Szerkesztő:Khalai/Budakalász

Budakalász
Budakalász címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Kistérség	Szentendrei
Jogállás	város
Polgármester	Parlagi Endre
Irányítószám	2011
Körzethívószám	26
Népesség
Teljes népesség	Az értéket a szócikknévtérbe mozgatás után adhatod meg.
Népsűrűség	675,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	15,11 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Budakalász Pozíció Pest vármegye térképén
Budakalász weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Budakalász város Pest megyében a Szentendrei kistérségben található.

Nevének eredete

Egy átiratban fennmaradt 1135-ös oklevélben szõlõföldet adományoz Lampert comes a bozóki prépostságnak a Duna melletti megyeren, amely a kalez nemzetségbeliek szállása felé van.

Innen származtatható - a hasonló Kalász nevű településekkel együtt az, hogy a magyarokhoz csatlakozott egyik kabar törzs népnevéből ered.

Végig a középkor során, majd a török háborúk után is Kalász-ként szerepel, csak 1900-ban csatolják hozzá a Buda előtagot.

Így nem helytállóak azok a névmagyarázatok, amelyek:

a, a 'kalász' búzakalász szóból,

b, 'budim kalazi' buda vára szóösszetételből

eredeztetik a település nevét.

Ugyancsak hibás a település határán emelkedő Kevély hegynevet a 'kovily' árvalányhaj szerb szóból eredeztetni, mivel már egy 1299-es határjáró oklevélben szerepel a Kewel hege szóösszetétel.

Fekvése

Budapesttel közvetlenül határos település a Duna jobb partján, a „Dunakanyar kapuja"-ként is emlegetik. Területét keleten a Duna, északon Szentendre és Pomáz, nyugaton Csobánka, délnyugaton Pilisborosjenő és Üröm, délen pedig Budapest határolják.

Közvetlenül házai mellett terül el az úgynevezett Omszk-tó, amely pihenésre, kikapcsolódásra szolgáló park. A településsel ma már teljesen összeér Szentistvántelep, amely az 1920-as években budapesti tisztviselők lakótelepeként épült. A Duna-parti részen üdülőtelep található, amely ártéri részen, kezdetben engedély nélküli építkezésekbõl alakult ki. A településhez tartozik a Luppa-sziget, nevét a múlt század elején élt pomázi lakos Luppa Vidor-ról nyerte. A pilisi hegyvonulat déli nyúlványai, a Berdó , az Ezüst-hegy , valamint a Nagykevély keleti lejtői is a nagyközség határához tartoznak.

Kalász Árpád-kori határrészeinek elnevezései nagyrészt feledésbe merültek, az új elnevezések a 17. század közepén betelepedett szerbektől erednek, és magukon viselik a török nyelvi hatásokat.

A várost átszeli a Szentendrei HÉV vonala.

Címere

• I. mező: arany alapon három zöld színű hegy, a legkisebben három ezüst színű kereszt;
• II. mező: kék alapon három aranyszínű búzakalász;
• III. mező: kék alapon ezüst színben a bronzkori kocsi;
• IV. mező: arany alapon vörös ekevas és csoroszlya.

Története

Budakalász igen gazdag régészeti emlékekben: a jégkorvégi gravettien kultúrától kezdődően - mintegy tizenötezer évvel ezelőttől - szinte minden lényeges nép élt szűkebb környékén. Így megtalálták a rénszarvas-vadászok kőeszközeit, a bronzkori műveltség emlékeit, de az avarok, longobárdok rendkívüli hagyatékát is. Világszenzációnak számított 1953-ban a kavicsbánya területén előkerült 7000 éves kis vízmerítő edény – budakalászi kocsi –, amely a legelső kocsi makett, de párját ritkítja az az öntött, domborított bronz kancsó is, amit ugyancsak itt találtak.

Fennmaradt egy római őrtorony maradványa.

A település 1135-től ismert neve: Kalez, a középkorban Kaluz, majd Kalaz. Ez a honfoglalást követően itt letelepült kabar népcsoport nevéből eredt, jelentése: „káliz”.

Templomát 1355-ben említik először, ekkor Ferenc nevű papja adózik, földesurai mindig a királyok körül töltenek be különböző rangokat. Kaluzi Sándor 1276-ban latin nyelven tett tanúvallomást Margit királyleány szenttéavatási perében, György pedig Hunyadi János mellett vitézkedett. Tudunk arról is, hogy megfordult itt Mekcsey György, aki a helyi hajóépítő mesterekkel egy dereglyét építtetett.

Az Árpád-kori lakosság a török hadjáratok következtében elmenekült jobban védett területekre, így Kalász elnéptelenedett. Az első török adóösszeírás defter, amely a kalásziakról fennmaradt, 1580-ból való, ebben az áll, hogy „Kálóz falu ráják (keresztény földművesek ) nélkül maradt”. Ezt a helyzetet kihasználva vásárolta meg Bornemissza Bolgár Pál a környező területekkel együtt, majd szerb lakosokat telepített ide. Bornemissza Bolgár Pál a 17. század elején jelentős szerepet játszott Pilis vármegye társadalmi és hivatali életében, mivel mind a két fél, a keresztény és a török elismerte és különbözö ügyekben alkalmazta.

Leányági örökségként a Wattay család kezébe került a település, a legelső összeíráskor 1705 még 4 magyar családot sorolnak fel. Nagyobb létszámú szerb lakos csak 1715 után telepedett meg itt.

A svábok 1728-at követően jelentek meg a faluban, később, az 1800-as évek végén néhány felvidéki szlovák család települt be.

A falu határában található kőbánya már a rómaiak idejében is használatban volt, innen vitték a Hősök tere közepén álló „Ismeretlen katona” emlékmű sírkövét.

2009. július 1-je óta város.

Látnivalók

Római katolikus templom.

• Kálvária, 1865-ben készült, az egykori Árpád-kori templom romjai fölött áll.

• Ortodox templom (barokk, 1752 , ikonosztáz a 18. század végéről)

• Régi szerb kereszt, a Fő téren - eredetileg a Tabánban állt, mint pestiskereszt.

• Hősi halottak emlékműve, létező budakalászi lakosról mintázták egykoron.
• Szent Kereszt Felmagasztalása Templom, 1907-ben adták át a régi, árvízben romossá vált templom közelében.

Gazdaság

• Arról nagyon kevés adat maradt, hogy az Árpád-korban milyen volt a település gazdasági élete. Van adat szőlőművelésre, hajóépítésre, minden valószínűség szerint a korai időszakban katonáskodtak lakói, hiszen a megyeri rév hátterében zárvány-katonatelepként jött létre a település. A török hódoltság alatt gabonatermesztés folyhatott a Pomáz felé eső jobb minőségű földeken, Buda töröktől történt visszafoglalása után pedig a Wattay birtokosok ittenieni erdők fájával kereskedtek.

• A kalászi szőlőművelésnek nagy lendületet adott az az 1701. évi császári rendelet, amely szerint nyolc éves adómentességet nyernek azok akik földjeiket szőlővel ültetik be. Minden kalászi szerb portán pincét ástak a bor tárolására és feldolgozására. Amely porták lapályon feküdtek, azok tulajdonosa igyekezett valamelyik agyagdomb suvadásában pincét ásni. Szentendre környékén a szerbek főként kadarkát ültettek. A „Szentendrei vörös” bor volt ennek a környéknek a specialitása. A filoxéra ezeken a vidékeken 1882–ben jelent meg.

• A falu lakosságának új megélhetési lehetőséget biztosított az elővárosi vasút kiépítése. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 1886-ban nyújtotta be erről szóló terveit. A munkálatok élére az energikus szentendrei polgármester, Dumcsa Jenõ állt. Az egy sínpáros gőzvasút 1888 augusztus 17.én működésbe lépett. A pálya villamosítása 1909 és 1914. között történt.

• 1900-ban megalakult a Neubauer és Sárkány "Mungo" textilipari hulladékhasznosító gyár. Az I. világháború alatt itt is készítettek kötszereket, sebkötöző vattákat.

• Egy káposztasavanyító üzem helyén, a Kupusziste (Káposztás) nevű határrészben, a Majdan patak partján, 1923-ban kezdte meg működését a méltán híressé lett Klinger gyár, amelyben az 1990-es évekig készültek a messze földről is keresett kender és lenanyagú textíliák. Jelentősek voltak a kékfestő-vásznai, abroszai és a tűzoltófecskendőkhöz használt tömlői, amelyet egy hazai szabadalom révén készítettek. A II. világháború után – államosítva – továbbélt az üzem, Budakalászi Textilművek Rt. néven, majd a '80-as években bekövetkezett összevonások révén itt nyert elhelyezést a vezérigazgatóság is, ettől kezdve szerepel "Lenfonó és Szövőipari Vállalat (BUDAFLAX)" néven. Itt gyártották 1978-tól 1982-ig a a Trapper nevű farmeranyagot. A Lenfonó vállalat vezetése maradandót támogatott kulturális területen: a nemzetközi versenyek élvonalába emelkedett "Lenvirág" néptáncegyüttes megalakulásakor komoly anyagi támogatást vállalt, s az együttes neve ezért utal a lenre.

Budakalászi mészkőbánya

Budapest határától mintegy 5 km távolságra helyezkedik el Üröm és Budakalász községek között az a forrásvízi mészkőbánya, amelynek kőzetanyaga 2000 év óta meghatározó jelentőségű szűkebb és tágabb környezetének építészeti kultúrájában. Földtanilag a legfiatalabb képződmények közé tartozik, kora mindössze 800-900000 év között van. A pleisztocén jégkorszak idején egy viszonylag hosszú és keskeny édesvizű tóban keletkezett mészkő. A fenék források sok oldott kalcium karbonátot hoztak felszínre. A viszonylag nagy nyomásnál feltörő langyos források vize az alacsony nyomású környezetbe kerülve elvesztette CO₂ tartalmának jelentős részét így felbomlott a kalcium-hidrokarbonát egyensúlya, felszabadult közben egy vízmolekula és kivált a kalcium karbonát: Ca(HCO₃) – CO₂+H₂O+CaCO₃. A CaCO₃ a növény szárára és levelére csapódott ki és rövid idő alatt megölte a növényt, amelynek lágy részei elbomlottak és a helyükön maradt üregek okozzák a forrásvízi mészkövekre annyira jellemző lyukacsos szerkezetet. A budakalászi mészkő az évszakok változásáról is ad információt, mivel nyáron lényegesen kevesebb lösz került a tóba, így a kőzet színe világos elefántcsont színű. Télen a behordott homogén anyag jóval több, ami a keletkező mészkövet világosbarnára színezi . A kőzet így válik kétszínűvé és veszik fel a rétegek a moduláló vagy traverzáló formát.

Ezek a mészkőfajták egyben "tanúhegyek" is, mivel a 900000 évvel ezelőtti erózióbázis szintjét is jelzik, amely azóta hozzávetőlegesen 100 méterrel csökkent. A budakalászi bánya megnyitásának ideje Kr.u.92-93-ra tehető, akkor helyezték az egykori Aquakwinkwe település helyére a Szerémségből a XII. légiót, amely azután kiépítette Aquincum-ot, csak amíg a kelták nyelvén az Aquakwinkwe jó vizet jelentett, a latin fordításban ez öt vízre sikeredett és ezt a nevet örökölték a magyarok. A légió mérnökei hamar megtalálták kiválóan alakítható, faragható forrásvízi mészkövet és az Aquincum építményeinél jelentős feladatokat bíztak rá. Gyakorlatilag az összes oszlop, oszlopfő és aretmetika ebből készült. A török hódoltság másfélszáz évétől eltekintve a bánya folyamatosan üzemelt egészen az 1930-as évek végéig.

A község nevezetes lakói

Strba Irén, aki az 1946/47-es évben nagypályás kézilabda bajnokságban Budakalász szineiben nyert.

Kovács Katalin, Olimpiai bajnok kajakos (K2-500 m), 3-szoros Olimpiai ezüstérmes (K-2, 500 m és K-4 500 m-2000, K-4 500m-2004), 12-szeres világbajnok (K-1 500 m, 2002, 2003, K-1 1000 m, 2002, 2003, K-4 500 m, 1999, 2001, 2002, 2003, K-4 200 m, 1998, 1999, 2001, 2003)

Varga Tamás kétpárevezős könnyűsúlyú Európa 2007 és világbajnok

2005, ifjúsági bajnok.

Sinkó László Kossuth-díjas színművész, rendező. Sinkovits Imre öccse.

Gesztesi Károly filmszínész és színművész.(felesége Liptai Klaudia)

Liptai Klaudia filmszínész, Mokka műsorvezető.

Spitzer Gyöngyi"Soma"

Pártai Lucia meteorológusnő

Aigner Szilárd meteorológus

Szinetár Dóra musical színész, szinkronhang

Bereczki Zoltán musical színész, szinkronhang, Szombat esti láz műsorvezető

Testvérvárosai

• Lövéte, Románia
• Kahl am Main, Németország

Források

• Barcza Katalin: Kalászi olvasókönyv. Budakalász, 2000
• Emlékek Könyve: 100 éves a budakalászi Állami Népiskola. Budakalász, 2002
• Kátai Ferenc: Megszólalnak a kövek – Budakalász története 1900-ig. Budakalász, 1995
• Kitelepítettek – Die Ausgesiedelten, szerk.: Szabó Ferenc. Budakalász, 1996
• Milan Nedeljkov: Iz prosloszti Szrba u szelu Kalazu. Szamouprava Szrba u Magyarszkoj. Budimpesta, 2003. Magyarul: Nedelykov Milán: Kalászi szerbek krónikája. Budakalász, 2003.
• Kalászi svábok krónikásai, szerk.: Szabó Ferenc. Budakalász, 2006.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Khalai/Budakalász témájú médiaállományokat.

• http://www.budakalasz.lap.hu Linkgyűjtemény Budakalászról/
• Térkép Kalauz – Budakalász
• Légifotók
• Budakalász a www.utikonyvem.hu oldalon