Santiago de Chile

Santiago de Chile belvárosa

Santiago de Chile címere

Santiago de Chile zászlaja

Közigazgatás

Ország

Chile

Alapítás éve

1541

Polgármester

Pablo Zalaquett Said

Népesség

Teljes népesség

ismeretlen +/-

– agglomeráció

6 676 745 fő

Népsűrűség

8 964 fő/km²

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

520 m

Terület

641,4 km²

Elhelyezkedése

Santiago de Chile

Pozíció Chile térképén

Koordináták: d. sz. 33° 27′ 00″, ny. h. 70° 40′ 00″

d. sz. 33° 27′ 00″, ny. h. 70° 40′ 00″

Santiago de Chile weboldala

Santiago de Chile Chile fővárosa, egyben legnagyobb városa, közigazgatásilag a Santiagói Régió központja. Lakosainak száma a 2002. évi népszámlálás szerint 6,0 millió fő, ami az ország lakosságának csaknem 40%-a. Ezzel Latin-Amerika egyik legnagyobb városa. Bár az ország fővárosa Santiago, a Chilei Nemzeti Kongresszus a közeli Valparaisóban ülésezik (Santiagótól kb. 100 km-re északnyugatra, a Csendes-óceán partján).

Fekvése [szerkesztés]

Santiago az ország középső részén fekvő völgyben fekszik. A várost a Mapocho folyó szeli át, melybe tisztítatlanul ömlik a háztartási és ipari szennyvíz valamint a közeli rézbányák hulladéka. Éghajlata enyhe mediterrán, a nyarak viszonylag szárazak, a telek csapadédosabbak. A legmagasabb hőmérséklet nyáron eléri a 35 °C-ot, míg télen nulla és 15 °C között váltakozik. Az éves csapadékmennyiség 346 mm.

Története [szerkesztés]

Pedro Lira: Santiago megalapítása (1541. február 12.)

A Plaza de Aramas

Santiagót Pedro de Valdivia alapította 1541. február 12-én Santiago de Nueva Extremadura néven. Valdívia kifejezetten enyhe éghajlata és könnyű védhetősége miatt választotta ezt a helyet. A Mapocho folyó ugyanis két részre osztja a területet és a az alsó folyás mentén szigetet formálva újra egyesül.

Az első házakat még a bennszülött indiánok segítségével emelték. A Mapocho folyó déli partját később az Alameda néven ismert sétánnyá alakították át. Az 1810 és 1818 között zajlott chilei függetlenségi háborúban a város délnyugati részén vívták a maipúi csatát, melyben a város kisebb károkat szenvedett. Santiago 1818-ban lett Chile fővárosa. Ennek ellenére a 19. század elején Santiago még kisvárosnak számított kevés jelentéktelen épülettel. Kivétel csak a Moneda palota (mely a spanyol uralom alatt Chile pénzverdéjeként működött) és néhány templom valamint módosabb polgári ház volt.

Az 1880-as években az észak-chilei salétromtermelés és műtrágyagyártás ugrásszerű fejlődése a gazdasági virágzás korszakát hozta az országra és elősegítette a főváros fejlődését. A függetlenség centenáriumára (1918) számos meghatározó létesítmény épült, mint például a Nemzeti Könyvtár és a Szépművészeti Múzeum. Az 1930-as évekre Santiago kezdte modern nagyváros képét ölteni, számos új épülete mellett a népesség is lényegesen nőtt, ami az ország északi és déli részeiről történt nagyarányú bevándorlásnak köszönető. Az 1985. évi földrengés a belváros néhány jelentős történelmi épületét rombadöntötte. Santiago ma Latin-Amerika egyik fontos gazdasági központja.

Gazdaság [szerkesztés]

Santiago Chile legfontosabb ipari és gazdasági központja, mely a nemzeti összetermék 45%-át termeli meg. Egyúttal Buenos Airessel és São Pauloval együtt Dél-Amerika egyik legnagyobb pénzügyi központja. Az utóbbi időkben a dinamikus chilei gazdasági növekedésnek köszönhetően egyre több multinacionális cég választotta Santiagót regionális székhelyül. Ilyenek a HP, Reuters, JP Morgan, Intel, Coca-Cola Company, Unilever, Nestlé, Kodak, BHP Billiton, IBM, Motorola, Microsoft, Ford, Yahoo! és sokan mások. Néhány nemzetközi szervezet, mint például az ECLAC irodái is itt vannak.

Közlekedés [szerkesztés]

A La Moneda palota

Az Edificios Santiago

Santiago repülőtere az Arturo Merino Benítez nemzetközi repülőtér a város központjától 15 km-re északnyugatra (ismert nevei még: Pudahuel Airport és Santiago International Airport) az egyik legkorszerűbb a térségben. 2008-as forgalma 9 millió utas volt.

A várost vasútvonal köti össze a az ország déli részén levő Puerto Montt városával. A vonatok a város központi pályaudvaráról az Estación Centralról indulnak. A magántársaságok által üzemeltetett buszjáratok olcsón és kényelmesen szállítják az utasokat a városból az ország minden részébe. A város szélső kerületeit új autópályák kötik össze.

A városi forgalom fő lebonyolítója a magánkézben levő buszhálózat és a köztulajdonú metró. A buszok jellegzetes sárga színűek és microsnak nevezik őket. A buszszolgáltatás 2006-tól teljesen megújult, új vonalakat létesítettek, új buszokat állítottak rendszerbe és jobb tarifarendszert dolgoztak ki. A metró tiszta és biztonságos közlekedési eszköz. A várost négy metróvonal hálózza be, a 4-es vonalat nemrég avatták fel és a hálózatot még bővíteni szándékoznak. Folyamatban van az 1-es és 2-es metró kiterjesztése is.

A feketére festett sárga tetejű taxik az egész városban megtalálhatók, rajtuk kívül telefonon hívható úgynevezett rádiótaxik is rendelhetők. Ezek külön nincsenek megjelölve. Rajtuk kívül közlekednek még a Colectivosnak nevezett taxijáratok, amelyek meghatározott útvonalon rögzített tarifával szállítják az utasokat.

Kultúra [szerkesztés]

Zene [szerkesztés]

A Cerro Santa Lucia

A városnak két szimfonikus zenekara van:

Az Orquesta Filarmónica de Santiago, amely a Teatro Municipalban játszik
Az Orquesta Sinfónica de Chile, az Universidad de Chile egyetem zenekara, saját színházában játszik.