Ozava Szeidzsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ozava Szeidzsi
Seiji Ozawa 1963.jpg
Életrajzi adatok
Született 1935. szeptember 1. (82 éves)
Senjang
Házastársa Miki Irie (1968–)
Gyermekei
  • Seira Ozawa
  • Yukiyoshi Ozawa
Szülei Kaisaku Ozawa
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer zongora
Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja
  • Order of Culture (2008)
  • Emmy-díj
  • Praemium Imperiale
  • Barátságért Érdemrend
  • Kikuchi Kan Prize (1999)
  • Kennedy Center Honors
  • Person of Cultural Merit (2001)
  • Asahi Prize (1985)
Tevékenység karmester, zeneszerző
Kiadók Deutsche Grammophon

Ozava Szeidzsi weboldala

Odzava Szeidzsi (小澤 征爾, nyugaton Seiji Ozawa) (Fenytien, Liaoning tartomány, Kína 1935. szeptember 1.) japán karmester.

Élete[szerkesztés]

Ozava Szeidzsi japán szülők gyerekeként született meg Kínában. Már fiatal korában magánúton zongorázni tanult, Johann Sebastian Bach zenéit tanulta Noboru Toyomasunál. Miután befejezte a Seijo Junior iskolát, 16 évesen a Toho School of Music tagja lett, mint zongorista. Amikor két ujja alkalmatlanná vált a zongorázásra, figyelme a karmesterségre és a zeneszerzésre fordult, elkezdett tanulni Hideo Saitonál. Néhány évvel később már első szimfonikus zenekarának, a Nippon Hosso Kyokainak karmestere lett 1954-ben.

Ezután rövid időn belül a Japán filharmonikusok karmestere, négy évvel később pedig 1958-ban első díjat nyert a Toho School of Musicnál zeneszerzőként és karmesterként. Ezek után Párizsba költözött, 1959-ben első díjat kapott Besançonban. A díj magkapása után Charles Munch invitálására a Berkshire Music Center-ben , Tanglewoodba ment tanulni. 1960-ban elnyerte a Koussevitzky-díjat, Tanglewood legmagasabb díját, mint külföldi tanuló. Rövid idő múlva Berlinbe ment, Herbert von Karajan tanítványaként. Tanulmányai után Leonard Bernstein meghívta a New York-i filharmonikusokhoz a következő 4 évet ott töltötte.

Az 1960-as években karrierje kiteljesedett, 1962-ben bemutatkozott a San Franciscoi Szimfonikus zenekarban a Ravinia Fesztiválon. 1965-ben, miután elhagyta a New York-i Filharmonikusokat, a Ravinia Fesztivál művészeti igazgatója lett, ezzel egyidőben betöltötte a Torontói Szimfonikus Zenekar művészeti igazgatói székét is 1969-ig. Ebben a periódusban igazgatta a Philadelphiai, valamint a Bostoni és a Japán Filharmonikus zenekart is. 1970-ben a San Francisco-i Szimfonikusok zenei igazgatója, ebben az évben egyben a Berkshire Zenei Fesztivál zenei igazgatója is. 1973-ban elnyerte a Bostoni szimfonikusok zenei igazgatói posztját. 1976-ban Európában és Japánban turnézott a Bostoni szimfonikusokkal. 1980-ban elnyerte a Japán Filharmonikus Zenekar zenei igazgatói székét.

2002-ben elhagyta a Bostoni Filharmonikusokat, és a Bécsi Operaház zenei igazgatója lett. A 2002-es Újévi koncertet már az ő vezényletével láthatta a világ. Számos fiatal tehetség tanult nála. Karmesterségére jellemző az energia, személyes varázs, a zenekart általában pálca nélkül dirigálja.

2016. február 15.-én Grammy díjat kapott az év legjobb operafelvételéért, Ravel: A gyermek és a varázslat-ért.[1][2]

Díjai[szerkesztés]

  • 1958 – a „The Toho School of Music” első helyezése karmesterként és zeneszerzőként.
  • 1959. a franciaországi Besançonban megtartott nemzetközi karmesterverseny első helyezése.
  • 1960. Koussevitzky díj Tanglewoodban a külföldi karmesterek hallgatói között.
  • 2000. a Harvard Egyetem tiszteletbeli doktora.
  • 2001: a francia Académie des Beaux-Arts de l'Institut tiszteletbeli tagja.
  • 2004. a Sorbonne Egyetem tiszteletbeli doktora.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
  1. 58th Annual GRAMMY Awards Winners & Nominees. The GRAMMYs. (Hozzáférés: 2016. február 23.)
  2. Conductor Seiji Ozawa wins Grammy Award for best opera recording | The Japan Times (en-US nyelven). The Japan Times. (Hozzáférés: 2016. február 23.)