SMS Admiral Spaun
| SMS Admiral Spaun | |
 |
|
| Hajótípus | Gyorscirkáló |
| Üzemeltető |  Császári és Királyi Haditengerészet |
| Hajóosztály | Admiral Spaun-osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Seearsenal, Póla |
| Építés kezdete | 1908. május 30. |
| Vízre bocsátás | 1909. október 30. |
| Szolgálatba állítás | 1910. november 15. |
| Szolgálat vége | 1918. november |
| Sorsa | Az angoloknak ítélik, akik lebontásra eladják az olaszoknak 1920-ban |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 3943,85 t |
| Hossz | 130,64 m |
| Szélesség | 12,79 m |
| Merülés | 5 m |
| Hajtómű | 16 Yarrow széntüzelésű kazán, 6 db Parson gőzturbina (25 130shp), négy hajócsavarral |
| Sebesség | 27 csomó (50 km/h) |
| Fegyverzet |
|
| Páncélzat |
|
|
|
|
| Legénység | 327 fő |
Az SMS Admiral Spaun az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének egyik gyorscirkálója volt. Ez a névadó hajója az Admiral Spaun osztálynak is, amelynek végül egyetlen elkészült hajója lett.
Tartalomjegyzék |
Előzmények [szerkesztés]
A 20. század elején a K. u. k. haditengerészet számára nyilvánvalóvá vált, hogy egy teljesen újfajta hajótípust kell majd építeni a megváltozott idők szellemében. A megnövekedett sebesség hatására olyan újfajta cirkálóra volt szükség, amely megfelelően tudott együttműködni a nagysebességű rombolókkal, kihasználva mozgékonyságukat. Ezért szükség volt a turbinahajtás beépítésére, ami még újdonságnak számított ekkoriban.
Építése [szerkesztés]
A hajó terveit Siegfried Popper prágai hajóépítő mérnök készítette, aki a más nemzetbeli hajókat tekintette példaképnek, így tervezte meg az új egységet. A munkákra a szerződést a pólai Arsenal kapta, a hajógerinc fektetése 1908. május 30-án történt meg, a vízre bocsátás 1909. október 30-ra datálható. Szolgálatba rá több mint egy évre, 1910. november 15-től állt. A meghajtást két magasnyomású-, két alacsonynyomású- és két menetturbina biztosította. Mivel könnyű cirkálónak épült, ezért vékony övpáncélzatot terveztek a mérnökök. A fő fegyverzetet a 10 cm-es lövegek adták, amikről később a háború folyamán kiderült, hogy a legnagyobb hátránya a hajónak. Ennek ellenére nem építették át, sem az utód-osztálynál, a Helgoland-osztálynál sem. Mindezektől függetlenül a háború kitörésekor a Monarchia legmodernebb cirkálóinak számítottak a módosított, Helgoland osztályú cirkálókkal egyetemben. Így az Adria térségében ez a hajó volt az első mintapéldánya annak az „Üss és fuss!” taktikának,[1] amely a később is jellemzte a Monarchia gyorscirkálóinak bevetését. A tengeri csatákban az ellenfél 15 cm-es lövegeivel felszerelt hajóival szemben a tűzpárbajban alulmaradt, ezért kénytelen volt mozgékonyságát kihasználni. Hatékony tüzeléshez kb. 5 km-re kellett megközelítenie a célpontot. Emiatt 1917-ben megfontolandónak tartották a főfegyverzetet 2×15 cm-es L/50 és 4 x 10 cm L/40, vagy 6 x 12 cm L/45 lövegre erősíteni, de ezek csak tervek maradtak. Mindettől függetlenül a légvédelmi fegyverzetet fejlesztették.
Bevetések [szerkesztés]
- 1911-ben egy közös flottademonstráció részeként a levantei hajóutakon vonult fel
- 1912-ben ismét levantei felvonulás
- 1914. augusztus 7-én az egész flottával egyetemben kifutott a két német hadihajó, az SMS Goeben és SMS Breslau biztosítására, Pólába kísérésére. A Blanca-foknál visszafordultak a hajók, az akció sikertelen maradt.
- 1915. május 23-án a teljes flottával egyetemben kifutott az olasz hadüzenet után, hogy az olasz keleti partokat támadja. Termoli és Campomarino ágyúzása.
- 1915. június 17-én az SMS Novarával őrjáratozott és a Tagliamento torkolatánál hadicélokat támadott
- 1915 június 27-én szintén a Novarával az Ancona-Pesaro vasútvonalat bombázta
- 1917. december 19-én csatahajókötelék részeként Cortelazzot támadta
- 1918. június 9-én készenlétbe helyezték a Cattarói-öböl, hogy a nagy támadó akció részeként vegyen részt az Otrantói tengerzár áttörésében. Mivel az olasz haditengerészet időközben elsüllyesztette az SMS Szent Istvánt, ezért az akciót törölték.
Sorsa a háború után [szerkesztés]
1918 novemberében lefoglalták az olaszok, és mint hadizsákmány vett részt Velencében a győzelmi parádén 1919. március 25-én. 1920 január végéig itt is maradt, majd az antant tengeri bizottság Nagy-Britanniának ítélte, akik eladták az olaszoknak szétvágásra.
A hajó neve [szerkesztés]
Az egység a Monarchia tengernagyáról, Hermann von Spaunról (1833-1919) kapta a nevét, aki 1897 decemberétől 1904 májusáig töltötte be ezt a tisztséget. A névadás szokatlan volt, ugyanis még életében nem neveztek el addig senkiről hajót, ha az illető nem a királyi családhoz tartozott.
Lábjegyzet [szerkesztés]
- ↑ A német cikkben szereplő „die Taktik des Zuschlagens und Verschwindens” mondat fordítása kb. így hangozhat: Az ütés és eltűnés taktikája
Források [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az SMS Admiral Spaun című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Marine Arsenal Band 27 / Podzun-Pallas Verlag 1996
- Austro-Hungarian "Admiral Spaun" (angolul)
- Az Admiral Spaun adatlapja a KuK Kriegsmarine oldalán (németül)
.png&filetimestamp=20090312101018){kind=small}
