Podhumlje
| Podhumlje | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Komiža |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21483 |
| Körzethívószám | (+385) 021 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 44 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 249 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 01′ 16″, k. h. 16° 07′ 13″Koordináták: é. sz. 43° 01′ 16″, k. h. 16° 07′ 13″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Podhumlje témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Podhumlje falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében, Vis szigetén. Közigazgatásilag Komižához tartozik.
Fekvése
Splittől légvonalban 60 km-re délnyugatra, Komiža városától légvonalban 3, közúton 6 km-re délkeletre fekszik. Komižáról Vis irányában haladva az első útba eső település, több kis szétszórt településrészből áll.
Története
Podhumlje területe már az újkőkorban lakott volt, ezt bizonyítja a Lokva nevű lelőhely, amelyet a kőkorszaki ember agyag kitermelésére használt. Nevét a sziget legmagasabb hegyéről, a felette emelkedő Humról kapta, tulajdonképpen a Hum alatti helyet jelöl. A település valószínűleg a 17. században keletkezett, amikor a sziget a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Lakói főként állattartással foglalkoztak, melyhez Vela Polján és a Krušovicán található két, forrás nélküli vízgyűjtő tavacska adta a vizet. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1805-ben a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de 1811-ben a tengeri fölényben levő angolok elvették a franciáktól. Napóleon végső veresége után újra az osztrákoké lett. A 19. század végére a lakosság az állattartás helyett a szőlőtermesztéssel és a halászttal kezdett foglalkozni. A településnek 1880-ban 221, 1910-ben 355 lakosa volt. 1918-ban elfoglalták az olasz csapatok, az olasz uralom 1921-ig tartott. Ezután az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a szocialista Jugoszláviához került. A jugoszláv időszak sziget gazdasági stagnálásának időszaka volt, a lakosság száma töredékére esett vissza. 1991-től a független Horvátország része, de 1992-ig a JNA katonái állomásoztak a szigeten. A jugoszláv katonák csak 1992 május 30-án hagyták el végleg a szigetet, helyükre horvát csapatok érkeztek. Fellendült a turizmus és 1993-ban újra megalakult az önálló Komiža község. A településnek 2011-ben 32 lakosa volt.
Népesség
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 221 | 303 | 355 | 355 | 0 | 247 | 241 | 250 | 235 | 110 | 70 | 60 | 40 | 32 |
(1857-ben, 1869-ben és 1921-ben lakosságát Komižához számították.)
Nevezetességei
- Szent Miklós tiszteletére szentelt templomát a 20. században építették.
- A Krušovica felé menő út közelében található a Lokva nevű újkőkori régészeti lelőhely.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Komiža város hivatalos oldala (horvátul)
- Komiža város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
További információk
Lokva Krušovica ismertetése (horvátul)
