SMS Admiral Spaun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SMS Admiral Spaun
Admiral Spaun.jpg
Hajótípus Gyorscirkáló
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Admiral Spaun-osztály
Pályafutása
Építő Seearsenal, Póla
Építés kezdete 1908. május 30.
Vízre bocsátás 1909. október 30.
Szolgálatba állítás 1910. november 15.
Szolgálat vége 1918. november
Sorsa Az angoloknak ítélik, akik lebontásra eladják az olaszoknak 1920-ban
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 3943,85 t
Hossz 130,64 m
Szélesség 12,79 m
Merülés 5 m
Hajtómű 16 Yarrow széntüzelésű kazán, 6 db Parson gőzturbina (25 130shp), négy hajócsavarral
Sebesség 27 csomó (50 km/h)
Fegyverzet
  • 7 x 10 cm L/50 K 10 Škoda-ágyúk
  • 1 x 7 cm L/50 K 10-es légvédelmi löveg (1916-tól)
  • 2×45 cm-es víz feletti torpedóvető cső, 60 akna telepíthető
Páncélzat
  • övpáncélzat: 60 mm
  • fedélzet: 20 mm
  • lövegek: 40 mm
  • parancsnoki torony: 50 mm

Legénység 327 fő

Az SMS Admiral Spaun az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének egyik gyorscirkálója volt. Ez a névadó hajója az Admiral Spaun osztálynak is, amelynek végül egyetlen elkészült hajója lett.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század elején a K. u. k. haditengerészet számára nyilvánvalóvá vált, hogy egy teljesen újfajta hajótípust kell majd építeni a megváltozott idők szellemében. A megnövekedett sebesség hatására olyan újfajta cirkálóra volt szükség, amely megfelelően tudott együttműködni a nagysebességű rombolókkal, kihasználva mozgékonyságukat. Ezért szükség volt a turbinahajtás beépítésére, ami még újdonságnak számított ekkoriban.

Építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajó terveit Siegfried Popper prágai hajóépítő mérnök készítette, aki a más nemzetbeli hajókat tekintette példaképnek, így tervezte meg az új egységet. A munkákra a szerződést a pólai Arsenal kapta, a hajógerinc fektetése 1908. május 30-án történt meg, a vízre bocsátás 1909. október 30-ra datálható. Szolgálatba rá több mint egy évre, 1910. november 15-től állt. A meghajtást két magasnyomású-, két alacsonynyomású- és két menetturbina biztosította. Mivel könnyű cirkálónak épült, ezért vékony övpáncélzatot terveztek a mérnökök. A fő fegyverzetet a 10 cm-es lövegek adták, amikről később a háború folyamán kiderült, hogy a legnagyobb hátránya a hajónak. Ennek ellenére nem építették át, sem az utód-osztálynál, a Helgoland-osztálynál sem. Mindezektől függetlenül a háború kitörésekor a Monarchia legmodernebb cirkálóinak számítottak a módosított, Helgoland osztályú cirkálókkal egyetemben. Így az Adria térségében ez a hajó volt az első mintapéldánya annak az „Üss és fuss!” taktikának,[1] amely a később is jellemzte a Monarchia gyorscirkálóinak bevetését. A tengeri csatákban az ellenfél 15 cm-es lövegeivel felszerelt hajóival szemben a tűzpárbajban alulmaradt, ezért kénytelen volt mozgékonyságát kihasználni. Hatékony tüzeléshez kb. 5 km-re kellett megközelítenie a célpontot. Emiatt 1917-ben megfontolandónak tartották a főfegyverzetet 2×15 cm-es L/50 és 4 x 10 cm L/40, vagy 6 x 12 cm L/45 lövegre erősíteni, de ezek csak tervek maradtak. Mindettől függetlenül a légvédelmi fegyverzetet fejlesztették.

Bevetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sorsa a háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918 novemberében lefoglalták az olaszok, és mint hadizsákmány vett részt Velencében a győzelmi parádén 1919. március 25-én. 1920. január végéig itt is maradt, majd az antant tengeri bizottság Nagy-Britanniának ítélte, akik eladták az olaszoknak szétvágásra.

A hajó neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egység a Monarchia tengernagyáról, Hermann von Spaunról (1833-1919) kapta a nevét, aki 1897 decemberétől 1904 májusáig töltötte be ezt a tisztséget. A névadás szokatlan volt, ugyanis még életében nem neveztek el addig senkiről hajót, ha az illető nem a királyi családhoz tartozott.

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A német cikkben szereplő „die Taktik des Zuschlagens und Verschwindens” mondat fordítása kb. így hangozhat: Az ütés és eltűnés taktikája

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]