Val Camonica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Sziklarajzok Valcamonicában
Világörökség
Scena di duello R6 - Foppe - Nadro (Foto Luca Giarelli).jpg
Sziklarajz Val Camonicából, i. e. 10 000 körül, a rajz egyes vélemények szerint földönkívüli lényeket ábrázol
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III, IV, VI
Felvétel éve 1979
Elhelyezkedése
Val Camonica (Olaszország)
Val Camonica
Val Camonica
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 57′, k. h. 10° 18′Koordináták: é. sz. 45° 57′, k. h. 10° 18′

Val Camonica vagy pontatlanul: Valcamonica az Alpok déli lábainál fekvő völgy az olaszországi Lombardiában, Brescia megyében. A tájegység nevezhető Camonica-völgynek is, hasonlóan a Camonica Valley nevű angol elnevezéshez. A gleccser vájta völgyön az Oglio folyó halad keresztül. A közelben található az Iseu-tó is. Val Camonica világhíres sziklarajzairól, a térségben közel 300 000 [1] petroglifa található, melyet a camunni törzs tagjai véstek, festettek rá a sziklákra i. e. 8000 körül.

Találtak olyan sziklarajzokat is, melyeket a római időkben készítettek. A rajzok kozmikus képeket, emberábrázolásokat és főképp vadászatokat, rituális jeleneteket ábrázolnak. A rajzokat 1909-ben fedezte fel Walter Laeng, bresciai geográfus Pian delle Greppe-nél, Cemmo közelében.

Az 1950-es évek óta több ezer szikla felszínén fedeztek fel rajzolatokat. 1979-ben az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította a területet. A legszebb petroglifák a Parco Nazionale delle Incisioni Rupestri-ben láthatók.

Capo di Ponte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Történelem előtti tanulmányok camuni központja"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa legnagyobb szabadtéri archívumát hozták létre a történelem előtti művészek azzal, hogy több ezer jelet véstek a 80 km hosszú Camonica-völgy (Val Camonica) sima szikláiba. Ezek az ősi mesterművek feltehetőleg 8000 évvel ezelőttől kezdve készültek, s az évezredek folyamán mind precízebbé váló alkotások ma az itt élő camuni néptörzs életfelfogásának, életmódváltozásának, mitológiai, vallási elképzeléseinek hiteles dokumentumai. Még ma is talány, hogy miért tűnt el ez a magas kultúra röviddel az időszámítás kezdete előtt.

A lombardia-i Camonica-völgy első lakóinak hagyatéka csaknem két évezreden keresztül érintetlenül pihent. Az itt élők mindegyike jól ismerte azt a szabadon álló sziklát, amit a belevésett csodálatos rajzok után a „babák sziklájának" neveztek el, valamint a többi különféle vésett ábrákkal díszített szikladarabot. A camuni nép művészeinek ábrázolásai, ezeken a jégkorszak idején simára csiszolódott sziklatáblákon, csak a 20. sz. kezdetén keltették fel a tudósok érdeklődését. Végül a 60-as évek elején Emmanuel Annati kezdett hozzá az értékes kultúrkincs módszeres kutatásához, és Capo di Ponte-nál megalapította a„Történelem előtti tanulmányok camuni központját".

Archaikus képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mintegy 2400 szikladarabon több mint 40 000 sziklarajzot tártak már fel eddig, és valószínűleg még mintegy 60 000 rajz vár további kiértékelésre. Az első vésetek a Kr. e. 6. évezredben keletkezhettek. Az alkotók – szerszámként - egyszerű, élesre munkált, kemény kődarabokat használtak. A legősibb ábrázolásokra valószínűleg a Naquane melletti lelőhelyen bukkantak rá a régészek, a barlangfalakon és homokkő sziklákon különböző vadászjeleneteket találtak.

A vadászó és gyűjtögető életmódot folytató népcsoportok még sűrűn változtatták a telephelyüket, de az újkőkor kezdetén aztán fokozatosan letelepedtek, s ezzel új motívumok jelentek meg az ábrázolások között: az állattenyésztésre és paraszti földművelésre történő áttérés hiteles bizonyítékai. Megjelentek az emberi (vagy emberre hasonlító) alakzatok, ezeket kezdetben absztrakt „pálcika-figurákkal" ábrázolták, de aztán a művészek egyre nagyobb precizitással alakították ki a figurákat.

A Naquanében álló „Nagy szikla" ábrázolásainak sokrétűsége és ötletgazdagsága ragadta meg leginkább a kutatókat, s ezeket a rajzokat tartják az akkori művészek legkimagaslóbb teljesítményének. Az egymás mellett/alatt található több mint 900 képen a camuni nép a mindennapi életből mindent megörökített, A sziklarajzokon felismerhetők a nyíl vagy dárda elől menekülő szarvas vagy a zsákmányát kutató vadász, emellett a paraszti munka egyes jelenetei. Az egyik ábrán a földműves fából készült ekét húz, társa kapál, mások nyájat legeltetnek. Háborúskodások ábrázolásai is megtalálhatók. Ezekkel szemben békés képeket is találunk, pl. hatalmas nap ontja sugarait egy kunyhó felett.

Ezek a bronzkori, vagy a vaskor-ból származó rajzok összefüggő kompozíciót képeznek, s a közösségi élet jellegzetességeit is megörökítik. (Harcosok párbajban mérik össze erejüket, tánc- és temetési jelenetek ábrázolásai váltakoznak a földművelés és az őskultusz vallási szokásainak megjelenítésével.)

Művészi realizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ábrázolások stílusának változása, a tematika gazdagsága jól jellemzi a civilizáció folyamatos fejlődését. A művészi készségek fejlődtek, a kifejezésmód egyre finomabbá vált, és a képek sraffozásával reliefszerű hatást értek el.

A használati tárgyak képszerű megjelenítése, (pl. szerszámok, fegyverek és a lakóhely ábrázolása) a történelem előtti népesség magas szintű kézműves technikájának a bizonyítéka.

Az itt talált, kőbe vésett etruszk feliratok a Kr. e. IV-V. sz.-ból származnak, ezeket a feliratokat sikerült megfejteni. A feliratok közelében egy piramis alakúan kiképzett, kősziklával koronázott domborulat meghatározó eleme a Capo di Ponte mellett elterülő „Parco Nazionale delle Incisioni Rupestri"-nek (Sziklarajzok Nemzeti Parkja). Eredetileg a Würm-glaciális idején a törmelék-kőzetek tovaterjedésével keletkezett, később az eső és szél által kialakított tornyait a francia régészek „Demoiselles coiffées"-nek (Frizurás lánynak) keresztelték.

Még ma is talány a tudósok előtt, hogy miért tűnt el hirtelen a camuni kultúra Kr. e. 16 körül, röviddel a római csapatok megjelenése előtt. Az egyik legfontosabb szimbólumuk azonban kiállta az idők próbáját. A lombardiaiak a történelem előtti „rosa camuna"-t, a camuni nép "napábrázolás"-át választották jelképüknek.

Sziklaművészetet bemutató parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Falu neve Koordináta Petroglifa
1. Parco nazionale delle incisioni rupestri di Naquane Capo di Ponte é. sz. 46° 01′ 32″, k. h. 10° 20′ 57″
2. Parco archeologico nazionale dei Massi di Cemmo Capo di Ponte é. sz. 46° 01′ 52″, k. h. 10° 20′ 20″
3. Parco archeologico comunale di Seradina-Bedolina Capo di Ponte é. sz. 46° 02′ 00″, k. h. 10° 20′ 29″
4. Parco archeologico di Asinino-Anvòia Ossimo é. sz. 45° 57′ 19″, k. h. 10° 14′ 47″
5. Parco comunale delle incisioni rupestri di Luine Darfo Boario Terme é. sz. 45° 53′ 20″, k. h. 10° 10′ 46″
6. Parco comunale archeologico e minerario di Sellero Sellero é. sz. 46° 03′ 26″, k. h. 10° 20′ 29″
7. Parco archeologico comunale di Sonico Sonico é. sz. 46° 10′ 07″, k. h. 10° 21′ 20″
8. Riserva naturale Incisioni rupestri di Ceto, Cimbergo e Paspardo Ceto (Nadro)
Cimbergo
Paspardo
é. sz. 46° 01′ 06″, k. h. 10° 21′ 10″

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Világ természeti csodái és kultúrkincsei (UNESCO sorozat 3. kötet: Dél-Európa) Alexandra K. 1998. ISBN 963-367-345-3
  • Maurizio Mazzola: Dolomiten – 2000/2005. Orempuller Edit. Trento
  • Fajth T. – Dombi J.: Itália – Bp. 1978. Panoráma K. – ISBN 963-243-119-7
  • A tartalom szakmai része a wikipedia.de és wikipedia.it azonos szócikkeire is támaszkodik.
Val Camonica

Térképek [2][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Editori Tabacco: Dolomiti Tirolo 2005 M = 500 000 – ISBN 978 8883 150 531
  • ADAC Auto Atlas Europa 2004/2005. - ISBN 3-8264-1374-1
  • Freitag-Berndt: Wander- Rad- und Freizeitkarte WK 022 – ISBN 978-3-85084-703-2
  • Freitag-Berndt: Freizeitführer WK 022 - ISBN 978-3-85084-703-2
  • Freitag-Berndt: Tirol / Vorarlberg 2005. - M: 1:200 000
  • Freitag-Berndt: Osttirol / Kärnten 2005. - M: 1:200 000
  • Freitag-Berndt: Svájc 2005. M = 1: 450 000

Ideiglenes képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 'Introduzione all'arte rupestre della Valcamonica su Archeocamuni.it (Italian nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 11.)
  2. Val Camonica települései: Angolo Terme | Artogne | Berzo Demo | Berzo Inferiore | Bienno | Borno | Braone | Breno | Capo di Ponte | Cedegolo | Cerveno | Ceto | Cevo | Cimbergo | Cividate Camuno | Corteno Golgi | Costa Volpino | Darfo Boario Terme | Edolo | Esine | Gianico | Incudine | Losine | Lovere | Lozio | Malegno | Malonno | Monno | Niardo | Ono San Pietro | Ossimo | Paisco Loveno | Paspardo | Pian Camuno | Piancogno | Pisogne | Ponte di Legno | Prestine | Rogno | Saviore dell’Adamello | Sellero | Sonico | Temù | Vezza d’Oglio | Vione
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Val Camonica témájú médiaállományokat.