SMS Panther

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SMS Panther
K.u.k. SMS Panther.jpg
Hajótípus Torpedócirkáló
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Panther-osztály
Pályafutása
Építő W G Armstrong, Mitchell & Co. (Newcastle)
Ára 1 983 730 korona
Építés kezdete 1884. október 29.
Vízre bocsátás 1885. június 13.
Szolgálatba állítás 1885. december 31.
Sorsa Nagy-Britanniának ítélik, aki továbbadja Olaszországnak, ahol 1920-ben lebontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 1919,00 t teljes felszereléssel
Hossz 73,19 m
Szélesség 10,39 m
Merülés 4,88 m teljes felszereléssel
Hajtómű
  • 2 db álló, 2 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép
  • 4 db hengeres kazán, üzemi nyomás 9 atm
  • 2 db 3 szárnyú, kifelé forgó hajócsavar, 3,81 m átmérővel
  • Üzemanyag készlet: 308 t szén
Sebesség 19,4 cs csomó (33 km/h)
Hatótávolság 7000 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • Fegyverzet 1886-ban:
    • 2 db 12 cm-es löveg, lövegkarzaton elhelyezve (lőszer kiszabat lövegenként: 6 db robbanólövedék, 30 db gyújtólövedék, 12 db srapnelgránát, 12 db gyakorlólövedék)
    • 4 db 4,7 cm-es gyorstüzelő löveg (lőszer kiszabat: 602 db robbanólövedék, 682 gyújtólövedék, 360 db gyakorlólövedék)
    • 6 db 4,7 cm-es szórólöveg (lőszer kiszabat: 1832 db lövedék)
    • 4 db 35 cm-es vízvonal feletti TCS, (hajóorrban, taton és kétoldalt)
  • Fegyverzet 1891-ben:
    • 2 db 12 cm-es löveg
    • 10 db 4,7 cm-es gyorstüzelő löveg
    • 4 db 35 cm-es TCS
  • Fegyverzet 1909-ben:
    • 4 db 7 cm-es gyorstüzelő löveg
    • 10 db 4,7 cm-es gyorstüzelő löveg
    • 3 db 35 cm-es TCS, (az orrból eltávolították a vetőcsövet)
Páncélzat
  • Fedélzet: 12 mm
  • Gépházi tetők: 50 mm

Legénység 17 tiszt (köztük 6 tengerészkadét) + 165 fő.
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Panther témájú kategóriát.

Az SMS Panther az Osztrák–Magyar Monarchia Panther-osztályú torpedócirkálója volt az első világháborúban. A testvérhajója az SMS Leopard és az SMS Lacroma (ex-Tiger) volt.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1884. október 29-én megkezdődött az építése. 1885. június 4-én I. Ferenc József császár jóváhagyta a nevét. Június 13-án vízrebocsátották. Október 20. első próbaút, melyen 17,54 cs sebességet ért el. Jóllehet ez a sebesség megfelelt a várakozásoknak, a hajógyár megkísérelte egy kisebb hajócsavarral de nagyobb fordulatszámmal elérni a 19 csomót, de nem sikerült. Egy számítási hiba miatt túlzottan nagy lett a farmerülése, amit a változtatás során az építők megszüntettek. December 31-én North Shieldsben a Császári és Királyi Haditengerészet átvette a hajót. 1886. január 15-én elindult Triesztbe. Február elején megérkezett a kikötőbe, ahol nagyszámú látogatót fogadtak a fedélzeten. Február 8-án a Tengerészeti Parancsnok megszemlélte a hajót, majd 19 csomó sebességgel Pólába utazott rajta. Február 12-én befutott Polába. Február 14-én felszerelték. Beépítették a torpedóvető csöveket és a lövegeket.

1887. május 5. – június 5. beosztották a Nyári Gyakorló Hajórajhoz. 1888. április 17. Felszerelték és beosztották a Hajórajhoz. Április 25-én Abbáziába utazott a fedélzetén Stephanie korona-főhercegnő. Június 27-én a Cyclops, az Elisabeth és a Kaiser Max segítségével leszabadult a zátonyról. A parancsnokát, gróf Rudolf Montecuccolit szigorú megrovásban részesítették, és kötelezték a javítási költségek megtérítésére. A Torpedóflottillánál szolgált július elejéig, amikor is leszerelték. 1894-ben a 12 cm/L35-ös lövegeit kicserélték 12 cm/L35-ös gyorstöltő Krupp lövegre.

1900-ban az oldal torpedótermekből kadétkörleteket alakítottak ki, míg a korábbi körletet kórházként hasznosították. Azután a Nyári Hajórajhoz osztották be. 1907-ben kiszerelték az orr torpedóvető csövét. Megjavították a hajófeneket. Május 1-jétől Triesztben állomásozott. Két utat tett meg Maria Josepha főhercegnővel a fedélzetén. 1908-tól 1909. március 27-éig állomáshajó volt Triesztben. Április 23-án leszerelték. Átépítették. Kiszerelték a 12 cm-es lövegeit és az elülső 4,7 cm-es gyorstüzelő lövegét, illetve lezárták a lövegkarzatot. Felszereltek 4 db 7 cm/L45-ös löveget. A hátsó 40 cm-es fényszórót kicserélték 60 cm-es átmérőjűre. 1911-1913 között Triesztben szolgált, mint állomáshajó. 1912. május 15-én segített egy umágói tűzvész eloltásában.

1914 szeptember 9-én a Lovcsen ütegeket lőtte. November 3-án a San Giovanni feletti állásokat lőtte. 1915-1916 között a Cattarói-öbölben állomásozott. 1916 január 8-9-én a Lovcsen állásokat lőtte. Szeptember 8-án a Ljuta melletti állásokat lőtte. Leszerelték az egyik 7 cm-es lövegét és helyette 1 db egycsövű 7 cm/L45-ös légvédelmi löveggel látták el. 1917. február 4-én kivonták a szolgálatból. Február 15-én leszerelték és a gjenovici Tengeralattjáró Állomás lakóhajója lett.

1918. március 14-én beosztották a Tengeralattjáró Parancsnoki Iskolához. Május 6-án Cattaróból Pólába ment javításra. Május 29-én tengeri kiképzőhajóként állt újból szolgálatba. Július 3-án Buccariból a Cattarói-öbölbe ment. Novemberben a Cattarói-öbölből Fiumébe hajózott, ahol lefoglalták. 1920-ban Nagy Britannia eladta Olaszországnak, és Messinában lebontották.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]