Jérôme d’Ambrosio
| Jérôme d’Ambrosio | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1985. december 27. (40 éves) Etterbeek, Belgium |
| Nemzetisége | .svg){kind=small} belga |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–E |
| Aktív évei | 2014–2020 |
| Korábbi csapatai |  Dragon Racing (2014–2018) Mahindra Racing (2018–2020) |
| Nagydíjak száma | 69 (68 rajt) |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 3 |
| Dobogós helyezések | 9 |
| Első rajtkockák | 2 |
| Leggyorsabb körök | 2 |
| VB-pontok | 322 |
| Első nagydíj |  2014-es pekingi nagydíj |
| Első győzelem |  2015-ös berlini nagydíj |
| Legutolsó győzelem |  2019-es marrákesi nagydíj |
| Legutolsó nagydíj | 2020-as Berlin nagydíj 6. verseny |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jérôme d’Ambrosio témájú médiaállományokat. | |
Jérôme d’Ambrosio (Etterbeek, 1985. december 27. –) belga autóversenyző. 2008 és 2010 között a GP2-es DAMS csapat pilótája volt, emellett pedig Formula–1-es csapatok tesztpilótájaként is szerepelt. 2011-ben mutatkozott be a Formula–1-ben a Virgin istálló második számú versenyzőjeként. A 2012-es olasz nagydíjon az eltiltott Romain Grosjeant helyettesítve állt rajthoz a Lotusszal, majd a Formula–E-ben versenyzett a Mahindra Racing csapatánál, majd a Venturi istálló csapatfőnöke volt. 2024-től kezdve a Scuderia Ferrari helyettes csapatvezetője, valamint a Ferrari Pilótaakadémia vezetője.
Karrierje
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A belgiumi Etterbeekben született, Henri és Giselle d'Ambrosio gyermekeként. 1999-ben kezdett el gokartozni, 2002-ben pedig már háromszoros belga bajnok volt. Emellett 2000-ben megnyerte a monacói junior kupát és 2002-ben a Formula A bajnokságot is.
2003-tól a Formula Renault versenyzője lett, a Thierry Boutsen Racing színeiben, akikkel ötször győzni is tudott. Eközben részt vett a német Formula König bajnokságban, ahol 2003-ban negyedik lett. 2004-ben tagja lett a Renault Formula–1-es pilótaprogramjának, és a francia Formula Renault 2.0 bajnokságot negyedikként zárta. Ugyanebben az évben a bajnokság Eurocup fordulójában is indult hét versenyen. 2005-ben az olasz Formula Renault-ban próbált szerencsét, ahol télen harmadik, az év végi összetettben negyedik lett, három győzelemmel. Eredményeinek köszönhetően 2006-ban már a legmagasabb osztályban, a Formula Renault-ban indulhatott a Tech 1 Racing színeiben, de hét verseny után távozott. Inkább az Euroseries 3000-ben és az FIA GT sorozatban próbált szerencsét - előbbiben úgy lett összetettben ötödik, hogy az idény felén részt sem vett.
2007-ben megnyerte az abban az évben életre hívott International Formula Master bajnokságot a Cram Competition színeiben, öt győzelemmel, 11 dobogóval és 7 leggyorsabb körrel.
2008-ban a Formula–1 előszobájának tekinthető GP2-ben versenyzett, továbbá a GP2 Asia Series-ben, mindkét esetben a DAMS pilótájaként. Első évében mindkét ligát a 11. helyen zárta. A következő GP2 Asia Series-ben azonban már második lett, 2010-ben pedig a GP2-ben is győzni tudott Monacóban[1]. Ugyanebben az évben Spában pole pozíciót szerzett, hazai pályán, az olasz nagydíjon pedig egy dobogót.
2010-ben a Renault Formula–1-es csapata őt nevezte meg tartalékpilótájának, az idény végén pedig a Virgin Racing autóját vezethette a szabadedzéseken. 2011-re a Virgin ajánlott neki szerződést, és náluk is versenyzett. A versenyképtelen autóval a szezon túlnyomó részét hiba nélkül lehozta, 1993 után ő lett az első belga pilóta, aki hazai pályán versenyzett, és itt csapattársát is le tudta győzni. Legjobb eredménye két 14. hely volt, az idény végén nem hosszabbítottak vele.
2012-ben aztán mégis újra autóba ülhetett, mert a Lotus tartalékpilótája lett, és az olasz nagydíjon az egyversenyes eltiltását töltő Romain Grosjeant helyettesítette. Ebben a pozícióban töltötte 2013-at is, közben a Sky Sports és az RTBF szakkommentátora lett.
2014-ben egy rövid kitérőt tett a Blancpain GT Endurance bajnokságba, mielőtt visszatért volna az együléses versenyautókhoz. Ezúttal a Formula–E-ben versenyzett, a Dragon Racing csapatánál. Már debütálásakor pontot szerzett Pekingben, Berlinben pedig győztes lett, miután az eredetileg az élen haladó Lucas di Grassit kizárták[2]. Negyedikként zárta az idény úgy, hogy ő volt az egyetlen pilóta, aki egyszer sem esett ki és minden kört teljesített.
2015-ben is maradt a csapatánál, amikor is a Punta del Este nagydíjon pole pozíciót szerzett. Mexikóban újra nyerni tudott, és megint azért, mert di Grassit kizárták. A bajnokságot az ötödik helyen zárta. 2016-ban már nem voltak ennyire jók az eredményei, az idény első versenyén, Hong Kongban elért hetedik helye volt a legjobb egész évben, így végül a 18. helyen zárta az évet. 2017-ben is maradt a csapatnál, amelynél továbbra is nehézségek adódtak, legjobb eredménye egy harmadik hely volt Zürichben, így ebben az évben 14. lett.
2018-ban a Mahindra Racinghez igazolt, ahol rögtön az első versenyén harmadik lett, Marrakeshben pedig győzni is tudott. Eredményei miatt a szezon közepéig vezette a bajnokságot, viszont ezután már csak egyszer tudott pontot szerezni, ezért végül kisebb meglepetésre csak 11. lett. 2019-ben is maradt a csapatnál, de a Mahindra nem volt túlzottan versenyképes, így hát csak a 16. helyen fejezte be az összetettet, az idény végén pedig vissza is vonult[3].
Menedzserként
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]D'Ambrosio maradt a sportágban, mint a Venturi Racing helyettes csapatfőnöke 2020-ban, 2021 novemberétől pedig már mint csapatfőnök. Vezetése alatt a Venturi egy sikeres időszakot élt, több győzelmet arattak, a bajnoki idényt pedig másodikként zárták. 2022-ben távozni kényszerült, miután a csapat Maserati MSG Racing-gé alakult.
Ekkor már egy ideje szoros kapcsolatot ápolt Toto Wolff-fal, a Mercedes Formula–1-es csapatának csapatfőnökével (felesége, Susie Wolff volt az elődje a Venturinál). 2023-ban a csapat versenyzőképző igazgatója lett, aki a fiatal tehetségekre felügyelt a Mercedes háza táján. Wolffot egy műtétje miatt Japántól kezdve egészen Katarig helyettesítette a csapatfőnöki pozícióban[4].
2024 októberében aztán a Ferrari csapott le rá és tette meg helyettes csapatvezetőnek és a pilótaakadémia vezérének[5].
Magánélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2013-ben elvette feleségül Natalie "Natty" Sifferman amerikai-chilei modellt, házasságuk két évig tartott[6]. Második felesége Habsburg Eleonóra ékszertervező, IV. Károly magyar király dédunokája, akivel 2020-ban házasodtak össze[7]. Két gyermekük született: Otto és Zita.
Eredményei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Karrier összefoglaló
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Szezon | Bajnokság | Csapat | Verseny | Pole | Győzelem | Dobogós helyezés |
Pont | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2003 | Belga Formula Renault 1.6 | Thierry Boutsen Racing | 1. | |||||
| Formula König | 240 | 4. | ||||||
| 2004 | Francia Formula Renault 2.0 | Graff Racing | 14 | 0 | 0 | 156 | 4. | |
| Formula Renault 2.0 Európa-kupa | 7 | 0 | 0 | 2 | 28 | 16. | ||
| 2005 | Olasz Formula Renault 2.0 | Euronova Racing | 17 | 1 | 1 | 4 | 199 | 4. |
| Olasz Formula Renault 2.0 Téli sorozat | 2 | 2 | 40 | 3. | ||||
| Formula Renault 2.0 Európa-kupa | 6 | 0 | 0 | 22 | 15. | |||
| Olasz Formula–3000 Ligt | 1 | 0 | 0 | 9 | 6. | |||
| 2006 | Euroseries 3000 | Euronova Racing | 10 | 0 | 0 | 3 | 39 | 5. |
| Formula Renault 3.5 Series | Tech 1 Racing | 7 | 0 | 0 | 0 | 0 | 36 | |
| FIA GT - GT2 | Belgian Racing | 1 | 0 | 0 | 0 | 0 | HN | |
| 2007 | International Formula Master | Cram Competition | 16 | 1 | 5 | 11 | 100 | 1. |
| 2008 | GP2 | DAMS | 20 | 0 | 0 | 2 | 21 | 11. |
| GP2 Asia Series | 10 | 0 | 0 | 2 | 12 | 11. | ||
| 2008–09 | GP2 Asia Series | DAMS | 11 | 1 | 0 | 4 | 36 | 2. |
| 2009 | GP2 | DAMS | 20 | 0 | 0 | 3 | 29 | 9. |
| 2010 | GP2 | DAMS | 18 | 1 | 1 | 2 | 21 | 12. |
| Formula–1 | Renault F1 Team | Tesztpilóta | ||||||
| Virgin Racing | ||||||||
| 2011 | Formula–1 | Marussia Virgin Racing | 19 | 0 | 0 | 0 | 0 | 24. |
| 2012 | Formula–1 | Lotus F1 Team | 1 | 0 | 0 | 0 | 0 | 23. |
| 2013 | Formula–1 | Lotus F1 Team | Tesztpilóta | |||||
| 2014 | Blancpain GT Endurance | M-Sport | 5 | 0 | 0 | 0 | 15 | 17. |
| 2014–15 | Formula–E | Dragon Racing | 11 | 0 | 1 | 3 | 113 | 4. |
| 2015–16 | Formula–E | Dragon Racing | 10 | 2 | 1 | 3 | 83 | 5. |
| 2016–17 | Formula E | Faraday Future Dragon Racing | 12 | 0 | 0 | 0 | 13 | 18. |
| 2017–18 | Formula–E | Dragon Racing | 12 | 0 | 0 | 1 | 27 | 14. |
| 2018 | Stock Car Brasil | Cimed Racing Team | 1 | 0 | 0 | 0 | 0 | HN† |
| 2018–19 | Formula–E | Mahindra Racing | 13 | 0 | 1 | 2 | 67 | 11. |
| 2019–20 | Formula–E | Mahindra Racing | 11 | 0 | 0 | 0 | 19 | 16. |
- † – d’Ambrosio vendégpilótaként nem volt jogosult bajnoki pontokra.
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2010 | Virgin | BHR |
AUS |
MAL |
CHN |
ESP |
MON |
TUR |
CAN |
EUR |
GBR |
GER |
HUN |
BEL |
ITA |
SIN Tp |
JPN Tp |
KOR Tp |
BRA Tp |
UAE |
– | – | |
| 2011 | Virgin | AUS 14 |
MAL Ki |
CHN 20 |
TUR 20 |
ESP 20 |
MON 15 |
CAN 14 |
EUR 22 |
GBR 17 |
GER 18 |
HUN 19 |
BEL 17 |
ITA Ki |
SIN 18 |
JPN 21 |
KOR 20 |
IND 16 |
UAE Ki |
BRA 19 |
24. | 0 | |
| 2012 | Lotus | AUS |
MAL |
CHN |
BHR |
ESP |
MON |
CAN |
EUR |
GBR |
GER |
HUN |
BEL |
ITA 13 |
SIN |
JPN |
KOR |
IND |
UAE |
USA |
BRA |
23. | 0 |
Teljes Formula–E eredménylistája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2014–15 | Dragon Racing | BEI 6 |
PUT 5 |
PDE 8 |
BUE 14 |
MIA 4 |
LBH 6 |
MON 5 |
BER 1 |
MOS 11 |
LON 2 |
LON 2 |
4. | 113 | ||
| 2015–16 | Dragon Racing | BEI 5 |
PUT 14† |
PDE 3 |
BUE 16 |
MEX 1 |
LBH 7 |
PAR 11 |
BER 16 |
LON 9 |
LON 3 |
5. | 83 | |||
| 2016–17 | Faraday Future Dragon Racing | HKG 7 |
MAR 13 |
BUE 8 |
MEX 14 |
MON Ki |
PAR Ki |
BER 13 |
BER 13 |
NYC Ki |
NYC 10 |
MNT 11 |
MNT 9 |
18. | 13 | |
| 2017–18 | Dragon Racing | HKG Hn |
HKG 15 |
MAR 15 |
SAN 8 |
MEX 11 |
PDE 9 |
ROM 7 |
PAR 12 |
BER 19 |
ZUR 3 |
NYC 13 |
NYC Ki |
14. | 27 | |
| 2018–19 | Mahindra Racing | ADR 3 |
MAR 1 |
SAN 10 |
MEX 4 |
HKG Ki |
SNY 6 |
ROM 8 |
PAR Ki |
MON 11 |
BER 17 |
BRN 13 |
NYC 9 |
NYC 11 |
11. | 67 |
| 2019–20 | Mahindra Racing | ADR 9 |
ADR Ni |
SAN Hn |
MEX 10 |
MAR 13 |
BER 5 |
BER Kiz |
BER 7 |
BER 15 |
BER 16 |
BER 18 |
16. | 19 |
- † A versenyt nem fejezte be, de helyezését értékelték, mivel teljesítette a versenytáv több, mint 90%-át.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ http://www.autosport.com/news/report.php/id/81176
- ↑ https://www.autosport.com/formula-e/news/berlin-formula-e-dambrosio-gets-win-as-di-grassi-disqualified-5006630/5006630/
- ↑ https://www.motorsport.com/formula-e/news/dambrosio-venturi-team-principal-retirement/4901154
- ↑ "Wolff to miss Japanese Grand Prix to undergo surgery". RacingNews365 (angol nyelven). 2023. szeptember 4. Hozzáférés: 2025. szeptember 18..
- ↑ "Loic Serra and Jerome D'ambrosio join Scuderia Ferrari HP". www.ferrari.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. szeptember 18..
- ↑ "Another SECRET royal wedding took place after Princess Beatrice's big day – see photos". HELLO! (angol nyelven). 2020. július 21. Hozzáférés: 2025. szeptember 18..
- ↑ "Eleonore von Habsburg Weds Race Driver Jérôme d'Ambrosio in Low-Key Royal Wedding". Town & Country (amerikai angol nyelven). 2020. július 23. Hozzáférés: 2025. szeptember 18..
Külső hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Személyek: John Booth | Richard Branson | Nikolai Fomenko | Graeme Lowdon | Pat Symonds | Alex Tai | Etienne de Villiers | Nick Wirth
|
