Nunić
| Nunić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Kistanje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22305 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 89 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 263 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 01′ 19″, k. h. 15° 51′ 44″Koordináták: é. sz. 44° 01′ 19″, k. h. 15° 51′ 44″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nunić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Kistanjéhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Knintől légvonalban 26, közúton 36 km-re nyugatra, községközpontjától 9 km-re északnyugatra Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén fekszik. Településrészei Varoš, Kosa és Biline.
Története[szerkesztés]
Nunić valószínűleg Szent Antalnak szentelt középkori katolikus templomáról kapta a nevét, mely az Antun – Antunić név torzulásával alakulhatott ki.[2] A templomban 1203-ból származó sírkövet is találtak, így nem kizárható, hogy a templom már a horvát nemzeti királyok idejében is állt.[2] A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékére már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és Hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt. A közeli Biovičino Selo temploma ahová az itteni ortodox hívek is tartoznak az első dalmáciai szerb templomok között épült fel 1524-ben. A katolikusok 1703-ig a perušići, majd 1830-ig a rodaljicei plébánia alá tartoztak.[2] A falu 16. század első felében török uralom alá került, mely alól a 17. század végén szabadult fel. 1805-ben egész Dalmáciával együtt az Első Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A katolikus híveknek 1856-tól önálló káplánja volt, a plébániaházat 1875-ben építették.[2] A településnek 1857-ben 412, 1910-ben 576 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 82 százaléka szerb, 16 százaléka horvát nemzetiségű volt. Szerb lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 110 lakosa volt, akik földműveléssel, állattartással foglalkoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 412 | 435 | 431 | 515 | 607 | 576 | 774 | 730 | 715 | 750 | 709 | 575 | 411 | 298 | 105 | 110 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 14. században épült. A templomban 1203-ból származó sírkövet is találtak, ami valószínűvé teszi, hogy már sokkal korábban is állt. 1971-ben felújították. A délszláv háború idején a szerb csapatok kifosztották, belseje is súlyos károkat szenvedett. Ekkor semmisült meg az 1856-ból származó Szent Antalt ábrázoló főoltárkép is. A templomot 1999-ben építették újjá. Egyhajós épület sekrestyével, homlokzata felett pengefalú harangtorony áll, benne két haranggal. A templomot temető övezi.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Nunić Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk[szerkesztés]
- Kistanje község hivatalos oldala (horvátul)
- Kistanje története (szerbül)
- Moje-kistanje.net (szerbül)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
