Műugrás és toronyugrás
A mű- és toronyugrás vízi sport, amelynek során a versenyzők rugalmas ugródeszkáról, vagy szilárd felületről ugranak a vízbe, különböző magasságokról és különböző nehézségű szaltók és/vagy forgások bemutatása közben. A versenyzők mindig fejjel előre, előre tartott kezekkel érnek a vízbe, a cél a függőleges érkezés és a minél kisebb csobbanás. Műugráskor az ugródeszkák 1 méter vagy 3 méter magasságban vannak a víz felületétől, míg toronyugrás esetén szilárd felületről ugranak el, általában 10 méter magasságból. A szólóversenyeken kívül páros, úgynevezett szinkronversenyeket is rendeznek, amikor a két versenyző ugyanazt a gyakorlatot hajtja végre (szinkronban).
A sportág[szerkesztés]
A műugrás állítható rugalmasságú ugródeszkákról zajlik. A deszkák 1 méter és 3 méter magasságban lehetnek a víz felületétől. Toronyugrás esetén a versenyzők szilárd felületről ugranak el, világbajnokságokon és olimpiákon 10 méter magasságból (más versenyeken rendezhetnek 5 méteres és 7,5 méteres versenyeket is). Szinkronugráskor két versenyző ugyanazt a gyakorlatot hajtja végre, a lehető legnagyobb szinkronitással. Ritkán látható érdekesség, hogy az ugrók ugyanazt a gyakorlatot eltérő forgásiránnyal mutatják be (a szabályok megengedik).
A sportág első évtizedeiben az amerikai versenyzők voltak az egyeduralkodók, manapság pedig a kínai versenyzők uralják a világversenyeket. A mű- és toronyugró sport legnagyobb férfi versenyzőjének Greg Louganist tartják, aki olyan univerzális versenyző volt, hogy mind műugrásban, mind toronyugrásban szerzett világbajnoki és olimpiai címeket. A nők között az NDK-beli Ingrid Krämer volt hasonló kvalitású versenyző, de ő még a világbajnokságok előtti időszakban versenyzett (1950–60-as évek).
A mű- és toronyugrást világbajnokságokon (Úszó, műugró, műúszó, hosszútávúszó és vízilabda világbajnokság, angolul World Aquatics Championships) együtt rendezik a különböző úszó versenyszámok és a vízilabdázás versenyszámaival.
Szabályok[szerkesztés]
A mű- és toronyugrás érvényes szabályait a Magyar Úszószövetség szabálykönyve tartalmazza.[1] Ezek a szabályok minden olimpiai, világbajnoki, ifjúsági világbajnoki és világkupás versenyekre vonatkoznak. Azok az ugrók, akik a verseny évének december 31. napjáig nem töltötték be a 14. életévüket, nem versenyezhetnek olimpiai játékokon, világbajnokságokon és világkupákon.[2]
Korcsoportok[szerkesztés]
Valamennyi ugró abban a korcsoportban jogosult ugrani, amilyen évet betölt a verseny megrendezésének évében január 1-jétől december 31-ig:
- A-korcsoport (akik a verseny megrendezésének évében december 31-ig betöltik a 16., 17. vagy 18. életévüket);
- ×A-lány és A-fiú műugrás 1 és 3 méteren, toronyugrás 5, 7,5 és 10 méteren.
- B-korcsoport (akik a verseny megrendezésének évében december 31-ig betöltik a 14. vagy 15. életévüket);
- ×B-lány és B-fiú műugrás 1 és 3 méteren, toronyugrás 5, 7,5 és 10 méteren.
- ×A-B összevont korcsoport lányok és fiúk szinkronugrás 3 méteren.
- C-korcsoport (akik a verseny megrendezésének évében december 31-ig betöltik a 12. vagy 13. életévüket);
- ×C-lány és C-fiú műugrás 1 és 3 méteren, toronyugrás 5 és 7,5 méteren.[2]
Pontozás[szerkesztés]
Mű- és toronyugró versenyeken a résztvevőknek egy sor különböző, adott követelményeknek megfelelő ugrásfajtát kell bemutatniuk. Az ugrások különböző számú, előre és hátra végrehajtott szaltókból (a test kereszttengelye mentén) és forgásokból (hossztengely körüli) tevődnek össze. Az elugrás pozíciója és testhelyzete változatos, történhet helyből és nekifutással, szemben és háttal állva, vagy toronyugrásnál kézállásból is. A vízbe érkezés fejjel előre, előre tartott kezekkel történik.
A versenyzők teljesítményét nagy versenyeken hét, szinkronugrásnál kilenc pontozóbíró értékeli, akik egyenként maximálisan 10 pontot adhatnak egy gyakorlatra. A pontozó összbenyomásának megfelelően a következő osztályozási feltételek lehetnek:[2]
| Feltétel | Pont |
|---|---|
| teljesen elvétett ugrás | 0 pont |
| nem megfelelő ugrás | 0,5 – 2 pont |
| hiányos ugrás | 2,5 – 4,5 |
| megfelelő ugrás | 5 – 6 pont |
| jó ugrás | 6,5 – 8 pont |
| nagyon jó ugrás | 8,5 – 10 pont |
A minősítés során értékelik többek között az előre bejelentett ugrásfajta végrehajtását, a felugrás, a légmunka és a vízbe érkezés („csobbanás”) milyenségét. Az egyes ugrásfajták bonyolultságát nehézségi fokkal jelzik, amivel a bírói pontozás összeredményét megszorozzák.
Egyéni számok pontozásakor a titkárok kihúzzák a két legnagyobb és a két legalacsonyabb pontszámot (ha hét pontozóbíró értékel). Ha kettőnél több pontszám azonos a kihúzandóval, csak két azonos pontszám húzható ki. Amennyiben öt pontozóbíró értékel, akkor a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszámot húzzák ki. Szinkronugrásban az egyéni kivitelezésre, valamint a szinkronitásra adott legmagasabb és legalacsonyabb pontszámot húzzák ki (ha kettő vagy több pontszám azonos a kihúzandóval, bármelyik kihúzható).
Az ugrás összpontszámának megállapításához a titkárok egymástól függetlenül összeadják a megmaradt pontokat, amit beszoroznak az ugrás nehézségi fokával. Például:
Ugrás[szerkesztés]
A különböző ugrásokat betűk és számok kombinációjával jelölik. Az első számjegy mindig az ugráscsoportot jelzi. Az ezután álló számjegyek a csoporttól függően jelentheti a szaltók és a csavarok számát, a forgásirányt. A kód végén szereplő betű az ugrás testhelyzetére utal.[2]
Ugráscsoportok[szerkesztés]
Általában véve hat ugráscsoportot különböztetnek meg:
- Előreugrások: az ugró a vízzel szemben áll ki az elugróhelyre, és elugrás után előre forog.
- Hátraugrások: az előzővel ellentétben a versenyző háttal áll ki az elugróhelyre, és hátrafelé forog az ugrás során.
- Auerbach-ugrások: a versenyző a vízzel szemben áll ki, majd az elugráskor hátra forog.
- Delfinugrások: háttal áll ki a versenyző, és az elugrás után előre forog.
- Csavarugrások: a test hossztengelye mentén történő forgások.
- Kézállásos ugrások: a versenyző az ugrást kézenállásból indítja (csak toronyugrásnál fordul elő).
Ugrás testhelyzetek[szerkesztés]
Az ugrások végrehajthatók:[1][2]
| Nyújtott testtel (A) |  |
A nyújtott testtel végrehajtott ugrásnál a testet nem lehet sem térdben, sem csípőben behajlítani, a lábfejeknek zártnak és a lábujjaknak pedig leszorítottnak kell lenniük, a karok helyzete tetszőleges. A nyújtott testű csavarugrásoknál a csavar nem kezdhető meg sem a deszkáról, sem pedig a toronyból. |
| Csukamozdulattal (B) |  |
A csukamozdulattal végrehajtott ugrásnál a test csípőben meghajlik, de a lábak zárva, és térdben nyújtottak, a lábujjak pedig leszorítottak. A karok helyzete tetszőleges. A csuka mozdulatnak tisztán kivehetőnek kell lennie. |
| Felhúzott térdekkel (C) |  |
A felhúzott térdekkel történő ugrásoknál a test összehúzódik, s csípőben és térdben hajlítottnak kell lennie, a térdek és a lábfejek összeszorítottak, a kéz az alsó lábszáron van, és a lábfejek le vannak szorítva. |
| Szabad testtartásban (D) |  |
Szabad testtartásban a test helyzete tetszőleges lehet, de a lábak össze vannak szorítva, a lábfejek pedig leszorítva. |
Merülés[szerkesztés]
A vízbemerülés minden esetben függőleges vagy a függőlegeshez közel álló nyújtott testtel történik, miközben a lábak zártak és a lábujjak nyújtottak. Minden fejjel történő vízbeérésnél a karok a fej felett, nyújtott állapotban vannak a test vonalában, és a kezek szorosan össze vannak szorítva. A lábbal történő vízbeérésénél a karok szorosan a test mellett helyezkednek el, és könyökben nem lehetnek hajlítottak. Az ugrás akkor tekinthető befejezettnek, ha az egész test a víz alá került.[1]
Mű- és toronyugró világversenyek győztesei[szerkesztés]
Olimpiák[szerkesztés]
Férfi versenyszámok[szerkesztés]
| Év, helyszín | 3 m műugrás | 10 m toronyugrás | 3 m szinkronugrás | 10 m szinkronugrás | ||||
1904  St. Louis
|
George Herbert Sheldon |
|
||||||
1908 .svg){kind=small} London
|
Albert Zürner | .svg){kind=small}
|
Hjalmar Johansson | 
|
||||
| 1912 Stockholm
|
Paul Günther |
|
Erik Alderz (egyszerű és összetett) Erik Alderz (5 és 10 m) |
|
||||
1920 .svg){kind=small} Antwerpen
|
Louis Edward Kuehn (1 és 3 m) Clarence Pinkston (5 és 10 m) |
|
Arwid Wallman |
|
||||
1924  Párizs
|
Albert Cosad White |
|
Richmond Eve (egyenes) Albert White (vegyes) |
|
||||
1928  Amszterdam
|
Peter Desjardins |
|
Peter Desjardins |
|
||||
| 1932 Los Angeles
|
Michael Galitzen |
|
Harold Smith |
|
||||
1936 .svg){kind=small} Berlin
|
Richard Degener |
|
Marshall Wayne |
|
||||
| 1948 London
|
Bruce Ira Harlan |
|
Samuel Lee |
|
||||
1952  Helsinki
|
David Browning |
|
Samuel Lee |
|
||||
1956  Melbourne
|
Robert Lynn Clotworthy |
|
Joaqnin Capilla Pérez | 
|
||||
1960  Róma
|
Gary Tobian |
|
Robert David Webster |
|
||||
1964  Tokió
|
Kenneth Sitzberger |
|
Robert David Webster |
|
||||
| 1968 Mexikóváros
|
Bernard Charles Wrightson |
|
Klaus Dibiasi |
|
||||
1972  München
|
Vlagyimir Vaszin | 
|
Klaus Dibiasi |
|
||||
1976  Montréal
|
Phillip Boggs |
|
Klaus Dibiasi |
|
||||
| 1980 Moszkva
|
Alekszandr Portnov |
|
Falk Hoffmann | 
|
||||
| 1984 Los Angeles
|
Greg Louganis |
|
Greg Louganis |
|
||||
1988  Szöul
|
Greg Louganis |
|
Greg Louganis |
|
||||
1992  Barcelona
|
Mark Edward Lenzi |
|
Szun Su-vej | 
|
||||
| 1996 Atlanta
|
Hsziung Ni |
|
Dmitrij Szautyin | 
|
||||
| 2000 Sydney
|
Hsziung Ni |
|
Tien Liang () |
|
Hsziao Haj-liang Hsziung Ni |
|
Igor Lukasin Dmitrij Szautyin |
|
2004  Athén
|
Peng Bo |
|
Hu Jia |
|
Nikolaosz Sziranidisz Tomasz Bimisz |
|
Liang Tian Csing Hui |
|
| 2008 Peking
|
He Chong |
|
Matthew Mitcham |
|
Wang Feng Csin Kaj |
|
Yue Lin Liang Huo |
|
| 2012 London
|
Ilja Zaharov |
|
David Boudia |
|
Lo Jü-tung () Csin Kaj () |
|
Cao Jüan () Csang Jen-csüan () |
|
2016  Rio de Janeiro
|
Cao Jüan () |
|
Csen Aj-szen () |
|
Chris Mears Jack Laugher |
.svg){kind=small}
|
Csen Aj-szen () Lin Jüe () |
|
| 2020 Tokió
|
Hszie Sze-ji () |
|
Cao Jüan () |
|
Vang Cung-jüan () Hszie Sze-ji () |
|
Tom Daley Matthew Lee |
|
Női versenyszámok[szerkesztés]
| Év, helyszín | 3 m műugrás | 10 m toronyugrás | 3 m szinkronugrás | 10 m szinkronugrás | ||||
| 1912 Stockholm
|
Margareta Johansson |
|
||||||
| 1920 Antwerpen
|
Aileen Riggin |
|
Stefani Fryland-Clausen | 
|
||||
| 1924 Párizs
|
Elizabeth Anna Becker |
|
Caroline Smith |
|
||||
| 1928 Amszterdam
|
Helen Meany |
|
Elizabeth Pinkston-Becker |
|
||||
| 1932 Los Angeles
|
Georgia Coleman |
|
Dorothy Poynton |
|
||||
| 1936 Berlin
|
Marjorie Gestring |
|
Dorothy Hill-Poynton |
|
||||
| 1948 London
|
Victoria Manalo Draves |
|
Victoria Manalo Draves |
|
||||
| 1952 Helsinki
|
Patricia McCormick |
|
Patricia McCormick |
|
||||
| 1956 Melbourne
|
Patricia McCormick |
|
Patricia McCormick |
|
||||
| 1960 Róma
|
Ingrid Krämer |
|
Ingrid Krämer |
|
||||
| 1964 Tokió
|
Ingrid Engel-Krämer |
|
Lesley Leigh Bush |
|
||||
| 1968 Mexikóváros
|
Susan Gossick |
|
Milena Duchková | 
|
||||
| 1972 München
|
Maxine Joyce King |
|
Ulrika Knape |
|
||||
| 1976 Montréal
|
Jennifer Chandler |
|
Jelena Vajcehovszkaja |
|
||||
| 1980 Moszkva
|
Irina Kalinyina |
|
Martina Jäschke |
|
||||
| 1984 Los Angeles
|
Sylvie Bernier |
|
Csou Csi-hung |
|
||||
| 1988 Szöul
|
Kao Min |
|
Hszü Jan-mej |
|
||||
| 1992 Barcelona
|
Kao Min |
|
Vu Min-hszia |
|
||||
| 1996 Atlanta
|
Vu Min-hszia |
|
Vu Min-hszia |
|
||||
| 2000 Sydney
|
Vu Min-hszia |
|
Laura Wilkinson |
|
Vera Iljina Julija Pahalina |
|
Li Na Hszüe Sang |
|
| 2004 Athén
|
Kuo Csing-csing |
|
Chantelle Newberry |
|
Kuo Csing-csing Vu Min-hszia |
|
Lao Li-si Li Ting |
|
| 2008 Peking
|
Kuo Csing-csing |
|
Csen Zso-lin |
|
Kuo Csing-csing Vu Min-hszia |
|
Vang Hszin Csen Zso-lin |
|
| 2012 London
|
Vu Min-hszia () |
|
Csen Zso-lin |
|
He Ci Vu Min-hszia () |
|
Csen Zso-lin Vang Hao |
|
| 2016 Rio de Janeiro
|
Si Ting-mao () |
|
Zsen Csien () |
|
Si Ting-mao () Vu Min-hszia () |
|
Csen Zso-lin () Liu Huj-hszia () |
|
| 2020 Tokió
|
Si Ting-mao () |
|
Csüan Hung-csan () |
|
Si Ting-mao () Vang Han () |
|
Csen Jü-hszi () Csang Csia-csi () |
|
Világbajnokságok[szerkesztés]
Férfi versenyszámok[szerkesztés]
Női versenyszámok[szerkesztés]
| Év, helyszín | 1 m | 3 m | 10 m | 3 m szinkron | 10 m szinkron | |||||
1973 .svg){kind=small} Belgrád
|
Christa Köhler |
|
Ulrike Knape |
|
||||||
1975  Cali
|
Irina Kalinyina |
|
Janet Ely |
|
||||||
| 1978 Nyugat-Berlin
|
Irina Kalinyina |
|
Irina Kalinyina |
|
||||||
1982  Guayaquil
|
Megan Neyer |
|
Wendy Wyland |
|
||||||
| 1986 Madrid
|
Kao Min |
|
CSEN Lin |
|
||||||
| 1991 Perth
|
Kao Min |
|
Kao Min |
|
FU Ming-hszia |
|
||||
| 1994 Róma
|
CSEN Li-hszia |
|
TAN Su-ping |
|
FU Ming-hszia |
|
||||
| 1998 Perth
|
Irina Lasko |
|
Julija Pahalina |
|
Olena Zsupina | 
|
Irina Lasko, Julija Pahalina |
|
Olena Zsupina, Szvetlana Szerbina |
|
| 2001 Fukuoka
|
Blythe Hartley |
|
KUO Csing-csing |
|
MIAN Hszu |
|
Vu Min-hszia, KUO Csing-csing |
|
Qing Duan, Xue Sang |
|
| 2003 Barcelona
|
Irina Lasko |
|
KUO Csing-csing |
|
Emilie Heymans |
|
Vu Min-hszia, KUO Csing-csing |
|
LAO Li-si, LI Ting |
|
| 2005 Montréal
|
Blythe Hartley |
|
KUO Csing-csing |
|
Laura Ann Wilkinson |
|
LI Ting, KUO Csing-csing |
|
JIA Tong, PEJ Lin-juan |
|
| 2007 Melbourne
|
Ho Ce |
|
KUO Csing-csing |
|
VANG Hszin |
|
Vu Min-hszia, KUO Csing-csing |
|
JIA Tong, Csen Zso-lin |
|
| 2009 Róma
|
Julija Pahalina |
|
KUO Csing-csing |
|
Paola Espinosa |
|
Vu Min-hszia, KUO Csing-csing |
|
Csen Zso-lin, VANG Hszin |
|
| 2011 Sanghaj
|
Si Ting-mao |
|
Vu Min-hszia |
|
Csen Zso-lin |
|
Vu Min-hszia, Ho Ce |
|
Vang Hao, Csen Zso-lin |
|
| 2013 Barcelona
|
Ho Ce |
|
Ho Ce |
|
Sze Ja-csie |
|
Vu Min-hszia, Ho Ce |
|
Liu Huj-hszia, Csen Zso-lin |
|
| 2015 Kazany
|
Tania Cagnotto |
|
Si Ting-mao |
|
Kim Kukhjang | 
|
Si Ting-mao, Vu Min-hszia |
|
Csen Zso-lin, Liu Huj-hszia |
|
2017  Budapest
|
Maddison Keeney |
|
Si Ting-mao () |
|
Cheong Jun Hoong | 
|
Csang Ja-ni (), Si Ting-mao () |
|
Zsen Csi-an (), Sze Ja-csie () |
|
| 2019 Kvangdzsu
|
Csen Ji-ven () |
|
Si Ting-mao () |
|
Csen Jü-hszi () |
|
Si Ting-mao (), Vang Han () |
|
Lu Vej (), Csang Csia-csi () |
|
| 2022 Budapest
|
Li Ja-csie () |
|
Csen Ji-ven () |
|
Csen Jü-hszi () |
|
Csang Ja-ni (), Csen Ji-ven () |
|
Csen Jü-hszi (), Csüan Hung-csan () |
|
Források[szerkesztés]
- Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896-1976. Sport kiadó, Budapest, 1977.
- Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1980. Sport kiadó, Budapest, 1981.
- Kozák Péter, Rochy Zoltán szerk.: Olimpiai almanach. Tarsoly kiadó, Budapest, 2000.
- Peter Matthew, Ian Morrison, Radó Péter szerk.: Guinness sport-enciklopédia. Solaris Kft., 1991.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Bárány István, Márton Jenő: Úszás, műugrás (1977–1980). In: Verseny- és játékszabályok. Sport, Budapest, 1978.
- ↑ a b c d e muugras.hu – Haász Katalin: A mű- és toronyugrás szabályai'. [2009. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
További információk[szerkesztés]
- Kassay Albert: Műugrás, toronyugrás. Az előszót írta Nagybányai vitéz ifj. Horthy Miklós; Merkantil Ny., Budapest, 1938
- Úszás és műugrás az MHK-ban; Sport, Budapest, 1951 (M.H.K. kiskönyvtár)
- Mazurov: Műugrás; ford. Mátrai Sándor; Sport, Budapest, 1952
- Dömény László: A műugrás oktatása; Sport, Budapest, 1954
- Bárány István–Balla Béla–Schlenker Antal: Úszás, műugrás, vízilabdázás; Sport, Budapest, 1966 (Gyakorló sportoktatóképző tanfolyamok anyaga)
- Úszás, műugrás, vízilabdázás; szerk. Temes Judit; 2. átdolg. kiad.; Sport, Budapest, 1987 (Verseny- és játékszabályok)
- Hencsei Pál–Ivanics Tibor: Magyar úszók, műugrók, műúszók az olimpiai játékokon; Quint, Sopron, 2004
