Szaloncukor

Karácsonyi angyalkás magyar szaloncukor

A hagyományos francia Papillote nevű, papírhüvelybe csavart cukorkát Lyonban készítik

A szaloncukor hagyományosan magyar édesipari termék – szemenként selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka –, amelyet a magyar családok a karácsonyfa díszítésére használnak.

Történet

A szaloncukor ősét (a fondant-cukrot, ami túltelített cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosított massza) a franciák a 14. században kezdték el készíteni, tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével, a 19. század első harmadában érkezett Magyarországra, majd vált népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák csillogó díszévé is. A francia papillote (hajcsavaró papír, papírhüvely) nevű fondant-cukorka (folyadékkal töltött cukorka) sztaniolpapír csomagolásának belsejére aforizmákat nyomtattak.

Magyarországon a szaloncukrot kezdetben kézzel készítették, de a 19. század végén megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyek a Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester által alapított, első magyar gőzüzemű csokoládégyárban működtek, és gyártották a karácsonyi édességet a Gerbeaud cukrászda számára.

„Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó »A legújabb házi czukrászat« című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.”

Kugler Géza az 1891-ben megjelent „Legújabb nagy házi cukrászat” című könyvében már 17 féle szaloncukorreceptet írt le. A magyar cukrászdák szaloncukrait a vevők készletről vásárolhatták vagy meg is rendelhették. A megrendelő határozhatta meg, hogy milyen ízű szaloncukrot, milyen színű szaloncukorpapírba, valamint milyen színű és minőségű (sima vagy préselt mintájú) sztaniolba csomagolva kér.

A szaloncukor-készítési műveletek közül legtovább a csomagolópapír rojtozása maradt kézi, de később az ún. ricselő gép segítségével ezt is gépesítették. A régi, híres cukrászdákban az inasok feladata volt a rojtozó gépet működtetni. A legnevesebb cukrászdákban óriási mennyiségű szaloncukrot készítettek. A formákat átszitált rizslisztbe mártották, ezután öntötték a folyékony, főzött cukormasszát a mélyedésbe. A cukor megdermedése és megszáradása után csomagolták a szaloncukrot a szivárvány minden színében pompázó, csillogó sztaniolpapírba.

Karácsony környékén a magyarok mintegy 6 milliárd forint értékben költenek szaloncukorra. Háztartásonként mintegy 1 kilogramm az átlagosan megvásárolt mennyiség. A vásárlók árérzékenységét mutatja, hogy kettő ezer forint körül mozog átlagosan 2018-ban a vásárlók ártűrő képessége, azaz itt húzódik a vásárlóknál az a lélektani határ, amely felett már átgondoltabbá válik a drágább szaloncukrok vásárlása.

Egészségügyi vonatkozások

Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet 2012-es kutatása kimutatta, hogy a legtöbb (a vizsgált nyolcból hét) szaloncukorban az egészségesnél jóval több transz-zsírsav található.

Jegyzetek

• M. Csepécz Szilvia: Ragyog a szép karácsonyfa. Vasárnap, 2003. december 19. [2010. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)

További információk

• Szaloncukor-készítés házilag
• Fondant készítése (videó)
• Így készül a Bonbonetti szaloncukor (videó)
• Papillote