Ugrás a tartalomhoz

Satrić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2019. október 15., 17:48-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Satrić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségHrvace
Jogállásfalu
Irányítószám21233
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség413 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság449 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 46′ 33″, k. h. 16° 34′ 37″43.775762°N 16.576971°EKoordináták: é. sz. 43° 46′ 33″, k. h. 16° 34′ 37″43.775762°N 16.576971°E
SablonWikidataSegítség

Satrić falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Hrvacéhez tartozik.

Fekvése

Splittől légvonalban 31, közúton 48 km-re északra, Sinjtől 14 km-re, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re északnyugatra, a Svilaja-hegység lábánál fekszik. Délnyugatról a Svilaja-hegység, északkeletről a Peruča-tó határolja. A településen határában halad át a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főút.

Története

A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza a töröktől Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace térségét. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság,[2] mintegy ötezer ember, köztük több száz pravoszláv család érkezett erre a vidékre. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. Az 1714-ben kitört velencei-török háborúban átmenetileg újra török kézre került, de 1715-ben már újra velencei uralom alatt állt. 1718-ban a pozsareváci béke az új határt a Dinári-hegységnél húzta meg, így e térség velencei kézen maradt. A 17. század végétől a potravljei plébániához tartozott, melynek szolgálatát a živogošćei kolostorból látták el, mely egészen 1968-ig a plébánia patronáló kolostora maradt.[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1857-ben 411, 1910-ben 594 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1950-es években a határának egy részét a Peruča-tó vizével árasztották el. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Ez évben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején 1991. szeptemberében foglalták el a szerb erők. A házak 90 százalékát és a templomot a szerbek felégették, a lakosság elmenekült.[2] A horvát hadsereg a „Peruča” fedőnevű katonai akció során 1993 januárjában szabadította fel a települést. A krajinai szerb határ közelében levő falu lakossága azonban csak az 1995 augusztusában végrehajtott „Vihar” hadműveletet követően lélegezhetett fel végleg. Lakossága 2011-ben 456 fő volt, akik potravljei plébániához tartoznak.

Lakosság

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
411 787 631 507 537 594 462 667 840 841 696 771 569 622 513 456

(1869-ben a ma Sinjhez tartozó Zelovo lakosságát is ide számították.)

Nevezetességei

Jézus Szent Neve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1939-ben épült. Homlokzatán kör alakú ablakocska és egy felirat található, mely az építés idejét és az építők neveit rögzíti. A templomnak nincsen harangtornya, ezért harangja egy beton talapzaton felállított vas tartószerkezeten függ. A templomhajó 8 méter hosszú és 7 méter széles, az apszis hosszúsága 3,60 méter, szélessége 4,30 méter. A hajó falán három, a sekrestyén két ablak van elhelyezve. Az apszisban álló oltár kőből és márványból készült, oltárképe a gyermek Jézust ábrázolja. A diadalív mellett Jézus Szíve és Mária Szíve szobrai találhatók. Az épületet 1991-ben a szerb erők felgyújtották és teljesen kiégett, szobrait szétverték. A háborút követően teljesen újjáépítették.[2]

Kultúra és sport

  • A településen hagyományőrző kulturális egyesület működik, mely kitűnően megrendezett fesztiváljairól nevezetes.
  • Sportegyesülete a "Sinjal" bowlingklub.

Jegyzetek

Források

További információk