SMS Kaiserin und Königin Maria Theresia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SMS Kaiserin und Königin Maria Theresia
SMS KKMT.jpg
Hajótípus Páncélos cirkáló
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Kaiserin und Königin Maria Theresia-osztály
Pályafutása
Építő Stabilimento Tecnico Triestino, Trieszt
Építés kezdete 1891. július 1.
Vízre bocsátás 1893. április 29.
Szolgálatba állítás 1895. március 24.
Szolgálat vége 1918. október
Sorsa Lakóhajó, majd leszerelt hajó, végül Nagy-Britanniának ítélték, majd Elba szigetén szétvágták
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 5164,36 t/6026,07 t max
Hossz 111,67 m
Szélesség 16,26 m
Merülés 6,13 m
Hajtómű 4 dupla- és 2 egyes hengeres kazán / 2 álló 3 hengeres 3 rekeszes robbanómotor, 9000 lóerő
Sebesség 18,9 csomó
Fegyverzet
  • 2 x 24 cm Krupp L/35 C/86 ágyúk egyestornyokban
  • 8 x 15 cm L/35 C /86 kazamatalövegek
  • 12x 4,7 cm L/44 Skoda SFK
  • 6 x 4,7 cm L/33 Hotchkiss SFK
  • 4 x 45 cm-es víz feletti torpedóvetőcső
  • Az 1910-es átépítés után:
  • 2 x 19 cm L/42 Skoda-lövegek egyes tornyokban
  • 8 x 15 cm L/35 C /86 modernizált kazamatalövegek
  • 12x 4,7 cm L/44 Skoda SFK
  • 6 x 4,7 cm L/33 Hotchkiss SFK
  • 4 x 45 cm-es víz feletti torpedóvetőcső
Páncélzat
  • ővpáncélzat: 100 mm
  • fedélzet: 38-57 mm
  • lövegek: 40-100 mm (átépítés után 125 mm)
  • parancsnoki torony: 20-50 mm

Legénység 450 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Kaiserin und Königin Maria Theresia témájú kategóriát.

Az SMS Kaiserin und Königin Maria Theresia (magyarul: Őfelsége Mária Terézia császárné és királyné nevű hadihajója, az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének egyik páncélos cirkálója, valamint osztályának egyetlen tagja volt. Az első világháborúban elavultsága miatt jelentős szerepet nem játszott.

Építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajót eredetileg a VI. Károly-osztály harmadik tagjának szánták, a neve is az építés alatt Baunummer „C”, vagyis „C” építési nevű egység volt. Már az építés kezdetén is elavultnak számított, pontosan ezért rövid időn belül a hajóosztály feljavítani kívánták, a tervek jelentős megváltoztatásával. A vízkiszorítást 1000 bruttóregisztertonnával megnövelték, oldalsó páncélzatot és erősebb hajtóműveket és közepes tüzérséget kapott. Habár a kezdetekkor még úgy látszott, hogy a cirkálót Angliában fogják építtetni - 5 angol cég is versenyzett a közbeszerzési eljáráson - mégis végül egy hazai cég, a trieszti Stabilimento Tecnico Triestino kapta meg a megbízást. A hajógerinc fektetésére 1891. július 1-jén került sor, míg a vízre bocsátás 1893. április 29-én történt meg. A szolgálatba állítás kissé elhúzódva 1895. március 24-re datálható.

Bevetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajó a fegyverkezési verseny erősödésével átépítésre került, 1910 után nem elhanyagolható szerepet játszott a Monarchia külföldi tengeri útjain. 1911 és 1913 között állomáshajóként állomásozott Levante útjain, és az első világháború kezdetekor már nem számított harcképesnek. 1914 és 1917 között kikötői őrhajó volt Sebenicóban. 1917. február 7-én áthajózott Pólába, ahol szolgálaton kívül helyezték. A továbbiakban a német földközi-tengeri tengeralattjáró-flotta lakóhajója a háború végéig. A lövegeit kiszerelték és a szárazföldre szállították.

  • 1918 októberében mint leszerelt hajótest állt Pólában

Sorsa a háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1920 január végén az antant tengerészeti döntőbizottság Párizsban Nagy-Britanniának ítélte. Az Egyesült Királyság tengerészete eladta azt az olasz Vaccaro & Co. Acélműnek, akik Portoferraióba, Elba szigetére vontatták, majd ott szétbontották.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]