Krencsey Marianne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krencsey Marianne
Az Egyiptomi történet című film forgatásán Juhász Kálmánné szerepében, 1962-ben
Az Egyiptomi történet című film forgatásán Juhász Kálmánné szerepében, 1962-ben
Életrajzi adatok
Született 1931. július 9.[1]
Rákoscsaba
Elhunyt 2016. március 30. (84 évesen)[1]
New York
Sírhely Farkasréti temető
Házastárs 1. Makk Károly (h. 1957–1960)
2. Dr. Nemes Gyula orvos (h. 1962–2016)
Gyermekei Nemes Vince (1967– )
Pályafutása
Iskolái II. kerületi Állami Gizella Leánygimnázium (1946–1950)
Pázmány Péter Tudományegyetem (1950–1951)
Színház- és Filmművészeti Főiskola (1951–1954)
Aktív évek 19541966
Híres szerepei Mariska
Liliomfi
Hátszegi Lénárdné Lapussa Henriette
Szegény gazdagok
Brazovics Athalie
Az aranyember
Maud
Meztelen diplomata
Eberstein Amália báróné
A Tenkes kapitánya
Juhász Kálmánné
Egyiptomi történet
Leila
Gábor diák
Albert Ferencné
Két emelet boldogság
Díjai
További díjak A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2008)

az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Krencsey Marianne témájú médiaállományokat.

Krencsey Marianne (Rákoscsaba, 1931. július 9.New York, 2016. március 30.[2][3][4]) magyar színésznő, diplomája szerint színházi rendező, bár a főiskolai oklevelét csak 40 évvel később, 1996-ban vehette át. A vezetékneve egyes stáblistákon Krencsei, míg keresztneve Mariann alakban is előfordult, a kor ízlésének megfelelően.

Családja[szerkesztés]

Szülei Krencsey Vilmos és Lackner Anna. Apja id. nemes Krencsey Vilmos és Vitkó Júlia negyedik gyermeke, a vívó Krencsey Géza unokatestvére volt. Marianne-nak korábban született egy bátyja is, Iván. Első férje három évig Makk Károly filmrendező (19571960), a második 1962-től a művésznő haláláig Nemes Gyula nőgyógyász volt. Tőle 1967. szeptember 1-jén, New Yorkban világra jött a fiuk, Nemes Vince, akitől született egy unokája is.

Pályája[szerkesztés]

(Egyiptom, 1962)[5]

1950-ben érettségizett a II. kerületi Állami Gizella Leánygimnáziumban, és felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–könyvtár szakára, de csak egy szemesztert végzett el, mert 1951-ben csere útján a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői főtanszakára Krencsei Mariann néven,[6] ahova szintén jelentkezett előző évben, csak nem vették fel. 1954-ben a vizsgarendezésének napján otthagyta a debreceni színházat, és Budapestre ment. A darab Alekszandr Kornyejcsuk: A nagy műtét (Platon krecsit) című szovjet orvosdrámája volt, de nem a témaválasztás miatt döntött így. Erről így vallott a Hazalátogató magyarok című műsorban: „1954 nyarán került sor Debrecenben a vizsgarendezésemre. Én akkor úgy láttam, hogy a főrendező Vámos László »átrendezte« a darabomat és azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy nem kapom meg a diplomát. Azután kiderült, hogy mindenkinek átrendezték a darabját, de senki nem sértődött meg. Én a bemutató napján otthagytam a színházat és két évvel később szereztem meg a diplomát Budapesten, a József Attila Színházban.”[7]

Budapesten Makk Károly felkérte a Liliomfi női főszerepére, a Rómeó és Júlia színpadi változatának fordításán Debrecenben dolgozó, egyúttal a Liliomfi forgatókönyvírójaként is alkalmazásban álló Mészöly Dezső javaslatára. A sikeres próbafelvétel az addig rendezőnek készülő fiatal lány életét teljesen más irányba terelte; színművész lett, de nemcsak filmekben, hanem a színpadon is. A Liliomfi 1955-ben részt vett a cannes-i filmfesztiválon is, de díjat nem nyert. A Magyar Televízió vele kezdte meg próbaadásait is, 1955-ben. A diplomarendezését végül két évvel később, 1956. április 25-én abszolválta Prosper Mérimée A művésznő hintaja című darabjának megrendezésével a József Attila Színházban, azonban a diplomáját csak negyven évvel később, 1996. december 17-én New Yorkban, a magyar konzulátuson, Huszti Péter rektor aláírásával vehette át. Így vall erről könyvében: „Tíz évvel később, menekülésünk után jutott eszembe, hogy jó lenne emléknek. Barátomat, Palotai Borist kértem meg, hogy juttassa ki nekem valahogy… Boriska felment a Főiskola titkárságára, ahol közölték vele, hogy megvan, de disszidensnek nem adják ki. 1989 után újra próbálkoztam, de hét évig packáztak velem, mire eljutottam az ígéretig. Először megígérték másolat formájában, aztán azt mondták, hogy elveszett, megint megtalálták, megint elveszett. Aztán »meglepetésként« tervezték átadni jogos tulajdonomat, amolyan »kegyet« gyakorolva.”[8]

Utolsó rendezői munkája Csehov Sirályának segédrendezése volt Hegedűs Tibor mellett, szintén 1956-ban. 1958 és 1962 között a kecskeméti Katona József Színházban, a Vígszínházban,[9] a szolnoki Szigligeti Színházban és a Pécsi Nemzeti Színházban is játszott. 196364-ben a budapesti József Attila Színház tagja volt. 1954 és 1966 közöttről olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Gábor diák, a Szegény gazdagok és Az aranyember.

Idegenben[szerkesztés]

1966. augusztus 2-án férjével együtt emigrált. Londonon és Reykjavíkon keresztül jutottak ki az USA-ba, és véglegesen ott telepedtek le. Könyvében azzal magyarázza az ország elhagyását, hogy Aczél György[10] megkeserítette életét, nem kapott már szerepeket, bevonatta az útlevelüket, amelyeket csak egy Aczéllal egyenrangú pártvezető segítségével – akit csak H. Andriska[11] néven emleget – kaptak vissza, s aki kinyilvánította azt is, hogy ezért a jövőben „szívességet” várnak el tőlük. 1966-ban ennek tulajdonítja utolsó filmszerepét A férfi egészen másban, melynek a bemutatóján már nem vett részt. 1968. április 16-án 2‑2 évi szigorított büntetés-végrehajtási munkahelyen letöltendő szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték őket a haza elhagyása miatt. Öt évvel később, 1973. szeptember 11-ei hatállyal tettüket elévültnek nyilvánította a bíróság, de mindkét ítélet csak a rendszerváltás után jutott tudomásukra, amikor kárpótlási igényüket benyújtották az elkobzott öröklakásukra. Végül az ellenük hozott ítéletet 1994. március 31-én megsemmisítette a bíróság.

1971. december 27-én megkapták az amerikai állampolgárságot. Fia, Vince 16 évesen, 1983-ban járt először Magyarországon szülei nélkül. Édesanyja 20 év elteltével, 1986-ban járt újra hazájában, hogy meglátogassa súlyosan beteg édesanyját. 1989-ben már az egész család, férje és fia kíséretében látogatott haza. Azóta többször is járt itthon. Kint is vállalt fellépéseket, de hivatásszerűen már felhagyott a színészkedéssel, pedig főiskolás korában még a következő fogadalmat tette, melyről így nyilatkozik könyvében: „Megfogadtam, hogy mindent vállalok, csak irodai alkalmazott nem leszek, aztán mégis több mint húsz évet dolgoztam bankban, nyugdíjintézetben, végül pedig orvosi rendelőben Amerikában.”[12] 2009 júliusában férjével újra hazalátogatott Magyarországra.[13]

Halála[szerkesztés]

Utolsó éveiben Alzheimer-kórban szenvedett, és miután már teljesen elhatalmasodott rajta a betegség, a férje gondozta a haláláig. Végső akarata az volt, hogy a hamvait a szülőhazájában helyezzék örök nyugalomra.[14] New Yorkban, 2016. március 30-án hunyt el.[3] Családja, barátai, tisztelői június 20-án vettek tőle végső búcsút a Farkasréti temetőben [15][16]

Színházi szerepei[szerkesztés]

Színészként[szerkesztés]

A Színházi Adattárban a Krencsey Marianne néven regisztrált bemutatóinak száma: 13, míg a Krencsey Mariann néven regisztrált bemutatóinak száma: 8.[17]

Rendezései[szerkesztés]

  • Alekszandr Kornyejcsuk: A nagy műtét
  • Prosper Mérimée: A művésznő hintaja

Filmjei[szerkesztés]

Játékfilmek[szerkesztés]

Tévéfilmek[szerkesztés]

  • A Tenkes kapitánya 1-13. (1963-1964)
  • Szilveszter 1965[18]
  • Marinka (1998-portréfilm)
  • Krencsey Marianne 70 éves (2001)

Szinkronszerepek[szerkesztés]

Filmbeli szinkronszerepei[19][szerkesztés]

Cím A film elkészülte Magyar változat (szinkron) Szerep A szinkronizált színész
Diplomácia, óh! 1959 1960 Ilyena hercegnő Luciana Paluzzi

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b nm0470833, 2016. július 10., Internet Movie Database
  2. Meghalt Krencsey Marianne. Klubradio.hu. 2016. március 31.
  3. ^ a b http://www.hirado.hu/2016/03/31/meghalt-krencsey-marianne/
  4. http://24.hu/belfold/2016/03/31/meghalt-krencsey-marianne/
  5. A felvétel az Egyiptomi történet című film forgatása alkalmával készült.
  6. Színház- és Filmművészeti Egyetem/Színházrendező (régi, 4 éves) (1950-1954) (Hozzáférés: 2015. február 2.)
  7. Hazalátogató magyarok – Krencsey Marianne színésznő, 2011. január 18. (Hozzáférés: 2015. február 2.)
  8. Lásd Krencsey (2001:389–390.). (Palotai Boris író Bacsó Péter filmrendező édesanyja volt.)
  9. Akkori nevén a Magyar Néphadsereg Színházában.
  10. Aczéllal személyesen kétszer találkozott, de Aczél (Appel) György az unokaöccsén, Appel Andráson (André Appel) keresztül még itthon, 1965-ben megkörnyékezte a magyar filmsztárt. Appel 1990-ben Amerikában is felkereste Krencseyt a már visszavonult politikus nevében.
  11. Andriskának a felesége nevezte, akinek az életét K. M. orvos férje mentette meg, és ezért a magas rangú pártfunkcionárius csak a „háláját” rótta le nekik. Valószínűleg Hegedüs András egykori miniszterelnök lehetett, aki csak az 1968-as Prágai tavasz leverése elleni tiltakozása után lett kegyvesztett a pártban.
  12. Lásd Krencsey (2001:36–37.).
  13. Krencsey Marianne Vásárhelyen járt (2009. július 13., hétfő) (Hozzáférés: 2015. február 2.)
  14. Így tel­je­sül a hir­te­len el­hunyt ma­gyar szí­nésznő utolsó aka­rata! (magyar nyelven). ripost. (Hozzáférés: 2016. július 16.)
  15. http://www.szinhaz.hu/szinhazi-hirek/65459-hetfon-lesz-krencsey-marianne-temetese
  16. Végső búcsú Krencsey Marianne-tól – Fotók!, 2016. június 20. (magyar nyelven). Blikk. (Hozzáférés: 2016. július 16.) (Képek az özvegyéről, fiáról és unokájáról)
  17. 2015. február 2-ai lekérdezés
  18. A Magyar Televízió 1965-ös szilveszteri műsora (Hozzáférés: 2015. február 2.)
  19. ISzDB/Krencsey Marianne (Hozzáférés: 2015. február 2.)

Könyve[szerkesztés]

  • Krencsey Marianne: Equinox ‑ 2001 ‑ 35 év Budapesten ‑ 35 év New Yorkban, Glória Kiadó, 2001 ISBN 963-9283-39-8

Irodalom[szerkesztés]

  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Online elérés (Hozzáférés: 2015. február 2.)

További információk[szerkesztés]