Berlini konferencia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Berlini Konferencia szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Berlini Konferencia
Afrika politikai térképe 1885. márciusában

A berlini konferencia vagy másképp berlini Kongó-konferencia 1884. november 15. és 1885. február 26. között került megrendezésre.

A gyarmatosító hatalmak a 19. század végére Afrika területének nagy részét meghódították, és egyre gyakrabban ütköztek érdekeik.

Bismarck német kancellár berlini rezidenciáján 14 nagyhatalom külügyminiszterei gyűltek össze 1884 novemberében, hogy lefektessék a „fekete kontinens” feltárásának és gyarmatosításának alapelveit. A konferencia előzménye volt, hogy II. Lipót meggyőzte mind Franciaország, mind Anglia kormányát, hogy az afrikai szabadkereskedelem minden gyarmattartó hatalom érdekében áll.

Bár csak négy ország volt szorosan érdekelt a témában, portugál kezdeményezésre Bismarck meghívta 14 ország képviselőit. A konferencián a következő országok vettek részt és írták alá 1885-ben az okmányt:

Az aláírt záróokmányban az alábbiakban egyeztek meg a nagyhatalmak:

  • Visszautasítják Portugália követelését a Kongó torkolatára vonatkozóan.
  • Kinyilvánították a Kongó-medence semlegességét és garantálták az itteni szabadkereskedelmet, amely szabad kereskedelmet és hajózást biztosított a Kongó-folyón, valamint a Kongó és a Niger völgyében.
  • A Kongói Szabadállamot, II. Lipót nagy megkönnyebbülésére, az általa irányított Kongó-társaság felügyelete alá helyezték, így II. Lipót egy csapásra 2 millió km²-nyi terület lényegében egyszemélyi birtokosa lett.[1]
  • A Niger és Kongó folyók szabad hajózhatóságát is biztosították.
  • Megújították a rabszolga-kereskedelem tilalmát.
  • Megtiltották a színes bőrű katonák alkalmazását az európai államok közötti konfliktusokban.
  • Életbe léptették az ún. „hatékonyság elvét” (lásd lejjebb).
  • A nagyhatalmak vállalták, hogy bármilyen új területfoglalást bejelentenek a többi aláíró nagyhatalomnak: ha egy állam új területet foglal el Közép-Afrikában, köteles a birtokbavételt jegyzékben tudatni a megállapodás aláíróival, a tulajdonjogot csak a tényleges birtokbavétel után kaphatja meg.
  • Valamint megegyeztek abban, hogy az afrikai kontinens egyes régióiban melyik nagyhatalomnak van joga arra, hogy további földterületeket szerezzen.

A konferencia Németország sikerét hozta; Kongó belga gyarmat lett, s így sikerült a brit gyarmati törekvéseket meghiúsítani.

A közhiedelemmel ellentétben ezen konferencia során még nem osztották fel Afrikát, csak megegyeztek abban, hogy hol melyik országnak van joga területeket szerezni, és gyarmatokat vagy protektorátusokat létrehozni. A föld ekkor még jogilag a helyi uralkodók, törzsek birtokában volt, ezt valamilyen módszerrel előbb meg kellett szerezni.

A nagyhatalmak korlátlan terjeszkedését az itt elfogadott „hatékonyság elve” szorította korlátok közé, mivel kimondta: a nagyhatalmak csak azon a földterületen hozhatnak létre gyarmatot, amelyet ténylegesen birtokolnak, vagyis valamilyen módon megszerezték a földterületet, felvonták a nagyhatalom zászlóját és működő közigazgatást hoztak létre (vö. uti possidetis). Amennyiben ezt nem tudták felmutatni, egy másik hatalomnak joga volt átvenni az adott területet.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. „Historical Context: Heart of Darkness.” EXPLORING Novels, Online Edition. Gale, 2003. Discovering Collection.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Scramble for Africa című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]