Bányász Ilona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bányász Ilona
Életrajzi adatok
Születési név Bucsezán Ilona
Született 1923. április 9.
Szeged
Elhunyt 2004. május 8.[1] (81 évesen)
Szeged
Származás magyar magyar
Házastársa Markovits Tibor újságíró
Gyermekei Markovits Miklós,
Markovits Bori,
Markovits Katalin
Pályafutása
Iskolái Színház és Filmművészeti Főiskola (1954)
Híres szerepei Agatha Huszka: Lili báróbő
Dajka Shakespeare: Rómeó és Júlia
Pearce-né Lerner-Loewe: My Fair Lady
Kvasnya Makszim Gorkij: Éjjel menedékhely
Peacockné Bertolt Brecht - Kurt Weill: Koldusopera
Josephine Giraudoux: Párizs bolondja
Tschöll mama Schubert-Berté: Három a kislány

Bányász Ilona IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap

Bányász Ilona névvariáns: Bucsezán (Szeged, 1923. április 9.Szeged, 2004. május 8.) magyar színésznő, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Tősgyökeres szegedi vagyok, lokálpatrióta. (Bányász lona)”

Szegeden született, a Hét Vezér utcai munkásotthon gondnoki lakásában lakott a családja, és itt kezdett el színészettel foglalkozni. Erről a munkásotthonról írta Juhász Gyula: A munkásotthon homlokára című versét. Bányász Ilona így emlékezett:

„ Apám, Bucsezán Miklós volt az otthon gondnoka. A kenderfonóban dolgozott, kötélverő volt a mestersége...Bementünk a kapun, ott volt egy nagy udvar, az udvarról nyílt a biliárdterem. Ott sakk is volt, meg Népszavát lehetett olvasni. Télen ott melegedtek a munkanélküliek. Innen nyílt a könyvtár. A könyvespolcok mögött egyetlen íróasztal: az ifik rezidenciája...Az udvar végében volt a gondnoki lakás. Szoba-konyha, spejz. Az emeleten a nagy előadóterem, az öltöző. A szakszervezetek tenyérnyi irodái. Pékek, vasasok, textilesek, fások. Nem tudnám az összes szakmát elsorolni. Talán csak az építőmunkásoknak volt külön otthona. Vagy a nyomdászoknak is? Voltak még kis benyílók, ahová el lehetett bújni, ha az emeletre vezető falépcső gyanúsan nyikorgott. Répást, Győrit, Pintért, a három detektívet állandóan ott ette az avas, s nem minden spiclit ismertünk. Az előadásokat be kellett jelenteni a rendőrségen. De nem minden előadást jelentett be a szociáldemokrata párt, amely az otthont fenntartotta. Sakktáblák mellett tartottuk a szemináriumokat. Ha idegen jött, mindenki „folytatta” a sakkozást. Apunak megvolt a Kommunista kiáltvány. És ott tanultunk először Villon-verseket. Meg a Varsaviankát. Népszava-előfizetőket gyűjtöttünk, jelmondatokat meszeltünk, plakátokat ragasztottunk, marxizmust tanultunk. Nem azt mondom, hogy egy előadás meghallgatása után a hallgatóság mindjárt az utcára ment tüntetni. De a munkásotthonból sokan indultak el a mozgalom felé. Elvtársi hangulatban éltünk ott. És az is tény, hogy a harmincas évek nagy szegedi textilmunkás-sztrájkjai innen indultak el...[2]

Szüleinek 15 gyermeke közül egyedül ő maradt életben, a testvérei kiskorukban meghaltak. Kisiskolásként a Rókusi Elemi Iskolába járt. Középiskolásként a Dugonics és a Szt. Erzsébet Gimnázium tanulója volt. Amatőr színészként kezdte pályáját 1945-ben Szegeden.

„rögtön a pályám elején olyan kiváló színészeknek lehettem partnere, mint — tényleg csak a legnagyobbakat említem — Beregi Oszkár, Lehotay Árpád és Salamon Béla. Nekik különösképpen sokat köszönhetek, s nem dicsekvésképpen mondom, csak puszta tényként, pedig dicsekedni is lehetne vele, hogy később, amikor a felszabadult Pesten is megindult a színházi élet, Beregi és Salamon hívott magával a fővárosba… Hívtak már Békéscsabára, Debrecenbe, aztán ismét Pestre, az akkor alakuló József Attila Színházhoz. De én Szeged szerelmese vagyok. Itt születtem, itt lettem színésznő. Minden szál ideköt. Szeretek itt élni és dolgozni, szeretem a szegedi közönséget.[3]

1954-ben kapta meg színészi diplomáját a Színművészeti Főiskolán. 1954-től két évadon át a hódmezővásárhelyi Somlai Színpadon játszott. 1956-tól 1978-ig, nyugalomba vonulásáig a Szegedi Nemzeti Színház művésznője volt. 1983 és 1985 között még vállalt vendégfellépéseket. A Szegedi Nemzeti Színház örökös tagjai közé választotta. Férje Markovits Tibor újságíró volt. Gyermekeik: Miklós, aki 5 évesen elhunyt,[4] valamint ikerlányai: Markovits Bori, aki szintén színésznő lett és Katalin.[5]

Fontosabb színházi szerepei[szerkesztés]

Filmek, tv[szerkesztés]

  • Szimulánsok (1977)

Források[szerkesztés]

Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]