Ugrás a tartalomhoz

Sophia Loren

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 2a02:ab88:2a07:6200:9572:539:cb09:f06 (vitalap) 2021. május 2., 23:32-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎A családanya: ez nem enciklopédiába illő)
Sophia Loren
Lisa Macklin szerepében a Kés a sebben című filmben
Lisa Macklin szerepében a Kés a sebben című filmben
Életrajzi adatok
Születési névSofia Villani Scicolone
MűvésznévSophia Loren
Született1934. szeptember 20. (89 éves)
Róma
HázastársaCarlo Ponti (1957–2007)
Gyermekei
  • Carlo Ponti
  • Edoardo Ponti
Pályafutása
IskoláiÉcole Jeannine Manuel
Aktív évek1950–
Műfajok
Díjai
Oscar-díjLegjobb női főszereplő
Egy asszony meg a lánya (1961)
(1991): Oscar-életműdíj
További díjakSant Jordi-díj
Legjobb külföldi színésznő
Egy asszony meg a lánya (1963)
Sophia Loren aláírása
Sophia Loren aláírása
Sophia Loren IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Sophia Loren témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Sophia Loren Los Angelesben (Allan Warren fotója, 1986)

Sophia Loren (Róma, 1934. szeptember 20. –) többszörös Oscar-díjas és Golden Globe-díjas olasz színésznő és énekesnő. Eredeti neve: Sofia Villani Scicolone. Az egyetemes filmtörténet egyik legnépszerűbb sztárja. Egyike azon kevés filmcsillagnak, akik nemcsak a közönség, hanem a kollégák körében is igen népszerűek. Nemcsak színésznőként közismert: a tökéletes feleség, családanya és háziasszony mintaképének számít, főleg hazájában. Szakácskönyveket is írt, s a nevével fémjelzett szemüvegek Magyarországon sem ismeretlenek. Évtizedek óta a női elegancia egyik megtestesítője.

Nehéz kezdetek

Sophia Loren édesanyja Romilda Villani, apja Riccardo Scicolone, aki elhagyta az állapotos Romildát, de aztán mégis nevére vette a gyereket, és egy időre visszatért hozzájuk. Sophia sovány, beteges kislány volt, társai állítólag „piszkafának” csúfolták. A háborús évek alatt a család nagy szegénységben élt Pozzuoliban. Romilda nem tudott elhelyezkedni, viszont újabb lánygyermeket szült. A nagyszülők támogatták a férfi nélküli csonka családot. A háború befejezése Villaniék életét is megváltoztatta. Sophia gyönyörű lánnyá serdült, akinek szépségére mindenki felfigyelt. Az anya elhatározta, hogy elindítja lányát a siker útján, és benevezte a közeli Nápoly egyik szépségversenyére. A családi legenda szerint Romilda a függönyből varrt ruhát Sophiának. A versenyen a 15 éves szépség második helyezést ért el: 35 dollárt nyer, és egy jegyet Rómába. 1950-ben az egész család felköltözött a fővárosba. A céltudatos mama kivette Sophiát az iskolából, és állandó statiszta állást szerzett neki a Cinecittàban. A következő évben egy nagy magazin modellként szerződtette a lányt, aki Sofia Lazzaróra változtatta nevét.

Találkozás Carlo Pontival

A fiatal Sophia véletlenül találkozott Carlo Pontival, az akkor 40 éves producerrel. (Más források szerint Ponti tagja volt ama bizonyos szépségverseny zsűrijének, és már ott felfigyelt Sophiára.) A férfi próbafelvételre hívta a lányt, ám a végeredmény nem volt meggyőző. A megkérdezettek akkori véleménye szerint Sophia nem elég fotogén (!), túl magas, sem alakja, sem mozgása nem megfelelő. A szerelmes producer azonban nem adta fel, és elhatározta, hogy sztárt csinál pártfogoltjából. Javaslatára a lány felvette a Sophia Loren nevet: addigi keresztneve Sofia volt, de Ponti szerint a Sophia elegánsabb. A Loren egy svéd színésznő, Martha Toren családnevének apró átalakításából származott. Sophia első főszerepe az Aida (1953) volt.

Olaszországi sikerek

Az Aida sikere nyomán Loren egyre több szerepet kapott, immár nemcsak Ponti pártfogása, hanem saját tehetsége okán is. Az Egy nap a bíróságon és a Két éjszaka Kleopátrával újabb sikereket jelentettek, de az igazi népszerűséget Vittorio De Sica 1954-es filmje, a Nápoly aranya hozta meg számára: ebben egy pizzaárusnőt formált meg ellenállhatatlan temperamentummal. A sikert fokozni tudta a következő évben a Kenyér, szerelem, és… című vígjátékkal, amelybe Gina Lollobrigida túlzott gázsikövetelései miatt szerződtették. Ezt követően az olasz filmművészet mesterei kézről kézre adták: többek között Luigi Comencini és Alessandro Blasetti hívták forgatni. Hamar összekerült pályafutása legkedvesebb partnerével, Marcello Mastroiannival is, akivel az évek során összesen 13 filmet forgatott. Az olasz sikerek hatására Ponti úgy gondolta, hogy elérkezett az idő Hollywood meghódítására is. Az okos producer nagyon jól tudta, hogy ehhez mi a legjobb stratégia: megnyerni a legrangosabb rendezőket és a leghíresebb partnereket Sophia mellé. A taktika bevált: megbízható mesteremberek (Stanley Kramer, Henry Hathaway, Delbert Mann, Carol Reed, Sidney Lumet, George Cukor és mások) irányításával, kiváló partnerek társaságában a tengerentúlon is egyre többen jegyezték meg az olasz szépség arcát és nevét.

Két férfi vonzásában

Sophia 1957-ben Stanley Kramer Büszkeség és szenvedély című filmjének forgatásán ismerkedett meg Cary Granttel. (Másik partnere a legendás Frank Sinatra volt.) Loren már fiatal lányként rajongott a híres amerikai sztárért, aki gálánsan felajánlotta, hogy segít Sophiának az angol nyelv gyakorlásában. Munkakapcsolatuk szerelemmé mélyült. A színésznőt kételyek gyötörték: szerette Pontit, hálás volt a férfi támogatásáért, de a producer nős volt. Loren és Grant újabb filmet forgattak együtt, és románcuk kezdett kiteljesedni. A független Cary megkérte szépséges partnernője kezét. Ponti ekkor gyors cselekvésre szánta el magát: Mexikóban sikerült elválnia (Olaszországban még nem lehetett), és 1957. szeptember 17-én az ottani törvények alapján nőül vette Sophiát. Az olasz törvények szerint viszont a házasság érvénytelen volt, a hazai sajtó pedig kíméletlen támadásokat intézett a házaspár ellen. Cary Grant azonban tökéletes lovagként viselkedett, és élete végéig Sophia egyik legjobb barátja maradt. Amikor Loren és Ponti visszatértek Olaszországba, kénytelenek voltak külön lakásban élni. Házasságukat 1962-ben érvénytelenítették, majd négy év múlva ismét egybekeltek.

A világsztár

Cesira szerepében az Egy asszony meg a lánya című filmben

A hollywoodi produkciók ellenére Sophia végül egy olasz filmmel vált igazán világhírű, elismert színésznővé. 1960-ban Vittorio De Sica felkérte az Alberto Moravia regényéből készült drámája, az Egy asszony meg a lánya egyik szerepére. Az eredeti elképzelés szerint Anna Magnani játszotta volna az anyát, és Sophia a lányt. Magnani – ne firtassuk, pontosan milyen indíttatásból – végül azt javasolta, hogy adják Lorennek az anya szerepét. Sophia csodálatos alakítást nyújtott: saját bevallása szerint háborús évei összes fájdalmas élményét beleadta a szerepbe, és kicsit saját anyját, Romildát is játszotta. Játékáért két évvel később elnyerte a legjobb női alakítás Oscar-díját. Innentől kezdve nemzetközi sztárnak számított. Újabb amerikai szerződést kapott, és látványos, fordulatos kalandfilmekben osztottak rá főszerepeket: El Cid, A Római Birodalom bukása, A Crosbow-akció, Arabeszk. A legendás Charlie Chaplin is meghívta utolsó filmjébe, A hongkongi grófnőbe (1966) Marlon Brando mellé. A színészlegenda Brando alaposan felbőszítette a dívát, amikor egy csókjelenet felvétele közben állítólag közölte vele, hogy kis fekete szőrök vannak kolléganője orrában. Az incidens ellenére a két sztár végül összebarátkozott.

Sztár és színésznő

Filumena szerepében Mastroiannival a Házasság olasz módra című filmben

A látványos, de színészileg kisebb kihívást jelentő szuperprodukciók mellett Sophia Európában is folyamatosan dolgozott. Temperamentumos játéka tette élménnyé például Christian-Jaque Szókimondó asszonyság (1961) című filmjét. Természetesen boldogan tett eleget barátja és mestere, De Sica felkéréseinek: Boccaccio ’70, Altona foglyai, Tegnap, ma, holnap, Házasság olasz módra, Napraforgó. (Az utóbbi háromban Mastroianni volt a partnere.) A Tegnap, ma, holnapban (1963) Sophia három különböző nőtípust formált meg ellenállhatatlanul. E filmben látható emlékezetes sztriptízjelenete is, amelyet 3 évtizeddel később Robert Altman Divatdiktátorok című filmjében ironikusan idézett fel. A Házasság olasz módra (1964) főszerepe újra az Oscar közelébe hozta. A Napraforgó (1970) című dráma olasz–szovjet koprodukcióban készült. Dino Risi vígjátéka, A pap felesége (1971) csupán kellemes mozidarab volt, ám Ettore Scola remekműve, az Egy különleges nap (1977), mind Loren, mind Mastroianni pályáján kiemelkedő jelentőségű alkotás. Nem lett sikeres a La Mancha lovagja (1972), amibe talán belejátszott az is, hogy az éneklés se Lorennek, se a címszereplő Peter O’Toole-nak nem volt erős oldala. De Sica utolsó filmjében, a kevéssé sikerült Az utazásban (1974) Mastroianni helyett Richard Burton volt Sophia partnere. Kasszasikernek bizonyult A Cassandra-átjáró (1976) című katasztrófafilmje, amelynek szereposztása igazi sztárparádé volt: Richard Harris, Ava Gardner, Martin Sheen, Alida Valli, Burt Lancaster, Ingrid Thulin, O. J. Simpson. Kínos bukás volt viszont az életéről készült film, amelyben saját anyját is eljátszotta. Nem volt különösebb visszhangja a Szemünk fénye című melodrámájának sem, melyben kisebbik fiával játszott együtt. Az 1990-es években az életművéért kapott Oscar-díj keltette érdeklődést követően előbb Robert Altman csábította vissza a kamerák elé (Divatdiktátorok, 1994), majd Jack Lemmon és Walter Matthau partnereként a tőle megszokott dél-olaszos temperamentummal komédiázott a Még zöldebb a szomszéd nője (1995) című vígjátékban.

Bob Dylan említi őt a I Shall Be Free című dalban, a The Freewheelin 'Bob Dylan című albumon.[1]

A családanya

Sophia karrierjének alakulása a színésznő legmerészebb álmait is felülmúlta, ám egy darabig úgy tűnt, gyermek iránti vágya beteljesületlen marad. Kétszer is elvetélt, mígnem harmadik terhessége (1968) idején hónapokon keresztül ki sem kelt az ágyból, és a legszigorúbb orvosi utasításoknak is alávetette magát, hogy a magzat megmaradjon. A rendkívüli elővigyázatosságnak köszönhetően végül megszületett első gyermeke, a kis Carlo, majd 4 év múlva, hasonló előzmények után második fia, Eduardo. Sophia példás családanyának bizonyult. Fényes karrierjét az az adócsalási botrány sem törte ketté, amely miatt kénytelen volt férjével együtt Svájcban letelepedni. Évekkel később, ellenállhatatlan honvágya miatt végül rászánta magát, hogy – nagy publicitás mellett – leülje az emiatt kiszabott büntetését, és hazatérhessen. Okosan használta fel nevének reklámértéket: előbb szakácskönyvekkel, később divatos és igényes kivitelezésű szemüvegekkel jelent meg az üzleti életben. Barátnője, Audrey Hepburn halála után folytatta néhai kolléganője munkáját a UNICEF jószolgálati nagyköveteként. A magyar média 2004-ben különösen sokat foglalkozott vele abból az alkalomból, hogy nagyobbik fia, Carlo Budapesten házasodott: Mészáros Andrea hegedűművésznőt vette feleségül, akivel néhány éve Bécsben ismerkedett meg. (A polgári aktust a budapesti Bazilikában megtartott egyházi esküvő előtt, Genfben tudták le.)

2007-ben Sophia újabb filmszerepéről érkeztek hírek. Rob Marshall rendező Federico Fellini legendás filmje, a 8 és fél (1962) remake-jére készül Javier Bardem, Catherine Zeta-Jones, Penélope Cruz és Marion Cotillard főszereplésével. A Nine (Kilenc) címet viselő 2009-ben elkészült produkcióban Loren alakította a Bardem által megformált filmrendező édesanyját.

Filmjei

  • 2020 Előttem az élet
  • 2013 La voce umana (középhosszú film)
  • 2011 Cars 2 – animációs film (szinkronhangja)
  • 2010 La mia casa è piena di specchi (tévéfilm)
  • 2009 Nine
  • 2004 Peperoni ripieni e pesci in faccia
  • 2004 Ők sem voltak szentek (La terra del ritorno – Lives of the Saints) (tévéfilm)
  • 2002 A női lélek fájdalmai (Cuori estranei – Between Strangers)
  • 2001 Francesca és Nunziata (Francesca e Nunziata) (tévéfilm)
  • 1997 Soleil
  • 1995 Még zöldebb a szomszéd nője (That's Amore – Due improbabili seduttori – Grumpier Old Men)
  • 1994 Pret-a-porter – Divatdiktátorok (Prêt-à-Porter)
  • 1990 Sabato, domenica e lunedì (tévéfilm)
  • 1988 Egy asszony meg a lánya (La Ciociara) (tévéfilm)
  • 1988 Mamma Lucia (The Fortunate Pilgrim) (tévésorozat)
  • 1986 Kurázsi mama (Madre coraggio – Courage tévéfilm)
  • 1984 Szemünk fénye (Qualcosa di biondo)
  • 1979 Tűzharc (Bocca da fuoco – Firepower)
  • 1978 A magas rangú célpont (Obiettivo Brass – Brass Target)
  • 1978 Véres föld (Fatto di sangue fra due uomini per causa di una vedova – si sospettano moventi politici)
  • 1978 Angela
  • 1977 Egy különleges nap (Una giornata particolare)
  • 1976 A Cassandra-átjáró / A Cassandra-átkelés (The Cassandra Crossing)
  • 1975 Hármasfogat (La pupa del gangster)
  • 1974 Ítélet (L'accusa è: violenza carnale e omicidio – Verdict)
  • 1974 Késői találkozás (Breve incontro – Brief Encounter) (tévéfilm)
  • 1974 Az utazás (Il Viaggio)
  • 1972 La Mancha lovagja (L'uomo della Mancha – Man of La Mancha)
  • 1972 Bianco, rosso e…
  • 1971 Mortadella (La mortadella)
  • 1971 A pap felesége (La moglie del prete)
  • 1970 Napraforgó (I girasoli)
  • 1968 Questi fantasmi
  • 1967 C'era una volta…
  • 1967 A hongkongi grófnő (La contessa di Hong Kong – A Countess from Hong Kong)
  • 1966 Arabeszk (Arabesque)
  • 1966 Judith
  • 1965 Lady L
  • 1965 A Crosbow-akció (Operation Crossbow)
  • 1964 A Római Birodalom bukása (The Fall of the Roman Empire)
  • 1964 Házasság olasz módra (Matrimonio all'italiana)
  • 1963 Tegnap, ma, holnap (Ieri, oggi, domani)
  • 1962 Altona foglyai (I sequestrati di Altona)
  • 1962 Kés a sebben (Il coltello nella piaga – Le couteau dans la plaie)
  • 1962 Boccaccio '70 (a La riffa című epizódban)
  • 1962 Szókimondó asszonyság (Madame Sans-Gêne)
  • 1961 El Cid
  • 1960 Egy asszony meg a lánya (La ciociara)
  • 1960 La miliardaria – The Millionairess
  • 1960 Nápolyban kezdődött (La baia di Napoli – It Started in Naples)
  • 1960 A botrány szele (Olympia – A Breath of Scandal)
  • 1960 A préri rózsája (Il diavolo in calzoncini rosa – Heller in Pink Tights)
  • 1959 Quel tipo di donna (That Kind of Woman)
  • 1958 Magányos apuka megosztaná (Un marito per Cinzia – Houseboat)
  • 1958 Fekete orchidea (Orchidea nera – The Black Orchid)
  • 1958 La chiave (The Key)
  • 1958 Vágy a szilfák alatt (Desiderio sotto gli olmi – Desire Under the Elms)
  • 1957 Az elveszettek legendája (Timbuctù – Legend of the Lost)
  • 1957 Büszkeség és szenvedély (Orgoglio e passione – The Pride and the Passion)
  • 1957 Fiú a delfinen (Il ragazzo sul delfino – Boy on a Dolphin)
  • 1956 La fortuna di essere donna
  • 1955 Kenyér, szerelem, és… (Pane, amore e…)
  • 1955 La bella mugnaia (A szép molnárné)
  • 1955 Il segno di Venere
  • 1955 La donna del fiume
  • 1954 Peccato che sia una canaglia
  • 1954 Nápoly aranya (L’oro di Napoli: a Pizze a credito című epizódban)
  • 1954 Attila
  • 1954 Pellegrini d'amore
  • 1954 Miseria e nobiltà
  • 1954 Tempi nostri
  • 1954 Két éjszaka Kleopátrával (Due notti con Cleopatra)
  • 1954 Il paese dei campanelli
  • 1954 Carosello napoletano
  • 1954 Egy nap a bíróságon (Un giorno in pretura)
  • 1953 La domenica della buona gente
  • 1953 Ci troviamo in galleria
  • 1953 Aida
  • 1953 Africa sotto i mari
  • 1952 La tratta delle bianche (Sofia Lazzaro néven)
  • 1952 A kegyencnő (La favorita) (Sofia Lazzaro néven)
  • 1952 Il sogno di Zorro (Sofia Lazzaro néven)
  • 1952 È arrivato l'accordatore (Sofia Lazzaro néven)
  • 1951 Anna (Sofia Lazzaro néven)
  • 1951 Era lui… sì! sì! (Sofia Lazzaro néven)
  • 1951 Il mago per forza (Sofia Scicolone néven)
  • 1951 Il padrone del vapore (Sophia Lazzaro néven)
  • 1951 Quo vadis (nincs a stáblistán)
  • 1951 Milano miliardaria (Sofia Scicolone néven)
  • 1951 Io sono il Capataz (Sophia Lazzaro néven)
  • 1951 Lebbra bianca (Sofia Lazzaro néven)
  • 1950 Luci del varietà (Sofia Lazzaro néven)
  • 1950 Le sei mogli di Barbablù (Sofia Lazzaro néven)
  • 1950 Tototarzan (Sofia Lazzaro néven)
  • 1950 Il voto (Sofia Scicolone néven)
  • 1950 Cuori sul mare (Sofia Scicolone néven)

Fontosabb díjak és jelölések

Oscar-díj

Golden Globe-díj

Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

BAFTA-díj

Bambi-díj

Megkapta: 1961, 1962, 1963, 1964, 1965, 1967, 1968, 1969

César-díj

  • 1991 Tiszteletbeli César-díj

David di Donatello-díj

Ezüst Szalag díj

San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál

Cannes-i filmfesztivál

Moszkvai filmfesztivál

Velencei filmfesztivál

  • 1958 Volpi-kupa Fekete orchidea, legjobb színésznő
  • 1998 Életműdíj

Jegyzetek

  1. ↑ I Shall Be Free
  2. ↑ a b Karcsai Kulcsár (1979), 147. old.;

Művei magyarul

  • Emlékek és receptek; fotó Alison Harris, ford. Neményi Tünde; Korona, Bp., 2004
  • Tegnap, ma, holnap; ford. Wiesenmayer Teodóra; Helikon, Bp., 2015

Források

  • Karcsai Kulcsár István. Vittorio De Sica. Gondolat Könyvkiadó. (1979). ISBN 963-280-841-X 
  • Sophia Loren-A. E. Hotchner: Élni és szeretni. (Gondolat Kiadó, Budapest, 1987) ISBN 963 281 828 8
  • Bertrand Meyer-Stabley: Az igazi Sophia Loren; ford. Frankovits Judit, Reviczky Ágnes; Jószöveg Műhely, Bp., 2005

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sophia_Loren&oldid=23835998”