sam a 2009-es Formula–3 Euroseries sorozat hockenheimi versenyén

2004-re befejezte gokart pályafutását és áttért a formulaautós versenyzésre. 2004-ben és 2005-ben a brit Formula–BMW bajnokságban szerepelt. Első évében tizennegyedikként zárt, majd a 2005-ös szezonban második lett.

2006-ban a brit Formula–Renault sorozat futamain vett részt. A szezon során négy futamgyőzelmet szerzett, végül negyedikként zárt a pontversenyben. 2007-ben a hazája Formula–3-as bajnokságban versenyzett. Itt szintén negyedik lett. Az ezt követő két évet a Formula–3 Euroseriesben teljesítette.

GP2[szerkesztés]

Hetedikként zárta a 2009–2010-es ázsiai GP2-es sorozatot. Ezt követően a 2010-es GP2-es szezon futamain vesz részt. Egy fordulóval a bajnokság vége előtt a pontverseny ötödik helyén állt, amit meg is tartott. Gyors volt a szezon során, de gyakran hátráltatták szerencsétlenségek, többször esett ki technikai, motor hiba és ütközések miatt, többnyire nem volt vétkes. Az idény során sikerült Monzában nyernie, valamint három leggyorsabb kört futott meg a szezon során.

A 2011-es szezonban a iSport International csapatába igazolt, csapattársa Marcus Ericsson lett. Erősen kezdte a szezont, négy forduló elteltével a második helyen szerepelt a bajnokságban azonos pontszámmal, mint a vezető Romain Grosjean. Ezek után fokozatosan csúszott vissza a ranglistán, a szezon végére a hatodik helyet szerezte meg. 2011-es GP2 Asia Series-en négy futamon vett részt, ezeken csak egyszer fejezte be a futamot.

2013-ban, egy év kitérőt követően visszatért a GP2 mezőnyébe, ahol is az újonc orosz Russian Time istállót erősítette. Csapattársa a francia Tom Dillmann lett. Már a szezon elején látszott, hogy versenyképes, mivel győzelmek és leggyorsabb körök sorakoztak neve mellett, de az első négy hétvégét követően Stefano Coletti meggyőző fölénnyel vezette az összetettet, de a monacói pilóta a szezon második felében egy alkalommal tudott pontot szerezni. Ettől kezdve a világbajnokság Bird és Leimer párharcává vált. A brit pilóta a szezonzáróig reális eséllyel rendelkezett a végső győzelemre, de az abu-dzabi nagydíj főfutamán Leimer negyedik helye azt jelentette, hogy Bird hiába szerzett az évad folyamán öt futamgyőzelmet (ami a legtöbb volt a 2013-as szezonban), a bajnokságot nem tudta megnyerni.

Formula–1[szerkesztés]

2010. november 16-án fiatalok tesztjén Abu Dhabi-ban a Mercedes GP autóját vezetve. A harmadik leggyorsabb időt érte el, 1,118 másodperccel lemaradva, mint Daniel Ricciardo a Red Bull fiatal versenyzője.[1] Egy évvel később ismét a Mercedes GP autójába ülhetett. A 2012-es szezonra leszerződött a Mercedes AMG F1 csapatához, mint tesztpilóta.[2]

Formula Renault 3.5[szerkesztés]

2012-ben a Formula Renault 3.5-ba igazolt és csatlakozott a ISR Racing csapatához. Csapattársa Jake Rosenzweig lett. Az első versenyhétvégén a spanyol Ciudad del Motor de Aragón pályán a második futamon már a dobogó második fokán állhatott. A monacói pályán pole-ból indulva sikerült megnyernie a futamot, majd a másnapi futamon bronzérmes lett. Az orosz pályán rögtön egy harmadik helyett szerzett meg, majd másnap kiesett a versenyből. Silverstone-ban a második versenyen a szezon során a második futam győzelmét is megszerezte, amivel 1 ponttal vezetett Jules Bianchi előtt a bajnokság második helyéért vívott külön harcban. A Circuit Paul Ricard pályán harmadik lett a második futamon. A Katalán verseny pályán második helyen ért célba. A szezont az összetett 3. helyen zárta Robin Frijns és Jules Bianchi mögött.

United Sports Car Championship[szerkesztés]

2013 decemberében jelentették be, hogy Bird az új amerikai sorozatban, a United Sports Car Championshipben folytatja karrierjét. Miután az európai autóversenyzés ranglétráit végigjárta, a Formula–1-es szerződés meg nem valósulása miatt, az amerikai kontinens szériái felé vette az irányt. Peter Baron, Bird új csapatának (Starworks) vezetője így nyilatkozott: „Mi követjük a GP2-es sorozatot és a Formula-1 fiatal pilótáinak tesztjeit, de meg voltam, döbbenve, hogy Sam elérhető, és Észak-Amerikában keres új lehetőségeket.” (...) „Nagy várakozásokkal tekintek a közös munka elé, egy olyan pilótával, mint Sam, aki nagyon sok tapasztalatot hoz magával nagy csapatoktól, így nagyon komoly mértékben hozzájárulhat a mi programunkhoz.”[3]

FIA World Endurance Championship[szerkesztés]

Bird a 2018-as Silvertone-i 6 óráson

2014-ben két vendégmegjelenést tett az FIA által rendezett Hosszútávú-világbajnokságon a Ferrari AF Corse csapatánál. Az első a hazai versenyen Nagy-Britanniában a Silverstone 6 óráson volt, ahol a 3. lett a GTE Amatőr osztályban. A második a legendás Le Mans-i 24 órás versenyen volt. A GTE Am kategóriában, 2. helyen haladt a Ferrarival, amíg össze nem ütközött az egyik LMP1-es autóval, a 3-as számú Audi-val a nedves körülmények között a második órában. 2015-ben LMP2-es kategóriába igazolt a G-Drive Racing-hez, ahol Le Mans-ban kategória 3., összetettben 10. lett. Az év végén megnyerte a kategóriát és LMP2-es bajnok lett. 2016-óta ismét az AF Corse csapatával vett részt a szériában. A 2019–20-as szezon előtt bejelentették, hogy 2017-től csak a Le Mans-i versenyeken induló csapattársa, Miguel Molina váltja teljes értékű pilótaként.[4]

Eredményei[szerkesztés]

Karrier összefoglaló[szerkesztés]

Szezon Bajnokság Csapat Verseny Pole Győzelem Pont Pozíció
2004 Formula BMW Carlin Motorsport 14 1 1 22 14.
2005 Formula BMW Fortec Motorsport 20 8 6 218 2.
2006 Brit Formula Renault bajnokság Fortec Motorsport 20 6 4 373 4.
2007 Brit Formula–3-as bajnokság Carlin Motorsport 22 0 2 180 4.
2008 Formula–3 Euroseries Manor Motorsport 20 0 0 23 11.
2009 Formula–3 Euroseries Mücke Motorsport 18 1 0 40 8.
Brit Formula–3-as bajnokság Fortec Motorsport 2 0 0 0 NC†
Makaói nagydíj ART Grand Prix 1 0 0 N/A 3.
2009–10 GP2 Asia Series ART Grand Prix 8 0 0 12 7.
2010 GP2 ART Grand Prix 20 1 1 48 5.
2011 GP2 Asia Series iSport International 4 0 0 2 12.
GP2 iSport International 18 1 0 45 6.
2012 Formula Renault 3.5 Series ISR Racing 17 2 1 179 3.
Formula–1 Mercedes AMG F1 Tesztpilóta
2013 Formula–1 Mercedes AMG F1 Tesztpilóta
GP2 Russian Time 22 2 5 181 2.
2014 United SportsCar Championship Starworks Motorsport

† - Vendég pilóta, pontok nem jártak.

Teljes Formula–3 Euroseries eredménysorozata[szerkesztés]

(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Kasztni Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 Helyezés Pontok
2008 Manor Motorsport Dallara F308/036 Mercedes HOC1
1

10
HOC1
2

6
MUG
1

14
MUG
2

8
PAU
1

Ki
PAU
2

11
NOR
1

14
NOR
2

8
ZAN
1

4
ZAN
2

6
NÜR
1

22
NÜR
2

19
BRH
1

Ki
BRH
2

19
CAT
1

2
CAT
2

18
BUG
1

2
BUG
2

11
HOC2
1

16
HOC2
2

Ki
11. 23
2009 Mücke Motorsport Dallara F308 Mercedes HOC1
1

3
HOC1
2

6
LAU
1

5
LAU
2

3
NOR
1

8
NOR
2

Ki
ZAN
1

8
ZAN
2

2
OSC
1

12
OSC
2

20
NÜR
1

4
NÜR
2

8
BRH
1

6
BRH
2

3
CAT
1

Ki
CAT
2

Ki
DIJ
1

6
DIJ
2

5
8. 40

Teljes GP2-es eredménylistája[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 Helyezés Pont
2010 ART Grand Prix ESP
FEA

9
ESP
SPR

4
MON
FEA

18
MON
SPR

10
TUR
FEA

3
TUR
SPR

10
VAL
FEA

3
VAL
SPR

10
GBR
FEA

4
GBR
SPR

Ni
GER
FEA

14
GER
SPR

5
HUN
FEA

13
HUN
SPR

Ki
BEL
FEA

Ki
BEL
SPR

12
ITA
FEA

1
ITA
SPR

3
UAE
FEA

3
UAE
SPR

Ki
5. 48
2011 iSport International TUR
FEA

2
TUR
SPR

3
ESP
FEA

3
ESP
SPR

5
MON
FEA

Ki
MON
SPR

13
VAL
FEA

5
VAL
SPR

12
GBR
FEA

5
GBR
SPR

6
GER
FEA

8
GER
SPR

7
HUN
FEA

17
HUN
SPR

5
BEL
FEA

12
BEL
SPR

5
ITA
FEA

4
ITA
SPR

4
6. 45
2013 Russian Time MAL
FEA

7
MAL
SPR

Ki
BHR
FEA

6
BHR
SPR

1
ESP
FEA

21†
ESP
SPR

12
MON
FEA

1
MON
SPR

24
GBR
FEA

1
GBR
SPR

5
GER
FEA

13
GER
SPR

8
HUN
FEA

10
HUN
SPR

8
BEL
FEA

1
BEL
SPR

14
ITA
FEA

2
ITA
SPR

4
SIN
FEA

8
SIN
SPR

1
UAE
FEA

10
UAE
SPR

4
2. 181

Teljes GP2 Asia Series eredménylistája[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 Helyezés Pont
2009–10 ART Grand Prix UAE1
FEA

18
UAE1
SPR

18
UAE2
FEA

Ki
UAE2
SPR

Ki
BHR1
FEA

13
BHR1
SPR

4
BHR2
FEA

6
BHR2
SPR

2
7. 12
2011 iSport International UAE
FEA

7
UAE
SPR

Ki
SMR
FEA

Ki
SMR
SPR

Ki
12. 2

Teljes Formula Renault 3.5 Series eredménylistája[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Helyezés Pont
2012 ISR Racing ARA
1

9
ARA
2

2
MON
1

1
SPA
1

3
SPA
2

5
NÜR
1

8
NÜR
2

4
MOS
1

3
MOS
2

Ki
SIL
1

Ki
SIL
2

1
HUN
1

10
HUN
2

4
LEC
1

10
LEC
2

3
CAT
1

2
CAT
2

7
3. 179

Le Mans-i 24 órás autóverseny[szerkesztés]

Év Csapat Csapattárs Autó Kategória Kör Összetett
Helyezés
Kategória
Helyezés
2014 ITA AF Corse AUS Stephen Wyatt
ITA Michele Rugolo
Ferrari 458 Italia GTC GTE
Am
22 Kiesett Kiesett
2015 RUS G-Drive Racing RUS Roman Ruszinov
FRA Julien Canal
Ligier JS P2-Nissan LMP2 358 10. 3.
2016 ITA AF Corse ITA Davide Rigon
ITA Andrea Bertolini
Ferrari 488 GTE GTE
Pro
143 Kiesett Kiesett
2017 ITA AF Corse ITA Davide Rigon
ESP Miguel Molina
Ferrari 488 GTE GTE
Pro
339 21. 5.
2018 ITA AF Corse ITA Davide Rigon
ESP Miguel Molina
Ferrari 488 GTE Evo GTE
Pro
338 24. 9.
2019 ITA AF Corse ITA Davide Rigon
ESP Miguel Molina
Ferrari 488 GTE Evo GTE
Pro
140 Kiesett Kiesett

Teljes FIA World Endurance Championship eredménysorozata[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Osztály Kasztni Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Helyezés Pont
2014 AF Corse LMGTE Am Ferrari 458 Italia GT2 Ferrari 4.5 L V8 SIL
3
SPA
LMS
Ki
COA
FUJ
SHA
BHR
SÃO
16. 17
2015 G-Drive Racing LMP2 Ligier JS P2 Nissan VK45DE 4.5 L V8 SIL
1
SPA
9
LMS
2
NÜR
2
COA
1
FUJ
1
SHA
2
BHR
1
1. 178
2016 AF Corse LMGTE Pro Ferrari 488 GTE Ferrari F154CB 3.9 L Turbo V8 SIL
1
SPA
1
LMS
Ki
NÜR
2
MEX
4
COA
3
FUJ
4
SHA
5
BHR
3
2. 134
2017 AF Corse LMGTE Pro Ferrari 488 GTE Ferrari F154CB 3.9 L Turbo V8 SIL
5
SPA
1
LMS
4
NÜR MEX
2
COA
3
FUJ
5
SHA
6
BHR
1
5. 139
2018–19 AF Corse LMGTE Pro Ferrari 488 GTE Evo Ferrari F154CB 3.9 L Turbo V8 SPA
3
LMS
6
SIL
16
FUJ
10
SHA
6
SEB
6
SPA
6
LMS
Ki
12. 54,5
* A szezon jelenleg is zajlik.

Teljes Formula–E eredménylistája[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Helyezés Pont
2014–15 Virgin Racing BEI
3
PUT
1
PDE
Ki
BUE
7
MIA
8
LBH
Ki
MON
4
BER
8
MOS
Ki
LON1
6
LON2
1
5. 103
2015–16 DS Virgin Racing BEI
7
PUT
2
PDE
Ki
BUE
1
MEX
6
LBH
6
PAR
6
BER
11
LON1
7
LON2
Ki
4. 88
2016–17 DS Virgin Racing HKG
13
MAR
2
BUE
Ki
MEX
3
MON
Ki
PAR
16
BER1
7
BER2
7
NYC1
1
NYC2
1
MNT1
5
MNT2
4
4. 122
2017–18 DS Virgin Racing HKG1
1
HKG2
5
MAR
3
SAN
5
MEX
17
PDE
3
ROM
1
PAR
3
BER
7
ZUR
2
NYC1
9
NYC2
10
3. 143
2018–19 Envision Virgin Racing ADR
11
MAR
3
SAN
1
MEX
9
HKG
6
SNY
Ki
ROM
11
PAR
11
MON
16†
BER
9
BRN
4
NYC1
8
NYC2
4
9. 85
2019–20 Envision Virgin Racing ADR1
1
ADR2
Ki
SAN
MEX
MAR
SNY
ROM
PAR
KOR
JAK
BER
NYC
LON1
LON2
3.* 26*
* A szezon jelenleg is zajlik.
† A versenyt nem fejezte be, de helyezését értékelték, mert a versenytáv több, mint 90%-át teljesítette.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Straw, Edd. „Ricciardo tops day one of rookie test”, autosport.com, Haymarket Publications, 2010. november 16. (Hozzáférés ideje: 2010. november 17.) 
  2. „WS by Renault - Bird kommt aus der GP2“ (Motorsport-Total.com am 24. Februar 2012)
  3. Sam Bird Amerikában folytatja”, Szabó Imre, Formula.hu, 2013. december 23. (Hozzáférés ideje: 2013. december 23.) 
  4. Kilshaw, Jake: Molina Replaces Bird in AF Corse GTE-Pro Roster – Sportscar365 (amerikai angol nyelven). sportscar365.com. (Hozzáférés: 2019. augusztus 23.)