Csü Jüan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Csü Jüan
Csü Jüan (Qu Yuan) portréja. Cseng Hung-sou (Chen Hongshou) (1598-1652) festménye
Csü Jüan portréja.
Cseng Hung-sou (1598-1652) festménye
Élete
Születetti. e. 343
Csu-fejedelemség (a mai Hupej tartomány, Kína)
Elhunyti. e. 278
Mi-lo folyó
SírhelyTomb of Qu Yuan
Pályafutása
Irodalmi irányzatelégia
Fontosabb műveiSzáműzetés
(Li-szao 離騷 / 离骚)
A Wikimédia Commons tartalmaz Csü Jüan témájú médiaállományokat.

Csü Jüan (kínai: 屈原; pinjin hangsúlyjelekkel: Qū Yuán, magyar népszerű: Csü Jüan) (i. e. 343–278) az első jelentős kínai költő, a Csu-fejedelemségbeli Huaj fejedelem (i. e. 329–299) főhivatalnoka, akit reformtörekvései miatt megrágalmaztak és száműztek a fővárosból. Száműzetésében hazája során kesergett, és érzéseit leghíresebb művében, a Száműzetés című elégiában örökítette meg. Mikor hazája pusztulásának híre eljutott hozzá, bánatában a Mi-lo folyóba ölte magát. Halála napja, az 5. holdhónap 5. napja Dél-Kínában népi ünnep lett, amikor sárkányhajó-versenyt rendeznek, ami a vízbe fúlt költő holttestének keresését szimbolizálja.

Kora[szerkesztés]


Csü Jüan nevei
kínai írásjegyekkel: 屈原
pinjin: Qū Yuán
magyar népszerű: Csü Jüan
Családneve: Csü
kínaiul: 屈
Születési neve: Ping
kínaiul: 平
Adott neve (字): Jüan
kínaiul: 原
Saját adott neve (自名): Cseng-cö
hagyományos kínai: 正則
egyszerűsített kínai: 正则
Egyéb neve (别字): Ling-csün
hagyományos kínai: 霛均
egyszerűsített kínai: 灵均

Csü Jüan abban a korban élt, amelyet a történetírás a Hadakozó fejedelemségek korának nevez, és i. e. 475-től i. e. 221-ig tartott. Ez az időszak a Csou (周)-kor utolsó szakasza, amelynek majd a Kínát első ízben egyesítő Csi Si Huang-ti vet véget. Ebben a korszakban Kína területén hét nagy fejedelemség osztozott, s ezek sorából is kiemelkedik három: az északnyugati Csin 秦, az északkeleti Csi 齊 és Csü Jüan szülőhazája, a déli Csu 楚. Valójában az összes fejedelemség célja az égalatti (tien-hszia 天下) egyesítése, a totális politikai, gazdasági hatalom megszerzése. Ennek megvalósítására két terv született. Az egyik az úgynevezett „horizontális szövetség” (lien-heng 連橫), amely egy nyugat-keleti egyesülést tervezett és amelyet Csin szorgalmazott volna, mégpedig úgy, hogy keleten Csire támaszkodva, Csu kirekesztésével egy nyugat-keleti tengelyt hozzon létre. A másik elképzelést, egy „vertikális szövetséget” (ho-cung 合縱) Csu dolgozta ki, amely szerint szintén Csire támaszkodva, Csin kirekesztésével egy észak-déli szövetség keretei közt a kisebb fejedelemségek egy tengely köré csoportosításával megtörte volna Csin erejét. E három nagyobb fejedelemég közül is leginkább kettő: Csin és Csu állt egymással szemben. Ezen politikai csatározások, és háborúkkal terhes időszak szülötte tehát Csü Jüan, aki származása révén komoly szervező szerepet játszott Csuban, amely szerep egyben vesztét is okozta. Halála után ötvenhét évvel a korszak végét jelző diadalt Csin vívta ki magának i. e. 221-ben, miután a fejedelemségeket sorra legyőzve, Kínát a Csin-dinasztia zászlaja alatt egy egységes birodalommá fogta össze.

Élete[szerkesztés]

Csü Jüan életrajzát Sze-ma Csien jegyezte fel a A történetíró feljegyzései című munkájában (84. fejezet),[1] amelyet i. e. 109–91. között állított össze.[2] Vagyis Csü Jüan életéről az egyetlen tudósítás is csak halála után több mint másfél évszázaddal született. Az életrajza azonban csak kevés biztos adatot tartalmaz: a nagy történetíró sokkal inkább a kor politikai konfliktusaiban őrlődő költő-óriás tragédiáját állítja a központba, semmint tényszerűen számolna be az életéről. E szerint Csü Jüan a dél-kínai Csu fejedelemség uralkodói családjából származott, s magas udvari tisztséget töltött be, nevezetesen ő volt Huaj 懷 / 怀 fejedelem (ur. i. e. 328–299) „balfelőli tanácsadója” (co-tu 左徒). „Széles tudású és határozott akaratú ember lévén, kitűnt a kormányzásban, és felette jártas volt a törvénykezésben. Mint belső ember, megvitatta az országos ügyeket a fejedelemmel, a törvények kiadásának módját, künn járván pedig fogadta a követeket és vendégeket, és választ adott a főembereknek. A fejedelem szerfelett bízott benne. A főminiszter, egy sorban lévén vele, versengett ővele és szívből gyűlölte őt hatalmáért.”[3] A főminiszter egy ízben megrágalmazta őt a fejedelem előtt, aki haragjában „eltaszította magától” (su 疏). Úgy tűnik, hogy ez az „eltaszítás” nem igazából száműzetés volt, Huaj fejedelem alighanem csak az udvarából, a fővárosból távolíthatta el őt.[4] Mindenesetre ez a mellőzöttség annyira megviselte, hogy „ezután pedig egy követ vőn karjába, s a Lo 羅 / 罗 folyóba vetette magát és meghalt.”[5] Az életrajz nem fogalmaz egyértelműen, nem csak Csü Jüan korai éveinek eseményei vagy a mellőzöttségének vagy száműzetésnek időpontja nincs meghatározva, de azt sem lehet pontosan tudni, hogy egyszer vagy kétszer távolították-e el a Csu fejedelmi udvarból.

Művei[szerkesztés]

Bővebben: Csu elégiái

Csü Jüan művei a Han-korban összeállított Csu elégiái (Csu ce 楚辭 / 楚辞) című gyűjteményben maradtak fenn.[6][7]

Kilenc dal[szerkesztés]

Bővebben: Kilenc dal

A Kilenc dal (Csiu ko 九歌)[m 1] címet viselő versciklus összesen tizenegy darabból áll, a címben szereplő kilences számnak a sámánizmusban van hagyománya, és feltehetően sohasem vonatkozott a költemények darabszámára. A Kilenc dal minden egyes darabja Csü Jüan szülőföldje, Csu sámánénekein alapszik. Ezeket a sámánénekeket egykor alighanem a sámán / sámánnő adhatta elő rituális keretek között, hogy az isteneket megidézze. Csu fejedelemség őslakói nem csak kultúrájukban különbözhettek az északi fejedelemségek népeitől, a kínaiak őseitől, hanem nyelvükben is, épp ezért Csü Jüan ezeket az ősi dalokat kínaira fordította, illetve kínai költeménnyé formálta őket.[8]

Kilenc értekezés[szerkesztés]

A Száműzetés illusztrált kiadása a 17. századból.

A Kilenc értekezés (Csiu csang 九章)[m 2] kilenc versből álló ciklus, melyek Csü Jüan politikai nézeteit tükrözik. Ezekben a versekben a költő közvetlenül a megrágalmaztatásával, elűzetésével és kortársai bírálatával foglalkozik. A kínai politikai költészet első és legkiválóbb alkotása.[9]

Száműzetés[szerkesztés]

Bővebben: Száműzetés (elégia)

A Száműzetés (Li szao 離騷 / 离骚) Csü Jüan fő műve.[m 3][10] A monumentális elégia címének fordítása vitatott szó szerinti fordítása: „az elválás elégiája”. A mű alapvetően két tartalmi részre osztható, az elsőben a költő közvetlen szavakkal, a Kilenc értekezés verseinek modorában mondja el álmai szertefoszlását, megrágalmazását, véleményét és ítéletét kora visszamaradottságáról. A második részben viszont egy sámáni varázslat segítségével egy csodálatos utazás kezdődik, és a költő útra kel, hogy párt találjon magának. Mitológiai alakok segítik útján, s hiába találna új otthonra messze idegenben, hazáját nem képes elhagyni, és vállalja sorsát.[11] Tőkei szerint „ha Csü Jüan ezt az egyetlen költeményt írta volna, akkor is a kínai irodalom egyik legnagyobb költője lenne. A Li szao talán az egész kínai költészet legnagyobb alkotása.”[12]

Égi kérdések[szerkesztés]

Bővebben: Tien ven

Az Égi kérdések (Tien ven 天問 / 天问) Csü Jüan talán legérdekesebb és filológiailag rendkívül nehezen megközelíthető műve. A mű egész terjedelmében kozmogóniai és mitológiai kérdéseket tartalmaz, amelyekre azonban egyetlen esetben sem születik válasz. A kérdések számtalan mítoszt érintenek, legnagyobb részük a legendás Hszia-dinasztia mitikus alakjaira és eseményeire vonatkozik. Azonban ezek közül jó néhány ma már megfejthetetlen, mert az adott mítoszok vagy elvesztek, vagy egyetlen forrásuk épp ez a mű. Az Égi kérdések bizonyos szempontból az ősi kínai mitológia egyetlen hatalmas utalás-gyűjteménye.[13]

Jóslatkérés és Az öreg halász[szerkesztés]

Az irodalomtörténet Csü Jüan műveként tartja számon a Jóslatkérés (Pu csü 卜居) és Az öreg halász (Jü-fu 漁父 / 渔父) című kisebb költeményeket is. A két didaktikus anekdotában a költő harmadik személyben szerepel, így a két mű kis-epikai jellegűvé válik. Az elsőben az ártatlanul meghurcolt és száműzetésre ítélt Csü Jüan elmegy egy nagy jóshoz, és jóslatot kér jövendőjét illetően, hogy mit is kellene most cselekednie. Az öreg halászban a száműzött Csü Jüan bolyongása közben egy öreg halásszal találkozik, aki megkérdi tőle, hogyan jutott ilyen keserves sorsra. A költő elmondja történetét, mire az öreg halász azt feleli neki, hogy ugyan mire való a mély értelem, s a magasan szárnyalás, ha ezzel az ember csak száműzetésre jut. Csü Jüan közli, nem hagyhatja, hogy tisztasága bemocskolódjék a föld szennyével, mire az öreg halász felnevet és a következő dallal felel: „Ha a folyam tiszta, / Mosd benne hajad; / Ha zavaros vize, Mosd a lábadat.”[m 4] Tőkei szerint mindkét művecskét írhatta ugyan maga Csü Jüan, de akármelyik követője is. Amennyiben Csü Jüan a szerzője ezeknek a költeményeknek, akkor ezek a legszabadabb ritmusú versei, amely sokak szerint sokkal inkább prózának tekinthetők.[14]

Hatása[szerkesztés]

Csü Jüan költészetével már életében iskolát teremtett. Közvetlen követőiről a nagy történetíró, Sze-ma Csien a következőket írja: „Miután Csü Jüan meghalt, maradtak Csuban tanítványai Szung Jü 宋玉, Tang Lö 唐勒 és Csing Csa 景差, akik valamennyien kedvelték az irodalmat és verseikkel nevet szereztek maguknak; mindnyájan pedig Csü Jüannak, mesterüknek hajlékony verselési módját követték, nem merészelve nyíltan felhánytorgatni dolgokat. Ennek utána pedig Csu napjai lehanyatlottak, néhány évtized múltával pedig végtére Csin által elpusztíttatott. Ahonnét pedig Csü Jüan a Lo folyóba vetette magát, százegynehány év múltával a Han-korban egy bizonyos Csia 賈 / 贾 mester, aki Csangsában az uralkodó nevelő mestere volt, átkelvén a Hsziang 湘 folyón egy versét vetette a folyóba Csü Jüan meggyászolására.”[15]

A hagyomány Csü Jüannak tulajdonítja a Csu elégiáiban található Távoli utazás (Jüan ju 遠遊)[m 5] című verset, ami azonban csupán a Száműzetés gyenge utánzata, és jóval későbbről származik, mint Csü Jüan művei. Csü Jüan iskolájának legkiemelkedőbb alkotása A lélek idézése (Csao hun 招䰟)[m 6] című költemény, melyet tanítványa, a már említett Szung Jü írt. A költő a varázsénekek modorában egy mesés tájakon bolyongó lelket idéz vissza a földre, a földi jólét örömei közé. Talán épp Szung Jü idézi a versben vissza elhunyt mestere lelkét.[16]

Csü Jüan költészete számára szegényes volt, az akkoriban hagyományosnak számító, a Dalok könyve versei diktálta négyszótagos sorokból álló, dalszerű versforma. Új, szabadabb ritmusú verselést teremtett, amely később a fu 賦 / 赋 nevet kapta, s a kínai költészet egyik legfontosabb versformájává vált.[17] Csü Jüan tehát nem csupán a kínai költészet egyik iskoláját teremtette meg, hanem annak legfontosabb iskoláját. Hatása döntő jelentőségű volt még a Tang-kori kínai költészetben is. A kínai költészet aranykorának olyan meghatározó és kiemelkedő mesterei tartották Csü Jüant szellemi elődjüknek, mint Li Taj-po, Tu Fu és Po Csü-ji.[18]

Ünnepe[szerkesztés]

Bővebben: Sárkányhajó
Csü Jüan szobra egy sárkányhajón, Szingapúrban a Tuan-vu-ünnep alkalmával kiállítva.

Egy dél-kínai népi legenda szerint, miután Csü Jüan a Mi-lo folyóba vetette magát, csónakjaikon, hajóikon rizsgombócot szállító környékbeli falusiak siettek oda, hogy megmentsék a költőt. Csakhogy túl későn érkeztek. Hogy távol tartsák a halakat és az ártó szellemeket a testétől, evezőlapátjaikkal a vizet csapkodták, és rizst szórtak a vízbe felajánlásként Csü Jüan szellemének, és hogy így eltereljék a testéből lakmározni kívánó halakat. Aznap éjjel a szelleme megjelent a barátai előtt, és elmondta nekik, hogy a folyóba ölte magát, s arra kérte őket, hogy háromszögletű selyemdarabba csomagolt rizsbatyukat dobjanak a vízbe, hogy így távol tartsák a sárkányt. Ezeknek a rizzsel töltött kis méretű batyukat kínaiul cung-cenek 粽子 nevezik, bár ma selyem helyett leginkább nádlevelet használnak. Csü Jüan szellemének hajóról történő keresése ünneppé vált, halálának évfordulóján, az ötödik holdhónap ötödik napján úgynevezett sárkányhajó-versenyeket rendeznek. Ez a Tuan-vu csie 端午節, vagy más néven a „dupla ötös ünnepe” (suang-vu csie 雙五節), amit nem csak Kínában, hanem Vietnámban és Koreában is megünnepelnek.[19]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Tőkei Ferenc nyersfordításából Weöres Sándor készítette el Kilenc dal magyar nyelvű műfordítását, lásd KKK 1967, I. kötet, 163-172. o. 1998-ban kétnyelvű (kínai-magyar) kiadásban, Kilenc varázsdal címen, külön kötetben is megjelent Tokaji Zsolt szójegyzékével, lásd Csü Jüan 1998.
  2. ↑ Tőkei Ferenc nyersfordításából a magyar műfordítást Weöres Sándor készítette Kilenc ének címen, lásd KKK 1967, I. kötet, 173-193. o.
  3. ↑ Két magyar műfordítása is létezik, s mindkettő Tőkei Ferenc nyersfordításából készült. Weöres Sándor műfordítása először 1954-ben jelent meg (lásd, Csü Jüan 1954), Nagy László fordítása pedig 1958-ban (lásd, Csü Jüan 1959). Amikor évtizedekkel később Tőkei kétnyelvű (kínai-magyar) kötetben is megjelentette a verset, Nagy László műfordítását választotta (lásd Csü Jüan 1994).
  4. ↑ Csongor Barnabás fordítása, lásd Tőkei 1959, 195. o.
  5. ↑ Szerdahelyi István műfordításában lásd, KKK 1967, I. kötet, 226-231. o.
  6. ↑ Weöres Sándor műfordításában lásd, KKK 1967, I. kötet, 208-216. o.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Az eredeti kínai szöveget lásd: 屈原列傳 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 24.)
  2. ↑ Csü Jüan életrajzát szemelvényekben Tőkei Ferenc fordította magyarra. Lásd Tőkei 1959, 132-137. o. vagy Tőkei, 1986, 111., 112. o.
  3. ↑ Tőkei 1959 132. o.
  4. ↑ Tőkei 1959 137. o.
  5. ↑ Tőkei 1959 137. o.
  6. ↑ Tőkei-Miklós 1960 43. o.
  7. ↑ A Csu elégiái kínaiul, angol szószedettel: 《楚辭 - Chu Ci》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 25.)
  8. ↑ Tőkei 1959 141-154.
  9. ↑ Tőkei 1959 155-167. o.
  10. ↑ Nagy László műfordításában:Száműzetés (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 25.)
  11. ↑ Tőkei-Miklós 1960 45-47. o.
  12. ↑ Tőkei 1959 168. o.
  13. ↑ Tőkei 1959 188-193. o.
  14. ↑ Tőkei 1959 193-196. o.
  15. ↑ Tőkei Ferenc fordítása, lásd Tőkei 1959, 198., 199. o.
  16. ↑ Tőkei-Miklós 1960 47. o.
  17. ↑ Tőkei-Miklós 1960 47. o.
  18. ↑ Tőkei 1959 213. o.
  19. ↑ A Sárkányhajó-ünnep története: Dragon Boat Festival (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 23.)

Források[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

Idegen nyelven[szerkesztés]

  • ↑ Ma-Huang 1992: Ma Csi-kao 马积高 - Huang Csün 黄钧: Csung-kuo ku-taj ven-hszüe-si 中国古代文学史 (A klasszikus kínai irodalom története) I-III. Hunan Ven-ji Csu-pan-sö 湖南文艺出版社, 1992. ISBN 7-5404-0917-7

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csü_Jüan&oldid=26837663”