Henry Morton Stanley

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Henry Morton Stanley
Henry Morton Stanley Reutlinger BNF Gallica cropped.jpg
Született John Rowlands
1841. január 28.
Denbigh
Elhunyt 1904. május 10. (63 évesen)
London
Állampolgársága
Házastársa Dorothy Tennant (1890. július 12. – 1904. május 10.)[1][2]
Gyermekei Denzil Stanley
Foglalkozása
Tisztsége Member of the 26th Parliament of the United Kingdom (1895. július 15. – 1900. szeptember 17.)
Kitüntetései
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Patron’s Medal (1873)[3]
  • Grande Médaille d'Or des Explorations (1878)
  • Vega Medal (1883)
Sírhelye Surrey

Henry Morton Stanley aláírása
Henry Morton Stanley aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Morton Stanley témájú médiaállományokat.

Sir Henry Morton Stanley (Denbigh, 1841. január 28.London, 1904. május 10.) walesi születésű amerikai újságíró és Afrika-kutató, akit az európai szemek elől eltűnt David Livingstone felfedező utáni kutatása tett híressé. Kongóban Bula Matari, azaz „a Sziklatörő” néven ismerik, születésekor a neve John Rowlands volt.

Szülei nem voltak házasok, és egy dologházban (a mai HM Stanley Kórház, St Asaph) nőtt fel. 1859-ben, 18 éves korában az Amerikai Egyesült Államokba hajózott. New Orleansba érkezve barátkozott össze egy Stanley nevű gazdag kereskedővel, akinek a nevét később felvette.

Újságíró lesz[szerkesztés]

Miután az amerikai polgárháborúban mindkét harcoló oldalon katonai szolgálatot teljesített, Samuel Fortser Tappan ezredes, egy volt újságíró, felvette az Indián Békebizottság (Indian Peace Commission) tudósítójának, hogy a bizottság munkájáról újságoknak tudósítson. James Gordon Bennett (17951872), a New York Herald alapítója azonban hamarosan saját újságjához szerződtette.

Livingstone (1870–71)[szerkesztés]

Újságírói pályájának korai szakaszáról „Korai utazásaim Amerikában és Ázsiában” (My Early Travels and Adventures in America and Asia, 1895) című könyvének első kötetében írt. A Herald tengerentúli tudósítója lett és 1869-ben Bennett fia, James Gordon Bennett, Jr. (1841-1918), aki apját követte a lap élén 1867-es nyugdíjba vonulása után, azzal bízta meg, hogy találja meg a skót misszionárius és felfedező David Livingstone-t, akiről tudták, hogy Afrikában van, de jó ideje nem adott életjelt magáról.

„Ugyebár Doktor Livingstone-hoz van szerencsém?”

Stanley talán kicsit kiszínezett elbeszélése szerint, amikor megkérdezte Bennettet, mennyit költhet, a következő volt a válasz: „Vegyél ezret (font sterlinget) most, és ha elment, vegyél még ezret, és ha azt elköltötted, még ezret, és ha végeztél vele, még ezret, és így tovább: Csak találd meg Livingstone-t!

Stanley Zanzibárra utazott, és felszerelt egy expedíciót mindenből a legjobbat vásárolva, nem kevesebb mint 200 teherhordóval. 1871. november 10-én a Tanganyika-tó közelében, Ujijiben rátalált Livingstone-ra, és saját leírása szerint ezzel a kérdéssel köszöntötte: „Ön Dr. Livingstone, ha jól sejtem?” (Dr. Livingstone, I presume?) Amire Livingstone azt válaszolta: „Igen, és hálás vagyok, hogy itt vagyok hogy üdvözölhessem.” (Yes, and I feel thankful that I am here to welcome you.)

Stanley csatlakozott Livingstone felfedezőútjához, és megállapították, hogy nincs kapcsolat a Tanganyika-tó és a Nílus között.

Újabb út a Kongó folyóhoz[szerkesztés]

Hazatértekor könyvet írt tapasztalatairól. A New York Herald és a brit Daily Telegraph ezután úgy döntöttek, hogy közösen finanszírozzák Stanley újabb expedícióját Afrikába. 1874 novemberében Afrika keleti partjáról indult 350 fős expedíciójával a Viktória-tóhoz. A magukkal vitt egyárbócos hajóval, melynek Lady Alice volt a neve és a szárazföldön részekre szedve szállították, Stanley körbehajózta a Viktória- és a Tanganyika-tavat is. Ennek során kizárta, hogy kapcsolatuk lenne a Kongó folyóval. A szárazföldön tovább haladva 1876 októberében érték el Nyangwénél a Kongót. Innen egy arab rabszolga-kereskedő,Tippu Tib embereivel kiegészülve, kb. ezer fővel indultak észak felé. Mintegy 320 km megtétele után az arabok cserben hagyták, de Stanleyék hol kenukkal a vízen, hol gyalog a szárazföldön folytatták az utat. Mintegy 30 alkalommal megütköztek a bennszülöttekkel. Végül 1877 augusztusában 114-en érték el a tengerpartot. Így Stanley ezen az újabb úton többek közt tisztázta Afrika utolsó nagy rejtélyét: végigkövette a Kongó folyó útját annak torkolatáig.

Viták Stanley körül[szerkesztés]

Stanley afrikai tevékenységét végig viták övezték. Időskorában sok energiát kellett arra fordítania, hogy tisztázza magát a vádak alól, amelyek szerint afrikai expedícióit erőszak és brutalitás kísérte. Azt a véleményt tulajdonították neki, hogy „a vademberek nem tisztelnek semmit, csak az erőt, a hatalmat, a bátorságot és a döntőképességet”. Halálesetekért is hibáztatták, közvetve pedig azért, hogy II. Lipót belga király megszerezte a Kongói Szabadállamot.

Az Emin pasa expedíció[szerkesztés]

1886-ban Stanley expedíciót indított, hogy „megmentse” Emin pasát, a dél-szudáni Equatoria kormányzóját. Hatalmas nehézségek és sok ember halála árán 1888-ban megtalálta Emint, felfedezte a Rwenzori-hegységet és az Edward-tavat. 1890-ben Eminnel és életben maradt követőivel együtt hagyta el Afrika belső területeit.

Ezután visszatért Európába, feleségül vette a walesi művésznő Dorothy Tennantet, és az Egyesült Királyság parlamentjének képviselője lett, mint a londoni Lambeth borough unionista küldötte.

Londonban halt meg. Sírját a surrey-i Pirbright Szent Mihály-templomának temetőjében nagy gránittömb jelöli.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Utazásom Közép-Afrikában, vagy Utazás Afrika aequatoriális részének nagy tavai körül és a Livingstone folyón lefelé az Atlanti-óceánig, 1-2.; Révai, Bp., 1883
  • A legsötétebb Afrikában. Emin pasának, Ekvátoria kormányzójának fölkeresése, megszabadítása és visszavonulása, 1–3.; 3. köt. társszerzője Mounteney Jephson; Ráth, Bp., 1891
  • Hogyan találtam meg Livingstonet; ford. Juhász Vilmos; Officina, Bp., 1944 (Officina könyvtár)

További információk[szerkesztés]

  • Hall, Richard : Stanley. An Adventurer Explored, London, 1974
  • Stanley, Henry M. (ed. Dorothy Stanley) : The Autobiography of Henry M. Stanley, New York, 1909, 1969
  • Hughes, Nathaniel, Jr. Sir Henry Morton Stanley, Confederate ISBN 0-8071-2587-3 reprint with introduction copyright 2000, from original, The Autobiography of Sir Henry Morton Stanley (1909)
  • Dugard, Martin: Into Africa: The Epic Adventures of Stanley and Livingstone, 2003. ISBN 0-385-50451-9
  • Hochschild, Adam: King Leopold's Ghost, 2002. ISBN 0-330-49233-0
  • Liebowitz, Daniel; Pearson, Charles: The Last Expedition: Stanley's Mad Journey Through the Congo, 2005. ISBN 0-393-05903-0
  • Pakenham, Thomas: The Scramble for Africa. Abacus History, 1991. ISBN 0-349-10449-2

Stanley-életrajzok magyarul[szerkesztés]

  • E. P. Scott: Stanley és a hősiesen megszabadított Emin pasa; ford. Győry Ilona; Lauffer, Bp., 1890
  • Stanley utazásai, kalandjai és felfedezései Afrikában. Stanley eredeti művei alapján, Burdo életrajzi vázlatának felhasználásával írta Jankó János; Athenaeum, Bp., 1907
  • Stanley, Henry Morton, a nagy afrikai kutató önéletírása (átdolgozta Sebestyén Károly) Singer és Wolfner, Budapest, 1912
  • Wassermann Jakob: Bula Matari (fordította: Benedek Marcellné) Budapest, 1933, Utazási Könyvek Kiadó

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]