Christa Ludwig

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Christa Ludwig
Christa Ludwig, a Nemzetközi Hilde Zadek énekversenyen, 2015
Christa Ludwig, a Nemzetközi Hilde Zadek énekversenyen, 2015
Született 1928. március 16. (89 éves)[1]
Berlin[2]
Állampolgársága német
Házastársa
  • Paul-Émile Deiber
  • Walter Berry
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka
  • Großes Silbernes Ehrenzeichen für Verdienste um die Republik Österreich
  • Gramophone-életműdíj (2016)
  • Grand Officer of the National Order of Merit

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Christa Ludwig témájú médiaállományokat.

Christa Ludwig (Berlin, 1928. március 16. –) német opera- és koncerténekesnő, mezzoszoprán.

Élete[szerkesztés]

Zenészcsaládban született, apja, Anton Ludwig (1888–1957) énekes, több operaházban intendáns (Aachen, Hanau, Gießen), anyja, Eugénie Besalla-Ludwig (1899–1993) kontraalt énekes volt, lánya egyetlen énektanára, akinek hatása nyomon követhető Christa vokális fejlődésére egész pályafutása során.

17 éves korában Gießenben volt első nyilvános fellépése. Egy évvel később felvették a Frankfurti Operába, ahol mint Orlovsky herceg debütált A denevérben. 1952-ig maradt Frankfurt am Mainban. Ezt követte az állami színház Darmstadtban (1952–1954), majd Hannoverben (1954–1955). Az évek során Frankfurtban, Darmstadtban rendszeresen részt vett a Donaueschingen kortárszenei napokon, Luigi Dallapiccola, Pierre Boulez és Luigi Nono közreműködésével.

1955-ben Karl Böhm szerződtette a Bécsi állami Operaházba, ahol ő volt az egyik legfontosabb énekes, 1962-ben kamaraénekessé nevezték ki. Majdnem 40 évig tagja volt a társulatnak. Ezalatt 769 előadáson 42 különböző szerepet játszott el. Szintén 1955-ben debütált a Salzburgi Ünnepi Játékokon, ahol 1993-ig énekelt (utoljára augusztus 9-i dalestjén). Az 1960-as években énekelt a Bayreuthi Ünnepi Játékokon (Brangäne, Kundry), valamint a Milánói Scalában (Maria Callas), majd a londoni Covent Gardenben.

Európán kívül is nagy sikere volt. Miután fellépett a Lyric Operában (Chicago) Rudolf Bing meghívta a New York-i Metbe, ahol 1959-ben Cherubino szerepében a (Figaro házasságában) debütált. 1993-ig ott énekelt nagyobb szerepeket, mint például Leonora (Fidelio), Dido (A trójaiak), Ortrud, Kundry, Tábornagyné, Waltraute, Fricka közreműködésével. Repertoárja tartalmazza még az alábbi szerepeket: Eboli (Don Carlos), Amnerisz (Aida), Lady Macbeth (Macbeth), Carmen, Brangäne (Trisztán és Izolda), Vénusz (Tannhäuser), Octavianus (A rózsalovag), zeneszerző (Ariadné Naxos szigetén), Kelmefestőné (Az árnyéknélküli asszony), Klütaimnésztra (Elektra), Marie (Wozzeck), Judit (A kékszakállú herceg vára).

Amellett, hogy operákban szerepelt, a világ minden táján fellépett mint kórusok és zenekari koncertek szólistája. Kedvenc dalszerzői Schubert, Schumann, Brahms, Wolf, Mahler, Pfitzner, Richard Strauss. Zongorakísérői a fenti előadásokon, valamint a felvételeken, többek között Sebastian Peschko, Erik Werba, Gerald Moore, Geoffrey Parsons, Irwin Gage, Charles Spencer voltak. Az egyes projekteken az alábbi zenészek mint zongorakísérői szerepeltek: Daniel Barenboim, Tzimon Barto, Leonard Bernstein és James Levine.

Fricka szerepében (A walkür) volt 1993-ban az utolsó megjelenése a Metropolitan Opera színpadán. 1993–94-ben búcsúturnéján dalprogramjával, míg 1994. december 14-én, közel ötvenéves színpadi karrierjét lezárandó a Bécsi Állami Operában Klütaimnésztra szerepében búcsúzott közönségétől.

Pályája során főbb karmesterei Karl Böhm, Herbert von Karajan és Leonard Bernstein voltak.

Pályája során olyan nagy énekesekkel lépett fel, mint Elisabeth Schwarzkopf, Maria Callas, Anna Moffo, Franco Corelli, Ileana Cotrubas, Edita Gruberová, Fritz Wunderlich, Plácido Domingo, Dietrich Fischer-Dieskau és Luciano Pavarotti.

1957-től 1970-ig Walter Berry (1929–2000) énekes felesége volt, akitől egy fia született. 1972-ben hozzáment a francia színész-rendező Paul-Émile Deiber-hez (1925–2011).

Jelenleg Bécs közelében él.

Díjak[szerkesztés]

  • 1962: Osztrák kamaraénekes
  • 1969: Mozart-kitüntetés, a bécsi Mozartegylettől[3]
  • 1980: Aranygyűrű, a Bécsi Állami Operaháztól
  • 1980: Ezüst Rózsa, a Bécsi Filharmonikusoktól
  • 1980: Gustav Mahler-aranyérem
  • 1980: Hugo Wolf-medál (Ausztria)
  • 1981: a Bécsi állami Operaház tiszteletbeli tagja
  • 1981: az Ordre des Arts et des Lettres lovagi fokozata
  • 1988: Arany érdemérem Salzburg tartománytól
  • 1989: az Ordre des Arts et des Lettres parancsnoki fokozata
  • 1989: a Francia Köztársaság Becsületrendje lovagi fokozata
  • 1994: az Osztrák Köztársaság becsületrendje nagy dekorációval
  • 1995: Berlini Medve-díj (B. Z. Kultúra Díj)
  • 2003: a francia becsületrend tisztje
  • 2004: Nagy Szövetségi Kereszt Érdemrend, a Szövetségi Elnök hivatalától
  • 2007: Nagy Ezüst becsületrend, az Osztrák Köztársaságnak tett szolgálatokért[4]
  • 2008: MIDEM-életműdíj
  • 2008: Saeculum-Glashütte Original zenei fesztiváldíj, a Drezdai fesztivál keretében
  • 2008: tiszteletbeli doktori cím, a varsói Fryderyk Chopin zeneakadémiától
  • 2010: a francia becsületrend parancsnoki fokozata
  • 2010: Hugo Wolf-medál (Németország)
  • 2012: Stájerország arany érdemrendje
  • 2013: Rubintokkal ékesített érdemkitűző a Salzburgi fesztiváltól
  • 2015: Richard Strauss-emlékplakett, a Richard-Strauss-fesztiválon, Garmisch
  • Az "Európai Hang pedagógusszövetség (EVTA)" tiszteletbeli tagja
  • 2016: Gramofon-életműdíj

Diszkográfia[szerkesztés]

Opera[szerkesztés]

Koncert, Oratórium[szerkesztés]

  • Johann Sebastian Bach: János-Passió, BWV 245 (Karl Forster, EMI, 1962)
  • Johann Sebastian Bach: Máté-passió, BWV 244 (Otto Klemperer, EMI, 1960; Karl Böhm, Androméda, 1962; Herbert von Karajan, DG 1972)
  • Johann Sebastian Bach: h-moll mise BWV 232 Herbert von Karajan, DG, 1973)
  • Johann Sebastian Bach: Karácsonyi oratórium, BWV 248 (Karl Richter, DG, 1965)
  • Ludwig van Beethoven: Missa solemnis D-dúr op. 123 (Herbert von Karajan, EMI 1958; Karl Böhm, DG 1974)
  • Ludwig van Beethoven: Beethoven: 9. szimfónia op. 125 (Otto Klemperer, EMI 1957; Herbert von Karajan, Concerto 1968)
  • Leonard Bernstein: Szimfónia 1 "Jeremiás" (Leonard Bernstein, DG, 1977)
  • Johannes Brahms: Altrapszódia op. 53 (Otto Klemperer, EMI, 1962; Karl Böhm, DG 1976)
  • Anton Bruckner: Nr. 3 f-moll mise (Karl Forster, EMI, 1962)
  • Joseph Haydn: A Teremtés (Herbert von Karajan, DG, 1966)
  • Gustav Mahler: Szimfónia, No. 2, c-moll Zubin Mehta, Decca, 1975; Leonard Bernstein, DG, 1987-ben is kapható DVD-n; a James Levine, Orfeo, 1989)
  • Gustav Mahler: Szimfónia 3. d-moll (Vaclav Neumann, Supraphon, 1981; Leonard Bernstein, DG, 1987-ben kapható DVD-n is)
  • Gustav Mahler: Dal a földről (Fritz Reiner, szigetcsoport 1958-ban; az Otto Klemperer, EMI, 1964; Carlos Kleiber, Bécsi Szimfonikus zenekar, 1967; Leonard Bernstein, CBS 1972-ben, DVD-n is; Herbert von Karajan, DG, 1973; Václav Neumann, Prága, 1983)
  • Gustav Mahler: Dalok „A fiú csodakürtjé”-ből (Leonard Bernstein, CBS, 1968)
  • Gustav Mahler: Vándorlegénydalok (Sir Adrian Boult, EMI, 1958; Karl Böhm, Orfeo, 1969)
  • Gustav Mahler: Öt dal Friedrich Rückert után (Herbert von Karajan, DG, 1974;Riccardo Muti, Sony, 1992)
  • Gustav Mahler: Gyermekgyászdalok (André vandernoot neve, EMI, 1958; Lorin Maazel, Gala, 1968; Karl Böhm, Orfeo, 1972; Herbert von Karajan, DG, 1974)
  • Wolfgang Amadeus Mozart: c-moll mise KV 427 (Ferdinánd Grossmann, Preiser, 1956)
  • Wolfgang Amadeus Mozart: Rekviem KV 626 (Carlo Maria Giulini, EMI, 1979)
  • Giuseppe Verdi: Rekviem (Herbert von Karajan, EMI, 1958, Gala, 1970, DG, 1972; Hans Schmidt-Isserstedt, szigetcsoport, 1961; Carlo Maria Giulini, EMI, 1963)

Dalok[szerkesztés]

  • Válogatott dalok. Brahms, R. Strauss, Mahler, Wolf, Schubert (Gerald Moore, EMI, 1957)
  • Válogatott dalok. Mahler, Schumann, Brahms (Gerald Moore, EMI, 1959)
  • Válogatott dalok. Brahms, Mahler, R. Strauss, Pfitzner, Berg (Erik Werba, Orfeo, 1963/1968)
  • Válogatott dalok: Schubert, Wolf, Mahler, R. Strauss, Bernstein (Charles Spencer, Arthaus, 1994, DVD-n is)
  • Johannes Brahms: Dalok. Válogatás (Leonard Bernstein; Sony, 1972)
  • Gustav Mahler: Dal. Válogatás (Leonard Bernstein, a CBS 1968)
  • Franz Schubert: Dalok. Válogatás (Geoffrey Parsons, EMI, 1961)
  • Franz Schubert: Dalok. Válogatás (Irwin Gage, DG, 1973/1974)
  • Franz Schubert: Téli utazás (James Levine, DG 1986; Charles Spencer, Arthaus 1994, DVD-n is)
  • Robert Schumann: A nő, a szerelem, az élet (Geoffrey Parsons, Praga, 1966)
  • Robert Schumann: A dalkör Op. 39, Válogatás (Erik Werba, DG, 1968)
  • Richard Wagner: Wesendonck-dalok (Otto Klemperer, EMI, 1962)
  • Hugo Wolf: Dalok Mignonnak (Erik Werba; DG, 1968)
  • Hugo Wolf: Olasz daloskönyv (Daniel ; DG, 1975)
  • Les Introuvables de Christa Ludwig (EMI 1957-1969)
  • Búcsú Salzburgtól. Schumann, Mahler, Brahms, Strauss (Charles Spencer, RCA, 1993)
  • Tisztelgés Bécsnek. Beethoven, Schubert, Mahler, Wolf, Bernstein, R. Strauss, Brahms (Charles Spencer, RCA, 1994-ben kapható DVD-n is)

Irodalom[szerkesztés]

  • Paul Lorenz: Christa Ludwig, Walter Berry. Bergland Mindössze, Bécs, 1968.
  • Christa Ludwig, vagy Aki énekel, a legszebb az egész országban. In: Joachim Kaiser: a Tapasztalt zene, Bach, hogy Stravinsky. Hoffmann, Kampé, Hamburg 1977, ISBN 3455089429, p. 642 f.
  • Én törni, mint egy tükör a beszélgetést. In: Tükör 42/1993, Pp. 250-256
  • Egyensúly a karrierjét. Az Opera 1993-ban (Évkönyv a magazin a világ, Opera), ISBN 3617529976, p. 4-25
  • Aki csendes, jobban énekel. In: Berlin Órák 1994-Ben. Bertelsmann, Gütersloh 1995, ISBN 3570121933, p. 31-58.
  • Christa Ludwig segítségével Csobádi Péter: "... én annyira szereti a díva volt" az emlékek. Henschel-Verlag, Berlin, 1999, ISBN 389487337X.
  • Az ész a mágia. In: Jürgen Kesting: A nagy énekesek a 20 században. Században. Cormoran, München 1998, ISBN 3517079871, p. 526-530.
  • Figyelj, hogy néhány lemez Christa Ludwig. In: Fono Fórum. No. 8/1998, P. 34-37.
  • Christa Ludwig: Áldozat a gyönyörű hang. In: Dieter David Scholz: A Mítosz Prima Donna. Étvágyat, Berlin, 1999, ISBN 393252960Xo. 139-157.
  • Christine Dobretsberger: Mit szeretek, erőt ad nekem. Színpadon csillagok, az Opera, Színház mondani. Köztük egy Interjúban Christa Ludwig, Stájerország Prémium, Bécs, 2015, ISBN 9783222135170.
  • Uwe Harten: Sablon:Str left/Ludwig_Christa.xml Ludwig, Christa. In: Oesterreichisches Musiklexikon. Online-Ausgabe, Wien 2002 ff., ISBN 3-7001-3077-5.

Hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Christa Ludwig című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 2014. április 27.
  2. Integrált katalógustár, 2014. december 12.
  3. felirat Német rendjeludvar, átjáró: Christa Ludwig, 1969
  4. A Szövetségi Elnöktől elnyert tiszteletbeli kitüntetettek listája (Osztrák Köztársaság 1952-től)