SMS Kaiser Karl VI.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(SMS Kaiser Karl VI szócikkből átirányítva)
SMS Kaiser Karl VI.
SMS Kaiser Karl VI.jpg
Hajótípus Páncélos cirkáló
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály VI. Károly-osztály
Pályafutása
Építő Stabilimento Tecnico Triestino, Trieszt
Építés kezdete 1896. június 1.
Vízre bocsátás 1898. október 4.
Szolgálatba állítás 1900. május 23.
Szolgálat vége 1918. március 19.
Sorsa Az angoloknak ítélték, akik lebontásra eladták az olaszoknak 1920-ban, 1922-ben Nápolyban lebontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 6166 t/6863,88 t max
Hossz 117,9 m
Szélesség 17,27 m
Merülés 6,26 m/7,27 m max
Hajtómű 16 Yarrow széntüzelésű kazán, 2 db álló 4 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép (12 000shp), 2 hajócsavarral
Sebesség 20,83 csomó
Fegyverzet
  • 2 db 24 cm/L40 gyorstöltésű Krupp löveg
  • 8 db 15 cm/L40 Skoda löveg
  • 16 db 4,7 cm/L44 gyorstüzelő Skoda löveg
  • 2 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelő Hotchkiss löveg
  • 2 db 7 cm/L18 csónaklöveg
  • 2 db 8 mm-es Skoda géppuska
  • 2 db 45 cm-es víz feletti torpedóvető cső
  • 6 db 45 cm-es torpedó
Páncélzat
  • övpáncélzat: 220 mm
  • fedélzet: 60 mm
  • főlövegek: 200 mm
  • kazamatalövegek: 80 mm
  • parancsnoki torony: 200 mm

Legénység 522+27 fő

Az SMS Kaiser Karl VI. az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének VI. Károly-osztályú páncélos cirkálója (Panzerkreuzer) volt az első világháború végéig. Nevét III. Károly magyar királyról kapta, aki VI. Károly néven volt német-római császár (németül Kaiser Karl VI.).

Építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csak öt évvel az első elkészült típushajó után kezdődtek meg építési munkái a trieszti Bauwerft STT (Stabilimento Tecnico Triestino)-nál. Ez volt az első háromkéményes k.u.k. hajó, és az utolsó amelyet ezen gyár gyártott le a cs. és kir. haditengerészetnek. A terveket J. Kellener hajóépítő mérnök készítette a „Rammkreuzer D” minta alapján, aki egy 6000 t vízkiszorítású, modern, erős övpáncélzattal felszerelt hajót képzelt el. A további újonnan épített k.u.k hajóknak a tervezője már a prágai Siegfried Popper volt, aki markánsan rányomta a bélyegét a későbbi egységekre. Az építés ára 11 millió koronába került, amely összeg tartalmazta az SMS Kaiser Franz Joseph I. és SMS Kaiserin Elisabeth hajók lövegeinek árát is. A nehézlövegeket a Krupp-Művek szállította, ahogy az elektromos- és tűzvezető rendszereket is. A közepes tüzérséget a Škoda gyártotta. Mint az osztály névadó tagjának, 1896. június 1-jén történt meg a gerincfektetése, majd 1898. október 4-én a vízre bocsátás. Szolgálatba 1900. május 23-án állt. A hajó és annak testvérhajója válasz volt az olasz Vettor Pisani-osztályra.

Bevetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Békében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sorsa a háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919-ben Pólába vitték. 1920 januárjában az antant tengeri bizottság Nagy-Britanniának ítélte, akik eladták a római Vaccaro & Co acélműveknek, lebontás céljából. 1922-ben Nápolyba vontatták, majd ott lebontották.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]