T–72

A T–72 Ural a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott harckocsi. Sorozatgyártása 1971-ben kezdődött a Uralvagonmas vállalatnál, 1973-ban rendszeresítették a Szovjet Hadseregben. Korának egyik legerősebb fegyverzetével ellátott, tömegtámadásra kifejlesztett harckocsi, melynek több továbbfejlesztett változata létezik.

Története

Fejlesztése 1967-ben kezdődött, amikor a már hadrendbe állított T–64 harckocsik üzemeltetése során problémák jelentkeztek a motor, a futómű és az automata töltőberendezés megbízhatóságával. 1968–1969-ban többféle módosított T–64-gyel végeztek teszteket. Kipróbálták a T–64A harckocsit a V–45 típusú dízelmotorral, a harkovi Morozov Tervezőirodában kifejlesztett új hűtőberendezéssel, valamint más példányokat a V–45 dízelmotorral, a Nyizsnyij Tagil-i Uralvagonzavod tervezőirodájának új automata töltőberendezésével és elszívó rendszerével felszerelve. Az összehasonlító tesztek a változtatásokkal a T–64 megbízhatóságának javulását mutatták. 1969 novemberében az átépített, kísérleti harckocsikba a korszerűbb és nagyobb teljesítményű, 573 kW-os (780 LE) V–46 dízelmotort építették, és a harckocsik Nizsnyij Tagilban tervezett új, nagyobb futógörgőkkel épített futóművet kapták. Ez a jelentős módosításon átesett változat kapta a 172-es objektum gyári típusjelzést. A harckocsi végső fejlesztése Nyizsnyij Tagilban, az Uralvagonzavod Leonyid Karcev vezetése alatt álló tervezőirodában, Valerij Venyegyiktov főkonstruktőr irányításával folyt. 1973-ban a szükséges tesztek és csapatpróbát követően T–72 típusjelzéssel és Ural néven rendszeresítették a Szovjet Hadseregben.

Műszaki jellemzői

Jelenleg több mint 45 országban teljesít szolgálatot, a legyártott példányok száma eléri a harmincezret. Ránézésre egy igen agresszív harckocsi, ez a valóságnak meg is felel, ugyanis korát megelőző, nagyon hatékony fegyverzete van. Mivel tömeges támadásra találták ki, pusztító ereje nagy, de a védelmi rendszere igen sebezhető, könnyű kilőni. Irakban kudarcot szenvedtek az előbb leírtak miatt, bár ott a kiképzetlen személyzetnek, a rossz stratégiának, illetve a gyenge támogatásnak is betudható ez. Megfelelő személyzet, megfelelő stratégia mellett, mind a mai napig igen nagy veszteségeket okozhat az ellenségnek, illetve nagy a harcértéke. Ugyanakkor mivel védelmi rendszere gyenge, könnyen sebezhetővé válik, főleg a levegőből, illetve a városi harcokban. A harckocsik könnyen áldozatul estek harckocsivadász helikoptereknek. Ezt a sebezhetőséget mára orvosolták a T–72-ből kialakított, tovább fejlesztett, jobb páncélzattal ellátott típusoknál. Többek között ellátták reaktív páncélzattal, ez jelentősen megnövelte a levegő-föld és a vállról indítható rakéták elleni védelmét. Az így felszerelt harckocsikat a csecsen konfliktusban is bevetették.

A 780 (egyes változatoknál több, mint 800) lóerős dízelmotorral hajtott jármű mozgékonysága és terepjáró-képessége kiváló. Páncélzata többrétegű, a legjobban védett helyen 520 mm vastag (ez a kumulatív töltetekkel szemben 950 mm vastag acélnak felel meg). Az újabb típusokon megtalálható a Kontakt-5 reaktív páncélzat, ami a kumulatív működésű páncéltörő rakéták ellen nyújt védelmet. A reaktív páncélzat kisméretű robbanótöltetekből áll, ezek találat esetén felrobbannak, így mielőtt a rakéta által kibocsátott ún. kumulatív sugár elérné a páncélzatot, és megkezdené annak átfúrását, a reaktív töltet kitéríti útjából.

A rejtőzködés nem a típus erőssége, a hőérzékelők már messziről kiszúrják, főleg a levegőből könnyű hatástalanítani (radarelhárító rendszere elég jó).

A T–72-es harckocsinak nem elhanyagolható tulajdonsága, hogy egy köbméteres tankjának tartalmával 480 km-t képes megtenni. Elmegy dízellel, benzinnel és kerozinnal is. Elindul melegben, a jeges Szibériában is. 5 méter mély vízben 1 kilométert képes megtenni. Speciális légtisztító (légszűrő) rendszerének köszönhetően a harckocsi vegyi és nukleárisan szennyezett környezetben is tovább tevékenykedhet.

A harckocsinak olyannyira sikeresek a tovább fejlesztett változatai, hogy azokat több országban sem váltották le mind a mai napig, a T–72 leváltására szánt T-80 vagy T-90 harckocsikkal. A konstrukció sikerességét mutatja, hogy az ukránok modernizálták, alkalmassá tették a NATO-kompatibilis lőszerek kilövésére. 1200 lóerős motort kapott, így erősebb a T-80-nál. A muníciót a tank gyomrában helyezik el, automata töltőrendszere pedig katonai szakértők szerint egyszerűen példaértékű.

A T–72-esek új nemzedéke, komoly fedélzeti számítógéppel is rendelkezik. Ez azonban csak a támadást és a védekezést segíti, sérülése esetén semmi gond, legfeljebb kézi vezérléssel folynak a dolgok tovább. A T-80 és T-90-es harckocsik komputere sokkal inkább beleszól a vezérlésbe, bár messze nem annyira, mint az az amerikai harckocsikra jellemző, amelyek számítógépes hiba miatt is képesek megbénulni, részben, vagy teljesen harcképtelenné válni.

Fegyverzet

A parancsnok az ágyútól jobbra, a tüzér balra ül. A 125 milliméteres ágyút egy 12,7 mm-es légelhárító és egy 7,62 mm-es géppuska támogatja. Egyes modellekre ágyú helyett rakétavetőt építettek. A T–72A modellt (1979 és 1985 között gyártották) lézeres célkövetővel szerelték fel, éjjellátót és új motort kapott. Többek között ilyenekkel rendelkezik India, Irán, Szíria, Algéria, Líbia, Kuvait, sőt Finnország (bár a finnek elkezdték váltásukat) is. 1985 óta csak a B modellt gyártják, ennek sokkal jobb a stabilizátora, és erősebb a motorja, ágyúja pedig 4000 méterre is ellő.

A 125 mm-es, sima csövű, lézeres távolságmérővel felszerelt löveg képes más tankok megsemmisítésére, főleg ha oldalról vagy hátulról lepi meg azokat. Nyílt terepen, megfelelő taktika mellett ez azonban ritkán fordul elő, de városi harcokban nehezen kerülhető el, hogy a szűk utcákban, iskolák udvarain megbúvó tankok lövéshez jussanak.

A lövegből páncéltörő rakéta (ATGM) is indítható, amely akár 4000 méterig is hatásos, és 550 mm acélon tud áthatolni. A harckocsi fegyverzetéhez tartozik egy, a löveggel párhuzamos géppuska, és még egy, a toronyra felszerelt, mozgatható "légvédelmi" gépfegyver, amely azonban szinte semmit sem ér repülőgépek ellen, így azt is inkább közvetlen emberölésre szokás használni.

Típusváltozatok

T-72

A T–72-es oktató verziója

A sorozatgyártás során készült változatok:

• T–72 – Alapváltozat, képosztásos optikai távmérővel.
• T–72K – Parancsnoki változat.
• T–72A (1979) – A T–72 modernizált változata TPDK–1 lézertávmérővel, TPN–3–49 éjszakai irányzékkal és L–4 infrafényszóróval, kiegészítő páncélzattal, új harckocsiágyúval, 902B ködgránát-vetővel, V–46–6 motorral felszerelve.
• T–72AK – A T–72A parancsnoki változata.
• T–72M (1980) – A T–72A exportváltozata, Csehszlovákiában és Lengyelországban is gyártották.
• T–72M1 (1982) – A T–72M megerősített páncélzatú, modernizált változata, Csehszlovákiában és Lengyelországban is gyártották.
• T–72AV (1985) – A T–72A dinamikus páncélvédelemmel ellátott változata.
• T–72B – A T–72A modernizált, új tűzvetető rendszerrel ellátott változata. Képes 9M119M Refleksz–M irányított páncéltörő rakéta indítására a lövegcsőből.
• T–72BK – A T–72B parancsnoki változata.
• T–72B1 – A T–72B egyszerűbb felszereltségű változata. Nem rendelkezik a rakétaindítás képességével.
• T–72BM – A T–72B továbbfejlesztett változata, Kontakt-5 reaktív páncélzattal felszerelve.
• T–72SZ (1987) – A T–72B exportváltozata, eredeti típusjelzése T–72M1M volt. A T–72B típusnak a T–72M páncélvédettségi szintjére feljavított verziója.

Külföldi változatok:

• M–84 – Jugoszláv javított változat, kizárólag Kuvait részére 200 példányban készült exportváltozat.
• PT–91 Twardy – A T–72M1-en alapuló lengyel változat.
• T–72M2 (Moderna) – Szlovákia által készített változat, új tűzvezető rendszer, motor, reaktív páncélzat, lézerbesugárzás jelző, valamint opcionálisan két 20mm-es légvédelmi gépágyú a torony hátsó oldalán.
• T–72M3CZ – Cseh változat, javított motort, tűzvezető rendszert és reaktív páncélzatot kapott.
• T–72M4CZ – Cseh változat, új tűzvezető rendszer, motor, reaktív páncélzat. A harci tömeg 48 tonnára nőt.
• TR–125 – A T–72 Romániában gyártott változata megerősített páncélzattal és erősebb motorral.
• T–72MP – A harkivi Morozov Tervezőiroda által modernizált változat. A modernizálás során erősebb (ukrán TD6–2) motort, új harckocsiágyút és hőképalkotóval ellátott francia SAVAN–15 tűzvezető berendezést kapott.
• T–72AG – A harkivi Morozov Tervezőintézet által készített modernizált változat.
• T–72–120 – A harkivi Morozov Tervezőiroda által készített, szabványos 120 mm-es NATO-lőszerek használatára alkalmas harckocsiágyúval felszerelt változat.
• Zulfiqar – A T–72, valamint az amerikai M48 és M60 típusok fődarabjaiból épített iráni harckocsi.

Öbölháborús tapasztalatok

Kilőtt iraki T–72 az Ali Al Szalem légi támaszpont közelében. Jól megfigyelhető egy kumulatív lövedék-becsapódás a torony bal hátsó felén

Az öbölháború idején Irak körülbelül 10 évvel öregebb technikával volt felszerelve, mint a Szovjetunió saját erői. 1980 környékén elkezdték felszerelni a szovjet T–72-eseket a jelentős többletvédettséget nyújtó reaktív páncélzattal, mely noha egyetlen iraki T–72-esen sem volt megtalálható, az iraki hadvezetés rendelt és állított szolgálatba Lengyelországban kifejlesztett, az izraeli ERA-hoz hasonlító reaktív páncélzatot járművein. Ezek darabszáma nem ismert, valószínűleg a „Köztársasági gárda” (vagy dandár) harckocsijainak egy részét szerelték fel velük. Jelentősége nem tűnik nagynak, ugyanis estek áldozatul a koalíciós erők nehézharckocsijainak ilyen továbbfejlesztett harckocsik is. Ami lényegesebb, a 2A46 harckocsiágyúhoz kifejlesztett legerősebb páncéltörő lövedékeket – szegényített urán – sem kapták meg az irakiak. A koalíciós haderő természetesen a legmodernebb fegyverzetet vetette be az iraki páncélos erőkkel szemben (M1 Abrams, Challenger 1, AMX 30 harckocsik), így utóbbiak jó eséllyel kerültek fölénybe.

További jelentősebb hatása volt az eltérő hadvezetési filozófiának, aminek következtében a legtöbb T–72-est oldalról vagy hátulról lőtték ki a sivatagban. A harckocsikat nem megfelelő körültekintéssel állították fel, így könnyen megkerülhetőek voltak. Két szempontból valóban jelentős hátrányban voltak a T–72-esek az amerikai harckocsival szemben: egyrészt az éjjellátó berendezésük gyengébb (ez a felgyújtott olajkutak füstje miatt nappal is jelentős tényező volt), másrészt a T–72-est harcképtelenné tévő találatokat általában nem élte túl a személyzet.

Harci alkalmazás

A T–72 első harci alkalmazására 1982-ben Libanonban, a Bekaa-völgyben került sor, ahol a szíriai hadsereg alkalmazta a típust.

• Libanon (1982) – szíriai részről
• Indiai-pakisztáni összecsapások
• Irak-iráni háború
• Afganisztáni háború – szovjet részről
• Hegyi-Karabah (1992-1994)- örmény és azeri részről
• Öbölháborúk (1991, 2003) – iraki részről
• Jugoszláviai polgárháború (1991-1994) – mindegyik hadviselő fél részéről
• Kosovói konfliktus (1999-2004)
• Oroszország – csecsenföldi háborúk (1994-1996, 1999-2002)

Rendszeresítő államok

Grúz T–72-es reaktív páncélzattal.

Modernizált cseh T–72M4CZ.

• Algéria: 500 db
• Angola: 22 db
• Örményország: 160 db
• Azerbajdzsán: 180 db
• Fehéroroszország: 1465 db
• Bulgária: 430 db
• Kuba: 50 db
• Csehország: 181 db
• Etiópia: 50 db
• Grúzia: 100 db
• Magyarország: 15 db modulrendszerben, 113 db raktáron
• India: 1700 db
• Irán: 480 db
• Irak: 100 db (az új iraki haderőben, ezekből 70 db-ot Magyarország adott)
• Kazahsztán: 650 db
• Kirgizisztán: 210 db
• Líbia: 150 db raktáron (2003-ban)
• Malajzia
• Marokkó: 150 db
• Vietnam: 120-150 db
• Szlovákia: 272 db
• Macedónia: 31 db
• Mianmar: 139 db

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz T-72 témájú médiaállományokat.

Bibliográfia

Folyóirat-cikkek

• A Haditechnika c. folyóirat cikkei:
  • Márkus Ferenc: A Magyar Honvédségben rendszeresített T–72-es harckocsik típusváltozatai. Haditechnika 1998/4, 25–30.
  • Márkus Ferenc: A T–72-es harckocsi legújabb változatai. Haditechnika 1999/1, 29–33.
  • Péter Zsolt: T–72-es harckocsik a magyar honvédségben. Haditechnika: I. rész 2003/2, 25–28.; II. rész 2003/3, 78–82.; III. rész 2003/4, 76–79.

Külső hivatkozások

• A T-72-es (angol)
• BoP reaktiv páncélzatokról
• globalsecurity T-72 (angol)
• globalsecurity magyar T-72 képek