Rényi Péter
| Rényi Péter | |
| Született | Rényi Péter 1920. szeptember 15. Temesvár |
| Elhunyt | 2002. október 8. (82 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Házastársa | Ungár Ilona (1948–2002) |
| Foglalkozása | újságíró |
| Tisztsége |
|
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rényi Péter (Temesvár, 1920. szeptember 15. – Budapest, 2002. október 8.) magyar újságíró, kritikus, politikai elemző, 1956 és 1988 között a Népszabadság főszerkesztő-helyetteseként a kulturális élet egyik szürke eminenciása, befolyásos pártember. Eredeti szakmája nyomdász és grafikus.
Életpályája[szerkesztés]
Apja Rényi Ervin, sok nyelven beszélő vegyészmérnök, vegyianyag-kereskedő és műszaki fordító (első felesége Rényi Edit, híres pszichoanalitikus, aki József Attilát is kezelte); anyja a temesvári származású Schönheim Ila. Szüleivel 1920-tól Berlinben, majd Hamburgban éltek, 1934-ig. Hazatérésük után leérettségizett, majd 1938-tól ’42-ig nyomdásztanonc és segéd volt Kner Imre mellett, akinek lányát németre tanította. 1942 és ’44 között munkaszolgálatos, ahonnan megszökik, majd bujkál, s közben részt vesz az illegális kommunista mozgalomban, a KIMSZ akcióiban. 1944-ben, a vészkorszakban mint felkészült nyomdász sok száz ember számára készített hamis iratokat. A háború után Temesvárott a Román Kommunista Párt grafikusa volt, majd 1945-ben hazatért és belépett az MKP-ba. 1946-tól ’48-ig a Szikra Nyomda nyomdászgrafikusa, 1948–54 között az MDP agitációs és propagandaosztályának műszaki munkatársa. Közben (1949–51) kijárta az MDP Pártfőiskoláját. 1954–56 között a Szabad Nép kulturális rovatvezetője, majd titkárságvezetője. Ötvenhattól 1988-ig a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, ezenkívül a Filmművészeti Tanács elnöke (1963-tól). 1967-ben irodalomtudományból kandidátusi fokozatot szerzett. 1971-től az MSZMP Kultúrpolitikai és Művelődéspolitikai Munkaközösségének tagja. 1980 márciusában beválasztották a párt Központi Bizottságába, amelynek 1988 májusáig tagja maradt. 1988-as nyugdíjazása után, 1989-ben a Láng Kiadó lektoraként dolgozott, majd 1990–93 között a PPS Budapest Kft. szerkesztője volt.
Családja[szerkesztés]
1948-ban kötött házasságot Ungár Ilonával, akitől három gyermekük született: dr. Rényi Gábor (1949), dr. Rényi András (1953) és dr. Rényi Ágnes (1955).
Művei[szerkesztés]
- "Szabad földről" üzenik... Disszidáltakról, hazatérőkről; Kossuth, Bp., 1957
- Vitában (esszék, kritikák; 1967)
- Rényi Péter–Sántha Ilona: Képek Magyarországról 1945–1970; Kossuth, Bp., 1970
- A mi negyedszázadunk (fotóalbum; 1970)
- Az avantgarde-tól a korszerű alkalmazott művészetig. Gondolatok Lengyel Lajos tipo-grafikus munkásságáról; Nyomdai Művészet Barátai, Bp., 1971
- A vita folytatása (kritikák; 1972)
- Ki van a kalap mögött? Politikai útirajzok, 1956–1977 (1978)
- Vita és szövetség (cikkek, tanulmányok; 1980)
- Ez történt. Cikksorozat az 1956-os ellenforradalomról; szerk. Rényi Péter; Kossuth, Bp., 1981
- Bismarck magyarországi utazása (1988)
Számos újságban, folyóiratban, továbbá társadalom- és művészetpolitikai (irodalmi, filmtudományi stb.) közleményekben, esszékötetekben publikált.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1949)
- Munka Érdemrend (1955)
- Rózsa Ferenc-díj I. fokozat (1960)[2]
- József Attila-díj (1963)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1966)
- Szocialista Hazáért érdemrend (1967)
- Felszabadulási Emlékérem (1970)
- Munka Vörös Zászló érdemrendje (1988)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
- ↑ Kitüntetések a sajtó napja alkalmából. Népsport, XVI. évf. 24. sz. (1960. február 2.) 1. o.
Források[szerkesztés]
- Hermann Péter: Ki kicsoda 2002. Biográf Kiadó. ISBN 963-8477-64-4 (CD-ROM)