Krković

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krković
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségSkradin
Jogállásfalu
Irányítószám22223
Körzethívószám(+385) 022
Népesség
Teljes népesség151 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság165 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 54′ 05″, k. h. 15° 48′ 40″Koordináták: é. sz. 43° 54′ 05″, k. h. 15° 48′ 40″
SablonWikidataSegítség

Krković falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Skradinhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibenik központjától légvonalban 19, közúton 32 km-re, községközpontjától légvonalban 13, közúton 19 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén, az 59-es számú főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint Krković területén már az újkőkorban is éltek emberek. Ezt igazolja az itt részben feltárt két régészeti lelőhely, a Pećane településrészen talált temető és a Vrbica (Lastve) nevű határrészen talált, az újkőkor korai szakaszából származó település maradványa. A mai település már a középkorban is létezett, nevét egykori lakóiról a Krković családról kapta. Területe a középkorban a bribiri grófok a Šubićok birtokaihoz tartozott. A Šubićok birtokközpontja a közeli Bribir településen a Bribirska Glavicán emelt váruk volt. A család fénykorát a 13. és 14. században Šubić I. Pál idejében élte, aki horvát báni tisztsége mellett hatalmas birtokok ura is volt. A mai piramatovci plébánia területe is, melynek a falu része nagyrészt a bribiri főplébánia egyházi igazgatása alá tartozott. A török 1522-ben foglalta el a környék várait, ezt követően az itteni hívek lelki gondozását a visovaci ferences atyák látták el. A török uralom a 17. század végén ért véget, mely után velencei uralom következett. A piramatovci plébániát melyhez az itteni hívek tartoznak 1710-ben alapították, de székhelye kezdetben Krkovićon volt. A plébániatemplom ma is itt áll. Székhelye csak újraalapítása után 1876-ban került Piramatovcira.[2] A falu 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 88, 1910-ben 153 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es években az emberek elhagyva a régi, a völgyben fekvő településközpontot a falu feletti mezőn a főút mellett kezdtek építkezni. Így ma már a település két részét a Staro selo (Ófalu) és a Novo selo (Újfalu) különböztetjük meg. 1991-ben lakosságának 93 százaléka horvát volt. Még ez évben elfoglalták a szerb felkelők és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. Katolikus templomát lerombolták. 1995 augusztusában a horvát hadsereg foglalta vissza a települést. A településnek 2011-ben 189 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
88 0 64 91 104 153 170 193 248 291 298 268 264 261 220 189

Nevezetességei[szerkesztés]

A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 13. században épült, a 18. században bővítették, 1986-ban megújították. A délszláv háború idején a szerb felkelők a földig rombolták. A háború után 1997-ben régi formájában építették újjá. A templom körül található a falu temetője.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]