Kruševo (Primošten)
| Kruševo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Primošten |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22 204 |
| Körzethívószám | (+385) 22 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 56 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 192 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 35′ 07″, k. h. 16° 02′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 35′ 07″, k. h. 16° 02′ 30″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kruševo falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Primoštenhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Šibenik központjától légvonalban 20, közúton 28 km-re délkeletre, községközpontjától 10 km-re keletre Dalmácia középső részén, a megyehatárnál fekszik.
Története[szerkesztés]
A települést és Szent Márton templomát 1298-ban a šibeniki püspökség alapításakor említik először, amikor hívei a mitloi plébániához tartoztak.[2] Már ekkor állt a temetőben található Szent Márton templom. A 15. század folyamán nyolcvan bogumil család érkezett Boszniából a török hódítás elől menekülve a Šibenikre és a városhoz tartozó területekre védelmet kérve a városi hatóságoktól, akik befogadták és hajón tíz tengeri mérfölddel délebbre szállították őket. A kis öblöt ahol a hajók kikötöttek ma is Bosanski Dolacnak nevezik.[3] Ekkor ez a terület még puszta és sziklás volt. Ezután a menekültek még négy kilométert gyalogoltak kelet felé, hogy távolabb kerüljenek a tengerparttól és megérkeztek egy nagyobb fennsíkra, ahol a šibeniki püspökség segítségével felépítették házaikat és templomukat. Így népesült be előbb Prhovo, majd valamivel később Široke és Kruševo. A biztonságos élet feltételei egészen addig fennálltak, amíg a 15. század végétől a török csapatok nem kezdték támadni ezt a területet is. Ekkor Prhovo, Široke és Kruševo lakossága a sorozatos támadások és fosztogatások elől a közeli kis Gola Glava (Caput Cista) szigetre menekült, ahol megalapították új településüket Primoštent.[3] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1880-ban 92, 1910-ben 154 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 79 fő volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 92 | 139 | 146 | 154 | 0 | 188 | 219 | 220 | 218 | 197 | 145 | 110 | 81 | 79 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A településtől délre a temetőben áll Szent Márton tiszteletére szentelt temploma. A templom a 13. században épült. Kőből épített egyhajós épület, homlokzata felett pengefalú harangtoronnyal, benne két haranggal.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Zupa-primosten:Povijest župe Primošten Archiválva 2016. február 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ a b Primosten.hr:Povijest Primostena Archiválva 2016. január 29-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk[szerkesztés]
- Primosten község hivatalos oldala (horvátul)
- A község információs oldala (horvátul)
- A primošteni Szent György plébánia honlapja (horvátul)
