Pađene
| Pađene | |
 | |
| A Szent György pravoszláv templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Ervenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22318 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 101 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 342 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 05′ 16″, k. h. 16° 05′ 53″Koordináták: é. sz. 44° 05′ 16″, k. h. 16° 05′ 53″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pađene témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pađene falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ervenikhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Knintől légvonalban 9, közúton 13 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 37 km-re keletre, Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén, a Debelo Brdo alatt, a Zrmanja felső folyásától délre fekszik. Rajta halad át a Likából Kninre vezető főút és a Knin – Pribudić vasútvonal is. Két nagyobb részre oszlik Pađene és Ilić településrészekre.
Története[szerkesztés]
A legenda szerint nevét római erődjéről, Pazinatiumról kapta. Ezt a hagyományt több környékbeli régészeti lelet is erősíteni látszik. Ezek egyike egy Kaštel Sućuracon talált római felirat, amely négy municipium nevét tartalmazza, melyek között „Pazinatium” neve is szerepel, melyet már a neves horvát történész és régész Frane Bulić Pađenével hozott kapcsolatba tekintettel arra, hogy Plinius is megemlíti „civitas Pasini” néven mint a Liburnia, Japodia és Dalmácia határán fekvő várost. A római város közelségére utal, hogy a szomszédos Oćestova területén római pénzek, vízvezeték maradványai és több más lelet került elő. A pađenei templomnál is előkerült két virágmintás faragott fríz és pilaszter melyek szintén római épületekhez tartoztak.[2] Pađene középkori lakossága alapvatően katolikus volt, még ők építették 1456-ban a Szent György templomot is. A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékén már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és Hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt.[3] Feltételezhető, hogy a 17. század első felében a térség lakosságának többsége még katolikus volt. A 17. században a faluba pravoszláv csoportok is települtek. B. Desnica említi a kotari uszkókokról írt művében, hogy 1692-ben a boszniai Bilajból új lakosok érkeztek, mintegy ötezer fő települt több bukovicai falu, Plavno, Zrmanju, Pađene, Oton és Mokro Polje területére.[4] A következő századokban a környező falvak lakossága már mind pravoszláv többségű volt. A kandiai háború idején lerombolt katolikus templomokat mind pravoszlávok vették át és saját hitük szerint alakították át. Így történt ez a helyi Szent György templommal is, mely egyes fennmaradt részletei alapján eredetileg gótikus stílusban épült a középkorban.[4] A településnek 1857-ben 450, 1910-ben 756 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben már csaknem teljes lakossága (több mint 98 százalék) szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek magának 2011-ben 175 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 450 | 499 | 526 | 626 | 725 | 756 | 725 | 845 | 785 | 780 | 795 | 686 | 566 | 561 | 160 | 175 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent György vértanú tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1456-ban épült, 1937-ben egy tűzvészt követően megújították. Egyhajós, keletelt épület meghosszabbított félköríves apszissal, homlokzata felett harangtoronnyal. Ikonosztáza az újvidéki Nikola Ivković munkája.
- A falu fehér boráról, a népszerű žutináról ismert, melyből a hagyomány szerint Tito is ivott.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Grad-knin.hr:Arhitektonski ostaci starohrvatskih crkava iz Pađena, Kninskog polja i Vrpolja Archiválva 2016. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ Mokropolje.com:Povijest Archiválva 2015. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben(szerbül)
- ↑ a b Franjevci-split.hr:Ante Jurić: Mokro Polje – Povijest naselja, crkava i srednjovjekovnoga hrvatskog Keglević-grada Archiválva 2015. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk[szerkesztés]
- Ervenik község hivatalos oldala (horvátul)
- Knin város hivatalos oldala (horvátul)
