Sós Júlia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sós Júlia
Született1923. október 30.[1]
Budapest[1]
Elhunyt1968. június 23. (44 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaKéri József (1955-1968)
SzüleiSós Aladár
Foglalkozása
  • gimnáziumi tanár
  • szociológus
  • író
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SírhelyeFarkasréti temető (18-1-61)[2][3]
SablonWikidataSegítség
Sós Júlia
Nem található szabad kép.(?)
Madai Györgyi: Képzelt interjú. Kériné Sós Júliával. Taní-tani Online. 2013. október 27.

Sós Júlia (Budapest, 1923. október 30. – Budapest, 1968. június 23.) magyar pedagógus, szociológus, író.

Szakmai életútja[szerkesztés]

Sós Aladár (1887–1945) építész és Scheiber Borbála (1894–1954) lányaként született. A ELTE Bölcsészettudományi Karán tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi hallgatóként 1943-ban kapcsolatba került a Györffy-kollégistákkal. 1944-től részt vett az antifasiszta illegális mozgalomban. 1945 után a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium iskolai kollégiumának tanára. 1949–51-ben az Oleg Kosejov Szovjet-ösztöndíjas Iskolában, 1951-től több fővárosi gimnáziumban tanított. 1956 után volt bátorsága Göncz Árpádnak és társainak ételt, bátorító híreket vinni a börtönbe, jeles fővárosi iskolák legendás irodalomtanára, a hatvanas évek elején az első nevelésszociológiai kutatások fűződnek nevéhez – tanárok, diákok életmódjáról. 1963-ban az Árpád Gimnáziumban a művészettörténet tanára. A tanítás mellett munkatársa volt 1966. szeptembertől az MTA Szociológiai Kutatócsoportjának. Filozófiai, irodalomtörténeti, pedagógiai, szociológiai írásai 1946-tól folyóiratokban jelentek meg (Valóság, Pedagógiai Szemle, Új Írás, Köznevelés, Család és Iskola). Második férje Kéri József (1955-1968) volt.

„A minőség sajátos garanciája számos esetben az, hogy a konszolidációval egyidőben még parkolópályán levő kiváló tudósok és gyakorlati szakemberek, adott esetben szakmájuktól elütő intézményekben, elvégeznek meghatározó, néha új korszakot nyitó kutatásokat és alapműveket publikálnak (pl. Kériné Sós Júlia) [4] A ’45 utáni ifjúsági, értelmiségi közéletben felnövekvő Kériné Sós Júlia (1923–1968) az ’56-osok mentőangyala volt. Rajongott tanár − elsősorban az Árpád Gimnáziumban. Ő lesz az első kritikai oktatásszociológus. A tanárok életéről szóló munkája máig mintaadó és informatív.” [5]

Legfontosabb publikációi[szerkesztés]

  • Arany János. Budapest, 1949
  • Szüleim világa. Egy szárnyaszegett nemzedék. Új Írás, 1965. 7. sz.
  • Diákévek, diáksorsok. Budapest, 1968
  • Tanárok élete és munkája (posztumusz) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kéri Józsefné, Sós Júlia tanárnő, az ismert szociológus életének 44. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az MTA szociológiai kutatócsoportja saját halottjának tekinti. Temetése 1968. június 28-án délután egy órakor lesz a Farkasréti temetőben. Magyar Nemzet, 1968-06-27. 149. sz.[1]
  • Sírja a Farkasréti temetőben van. [18/0/1/61] Ld.: A Farkasréti temető nevezetes halottainak listája. Sós Júlia
  1. Magyar Nemzet, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 5.)