Sós Aladár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sós Aladár
SzületettSchwarz Aladár Sámuel
1887. július 4.[1]
Temesvár
Elhunyt1975. június 5. (87 évesen)[2]
Budapest II. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaScheiber Borbála
(h. 1918–1954)
GyermekeiSós Júlia
SzüleiSchwarz Simon
Blau Ida
Foglalkozásaépítész
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1910)
SírhelyeFarkasréti temető (18-1-61)[3][4]
Sablon • Wikidata • Segítség
Az egykori OTI, ma Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság székháza

Sós Aladár, 1912-ig használt születési nevén Schwarz Aladár Sámuel[5] (Temesvár, 1887. július 4. – Budapest, 1975. június 5.)[6] magyar építész, közgazdász, szakíró.[7] Kériné Sós Júlia (1923–1968) pedagógus, szociológus írónő apja.[8]

Pályája[szerkesztés]

A pesti Gerbeaud-ház

Schwarz Simon és Blau Ida fia. Képzőművész szeretett volna lenni, 1910-ben a Műegyetemen szerzett diplomát. Szegedre helyezték a MÁV-hoz. A budapesti Ritz Szálló és a Gerbeaud-ház felújításának Fellner Sándor által végzett tervezésében már egyetemista korában részt vett. Diplomavédése után előbb a Magyar Államvasutak főmérnöke,[9] majd pedig Magyarország mára elcsatolt részein, így a palicsi fürdőtelep, a szabadkai városháza, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a dévai színház, a pozsonyi kultúrpalota szecessziós épületeinek tervezésében és kivitelezésében működött közre. 1918-tól aktívan részt vett a Galilei Kör tevékenységében. Az 1920-as évek során tervei alapján készültek az Angolpark épületei és főkapuja. Pályáját apósával, Jakab Dezsővel magántervezőként, jobbára art déco stílusban folytatta.[10] Vele és Komor Marcellel együtt tervezte az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) Fiumei út 19. sz. alatti székházának bővítését, amelyért 1934-ben Lechner Ödön-emlékérmet kapott. Az 1940-es években Salgótarjánban, Tatabányán, Sztálinvárosban állami építkezéseket irányított, majd kinevezték a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) városrendező irodájának vezetőjévé. Budapest VII. kerülete Tanácsának végrehajtó bizottságában építési és lakáskérdésekkel foglalkozott.

Közéleti tevékenysége[szerkesztés]

A Szeged és Vidéke újságírójaként Balázs Béla, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Móra Ferenc, Tömörkény István és mások baráti köréhez tartozott, akik amikor megnősült, kiadtak egy írást „Aladár és vidéke” címmel. Az Állam és Polgár című folyóirat főmunkatársa volt 1934–36 között, 1917-től 1949-ig országgyűlési képviselő volt a Magyar Radikális Pártban, 1946-ban a Közlekedésügyi Minisztérium művészeti tanácsnokává nevezték ki. Szabadkőműves páholy tagja volt.[11]

Supka Géza temetésén ő mondta a gyászbeszédet.[12]

Családja[szerkesztés]

Felesége Schreiber Borbála (1894–1954)[13] volt, Schreiber Fülöp szegedi tisztifőorvos és Tauszig Malvin lánya, Jakab Dezső építész feleségének unokahúga, akit gyermektelenek révén magukhoz vettek Budapesten. Bartók Béla tanítványa volt.

Leánya Kériné Sós Júlia (Budapest, 1923. október 30. – Budapest, 1968. június 23.) pedagógus, szociológus, író. Unokája Kéri György (Budapest, 1950. január 11. – Budapest, 2016. július 20.) Gábor Dénes-díjas, Széchenyi-díjas magyar biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a jelátviteli terápia nemzetközi hírű tudósa és nevelt unokája Kéri Piroska (1952. február 9. – 2020. május 29.), Sós Júlia nevelt lánya, a Szépírók Társasága alelnöke, aki Sós Aladárt mindig nagyapjának tartotta és a 2000-es évek elején összeállította, megírta és 2003-ban kiadta a „Sugárkoszorú – Sós Júlia és köre” c. kötetét, Sós Júlia születésének 80. évfordulójára.

Főbb művei[szerkesztés]

Tárlatok, pályázatok[szerkesztés]

  • 1926: a Műcsarnok éves kiállításán Alföldi városház, Belgrádi központi pályaudvar és Templomudvar című terveit mutatta be
  • 1928: a genfi Nemzetek Palotája tervpályázatán vett részt.
  • 1934: II. díjat nyert bérháztervével a Műcsarnok kiállításán
  • 1937: „Milyen legyen a mai lakás” című kiállítást ő rendezte a Tamás Galériában

Esszéi[szerkesztés]

  • Tanulmány Aldous Huxley-ről
  • Tanulmány Marcel Proustról
  • Szabadság és gazdaság, Elméleti általános közgazdaságtan (részletek) – válogatott írások, Göncöl Kiadó Kft., 1991. 630 o.

Cikkek alkotásairól[szerkesztés]

  • A Dohány utcai Hősök temploma (Tér és Forma, 1929)
  • S. A.: Az OTI budapesti székháza (Tér és Forma, 1938)
  • N. N.: A Melinda társasüdülő a Svábhegyen (Tér és Forma, 1942)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ BnF források (francia nyelven)
  2. ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. október 26.)
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  5. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 42307/1912. Forrás: MNL-OL 30805. mikrofilm 161. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1912. év 46. oldal 40. sor
  6. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi állami halotti akv. 756/1975. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 26.)
  7. ↑ Kéri Piroska: „Tanulni és tanítani": A Galilei Kör hatása a századeleji radikális nemzedék egyik jeles képviselőjének életére és munkásságára, Sós Aladár (1887–1975). Új írás, XXVIII. évf. (1988. december) 97–103. o. Hozzáférés: 2022. június 9. (fizetős hozzáférés)
  8. ↑ Arcanum – Magyar életrajzi lexikon
  9. ↑ Sós Aladár, Magyar zsidó lexikon, 1929
  10. ↑ Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet, Publio Kiadó Kft., Budapest, 226. o.
  11. ↑ Ősi és Elfogadott Skótrítusú Magyarországi Nagypáholy – Taglista
  12. ↑ Sós Aladár: Emlékezés Supka Gézára. Új írás, XXVIII. évf. (1988. december) 104–106. o. Hozzáférés: 2022. június 9. (fizetős hozzáférés)
  13. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 889/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 26.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sós_Aladár&oldid=26838694”