Stanisław Lem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stanisław Lem
Stanisław Lem.jpg
Stanisław Lem (1966)
Születési neve Stanisław Lem
Született 1921. szeptember 12.
Lengyelország Lengyelország, Lwów (Lviv)
Elhunyt 2006. március 27. (84 évesen)
Lengyelország Lengyelország, Krakkó
Foglalkozása író
filozófus
szerző
Iskolái Jagelló Egyetem

Stanisław Lem weboldala
Stanisław Lem az IMDb-n

Stanisław Lem (Loudspeaker.svg kiejtése) (Lwów, Lengyelország, 1921. szeptember 12.Krakkó, 2006. március 27.) lengyel science fiction-író. Könyvei 41 nyelven, több mint 27 millió példányban keltek el.[1] Egykor ő volt az egyik legolvasottabb nem angol nyelven író sci-fi szerző a világon.[2] Munkáiban gyakran bocsátkozik filozófiai spekulációkba a technológiáról, az intelligencia természetéről, a kétoldalú kommunikáció és a kölcsönös megértés nehézségeiről vagy az emberi korlátokról és az emberiség világegyetemben elfoglalt helyéről. Témáit néha fikcióként mutatja be, elkerülve ezzel mind a tudományos élet buktatóit, mind a tudományos stílus korlátait, máskor azonban az esszé vagy filozófiai könyv műfaját választotta.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lvovban született egy tehetős fül-orr-gégész orvos fiaként. 19411942 között a Lvovi Egyetemen tanult orvostudományt, de a második világháború miatt a tanulmányait nem fejezhette be. Lvov német megszállása alatt autószerelőként és hegesztőként dolgozott, és tagja volt a lengyel ellenállásnak is. 1946-ban a Szovjetunió által elcsatolt területről a repatriálási program keretében a családjával áttelepült Krakkóba, és ott a Jagelló Egyetemen folytatta az orvosi tanulmányait, azonban az egyetem befejezésekor úgy döntött: nem teszi le a végső vizsgáit azért, hogy ne kelljen katonai orvosként dolgoznia, így csak egy oklevelet kapott arról, hogy tanulmányait befejezte. 1947-től kutatósegédként dolgozott egy tudományos intézetben, és szabadidejében történeteket írt.

Stanisław Lem, Krakkó, 2005. október 30.

1951-ben jelent meg első kötete, az Asztronauták. 1953-ban feleségül vette Barbara Leśniak radiológust; 1968-ban fiuk született. 1970-ben a lengyel kultúra külföldi népszerűsítéséért a külügyminiszter kitüntette. 1972-ben a Lengyel Tudományos Akadémia tagja lett. 1973-ban irodalmi kitüntetést kapott a kulturális minisztériumtól.

Lem 1973-ban nyerte el az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Szövetségének (SFWA) tiszteletbeli tagságát, de azt 1976-ban visszavonták, miután megjegyzéseket tett az amerikai sci-fi ponyvairodalmi minőségére: „…bóvli, átgondolatlan, igénytelenül megírt művek, amelyek szerzőit jobban érdekli a pénzkeresés, mint az ötletek és új irodalmi formák.” Az SFWA felajánlott neki egy hagyományos tagságot, ő azonban nem fogadta el.

1977-ben Krakkó díszpolgárává választották. 1981-ben tiszteletbeli doktorrá avatta a Wrocławi Műszaki Egyetem, később az Opolei Egyetem, a Lvovi Egyetem és végül maga a Krakkói Jagelló Egyetem is.

Lem életének 85. évében egy krakkói klinikán halt meg, szívbetegségben.

Témái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lem elsődleges témája a megvalósíthatatlan kommunikáció az emberiség és az idegen civilizációk között. Az ő idegen társadalmai gyakran összeegyeztethetetlenek az emberi elmével, lásd A Legyőzhetetlen mechanikus legyeit vagy a Solaris plazmaóceánját. Számos könyve, mint A Kudarc vagy az Éden az első kapcsolat sikertelenségét mutatják be. A Visszatérés című művében egy űrhajós útját követi, aki visszatér egy jelentősen átalakult emberi társadalomba 100 évnyi űrben töltött idő után. Az Úr hangjában kritikusan ítéli meg az emberi intelligenciát és kétségbe vonja, hogy egyáltalán valóban megértenénk-e egy üzenetet az űrből.

Írt a technológiai fejlődésről és az emberi létezés problémájáról egy olyan világban, ahol a technikai fejlődés a biológiai embert értéktelenné teszi (ezen témáját Aldous Huxley vetette fel Szép új világ című művében). Idősebb korában rendkívül kritikussá vált a modern technológiákkal szemben, kritizálta az újabb találmányokat, mint például az Internetet.[3]

Számos novellájában, az emberek érzelmi labilitásba kerülnek gépi partnerükkel, akik ugyancsak tökéletlenek. A technológiai utópia témája több művében is megjelenik: Béke a Földön, Observation on the Spot és a Kiberiáda.

A legsötétebb emberi szituációkban is megcsillantja humorát (például a Futurológiai kongresszus és a Memoirs Found in a Bathtub című műveiben). Ebből a szempontból többször is Kurt Vonneguthoz hasonlítják. Számos története szól Ijon Tichyről, egy naiv kozmikus utazóról, aki egyszemélyes űrhajójával olyan kalandokba kerül, melyekben az időutazás, a lélek természete, a univerzum eredete elfogadottak és mindezt szatirikus, ironikus, de logikailag tagadhatatlan formában mutatja be.

Hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lem a legsikeresebb lengyel szerző, műveit 36 nyelvre fordították le és több mint 20 millió példányban jelentették meg. Ennek ellenére kereskedelmi sikere korlátozott volt, mivel a műveinek nagy része Lengyelország kommunista korszakában jelent meg a keleti tömb országaiban (főleg Lengyelország, Szovjetunió és NDK). A kommunista gazdaság miatt a jövedelme az eladott példányszám ellenére kevés volt. Egyedül Nyugat-Németországban párosult a kritikusok általi és az anyagi elismerés, noha az utóbbi években az érdeklődés a könyvei iránt csökkent. Műveinek többségét lefordították angol nyelvre, ami kivételes a nem angol nyelvű sci-fi írók esetében. Az angol nyelvű kiadások sikere leginkább Michael Kandel érdeme. [3]

Stanisław Lem, akinek a műveit lengyel irodalom olyan mesterei befolyásolták, mint Cyprian Kamil Norwid és Stanisław Ignacy Witkiewicz, azért választotta a sci-fi nyelvét, mert könnyebb és veszélytelenebb volt a kommunista Lengyel Népköztársaságban a fantázia és a fikció világában kifejezni egyes eszméket, mint a realitás világában. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért az egyik legtöbbet idézett sci-fi szerzővé vált, akit a kritikusok H. G. Wellsszel és Olaf Stapledonnal tekintenek egyenértékűnek [4].

Lem művei nem csak az irodalomra gyakoroltak hatást, hanem a tudomány területére is. 1981-ben Douglas R. Hofstadter és Daniel C. Dennett filozófusok három részletet válogattak be Lem műveiből a The Mind's I című, jegyzetekkel ellátott antológiájukba. Hofstadter szerint Lem „irodalmi és intuitív megközelítése (…) jobban meggyőzi az olvasót nézeteiről, mint bármely (…) tudományos cikk.”[4] Műveit az egyetemi hallgatók tankönyvként használják.[5] 1982-ben Esa-Pekka Salonen finn zeneszerző és karmester Floof címmel szoprán hangra és zenekarra írt művet Lem szövegei alapján.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lem leggyakoribb témái az emberek és a tőlük jelentősen eltérő idegen fajok közötti kapcsolat, az emberiség technológiai jövője, valamint az ember helye a jövő társadalmában. Az utóbbi téma természetes módon vezet az ideális és utópisztikus társadalmak képéhez és az emberi létezés problémájához egy olyan világban, ahol a fejlett technológia miatt nincsenek kihívások. Az általa alkotott idegen közösségek között találunk mindenfélét, a mechanikus légyrajoktól (A Legyőzhetetlen) kezdve az értelmes Óceánig (Solaris). A technológiai utópiák problémái sok művében jelentkeznek (Peace on Earth; Observation on the Spot), még a Kiberiádában is, ami átmenet a mesék és a technológia csapdáinak szituációs gyakorlatai között. Írásaira jellemző az intelligens humor, szójátékok, szóviccek és egyéb nyelvi és irodalmi lelemények.

Film- és TV-adaptációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lem hírhedt volt arról, hogy élesen kritizálta a művei alapján készült filmeket. Andrej Tarkovszkij 1972-es Solaris feldolgozását űrbeli Bűn és bűnhődésnek nevezte.

  • Der Schweigende Stern (First Spaceship on Venus, 1959)
  • Przekładaniec (Layer Cake/Roly Poly, 1968, Andrzej Wajda rendezésében)
  • Ikarie XB1 (más néven White Planet vagy Voyage to the End of the Universe, Csehszlovákia, 1963) [5]Obłok Magellana alapján
  • Solaris (1972, Andrej Tarkovszkij rendezésében)
  • Pirx pilóta kalandjai I-V. rész (1972, Rajnai András rendezésében)
  • Un si joli village (1973, Étienne Périer rendezésében)
  • Test pilota Pirxa vagy Дознание пилота Пиркса (The Investigation, szovjet-lengyel produkció, 1978, Marek Piestrak rendezésében)
  • Szpital Przemienienia (Hospital of the Transfiguration, 1979, Edward Żebrowski rendezésében)
  • Victim of the Brain (1988, Piet Hoenderdos rendezésében)
  • Marianengraben (1994, Achim Bornhak rendezésében, Lem és Mathias Dinter írása alapján)
  • Solaris (2002, Steven Soderbergh rendezésében)
  • Ijon Tichy: Raumpilot. Die Sterntagebücher (2007), a német ZDF minisorozata Lem Csillagnaplója alapján
  • Az emberiség egy perce (2009, Pater Sparrow rendezésében)

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Stanislaw Lem 1921–2006. Obituary at Lem's official site. Last accessed on 30 June 2006.
  2. MacMillan Publishing Co., Inc, New York; Roadside Picnic (Introduction); Arkady & Boris Strugatsky; 1972
  3. [1] [2]
  4. Times Online
  5. Például a prágai Károly-egyetem matematika-fizika karán „Természetes és mesterséges gondolkodás” témakörben, valamint a brnói Masaryk Egyetemen. Filozófia a sci-fiben

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Lem témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Stanisław Lem témában.

Magyar nyelvű oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol nyelvű oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]