Danilo Biranj
| Danilo Biranj | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Šibenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22000 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 416 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 223 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 43′ 37″, k. h. 16° 00′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 43′ 37″, k. h. 16° 00′ 15″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Danilo Biranj falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Šibeniktől légvonalban 8, közúton 11 km-re keletre, Dalmácia középső részén a Daniloi-mező nyugati részén fekszik.
Története[szerkesztés]
A Daniloi-mező területe a régészeti leletek[2] tanúsága szerint már ősidők óta lakott. A mező középső részén a 20. század során, főként 1951-től a Jugoszláv Tudományos Akadémia által végzett feltárások során egy addig ismeretlen kultúra maradványai kerültek elő, melyet a leletek megtalálási helyéről[2] danilo kultúrának neveztek el.[3] A kultúra az i. e. 4500 és 3900 közötti időben virágzott és a Soča-folyótól Albánia középső részéig terjedt ki. A Daniloi-mezőn erődített településük volt, mely a Danilo feletti 418 méter magas nehezen hozzáférhető magaslaton a Gradinán állt, ahonnan a mező területe könnyen ellenőrizhető volt. Erődített település állt a biranji Szent György templom dombján is. Ezeken a helyeken mindmáig láthatók a szárazon rakott falak és a mindennapi életről tanúskodó számos kerámiatöredék is található.[4] Az i. e. 2. századtól a Római Birodalom hódította meg az Adria keleti partvidékét, mely társadalmi és gazdasági fejlődéséhez vezetett. A Gradinán állt Ridita illír közössége fokozatosan romanizálódott, idővel a magaslat lábához költözött és a mai Danilo helyén létrehozta Rider városát, melynek Claudius császár municípiumi rangot adott.[4] A régészeti feltárások során Danilo területén ebből a korszakból számos épületmaradvány került elő, köztük fűtőrendszerrel rendelkező római villák, valamint gabona, bor és olaj tárolására szolgáló gazdasági épületek.[4] Az 1. századra Rider a Scardona és Salona közötti térség legfontosabb közlekedési csomópontja lett.[3] Ridert valószínűleg az 5. században rombolta le a népvándorlás vihara, majd a 7. században szláv törzsek, a mai horvátok ősei települtek le ezen a vidéken. Erről tanúskodik egy négyszáz sírból álló kora középkori ószláv temető, melyet a Danilo-mezőn tártak fel.[3] A keresztény hitre tért szlávok később újjáépítették az ősi keresztény templomokat. A régészeti feltárásoknak köszönhetően a folyamatos élet nyomai a 9. századtól egészen a késő középkorig végigkövethetők. A korszak legfontosabb régészeti lelőhelyei közé tartoznak biranji Szent György templom és a Maglovo dombja közelében állt Szent Péter templom maradványai.[4]
A Daniloi-mező településeiről ezután a 13. századból a šibeniki püspökség alapításának idejéből származnak az első hiteles adatok. Eszerint a mező területén ebben az időben Mokro, Biranj, Orišje és Striševo települések álltak.[3] Ezen falvak a 16. század első felében a török hódítás idején pusztultak el. Közülük egyedül Biranj élte túl a török időket. A daniloi plébániát a šibeniki püspökség alapításakor 1298-ban említik először. A török 1522-ben foglalta el a mező területét és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török uralom idején 1537-től a Klisszai szandzsák része volt. A Zagora területével együtt 1684 és 1699 között a moreiai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. Ekkor települt be területe az új lakossággal, akik földműveléssel és szőlőműveléssel foglalkoztak. A török által lerombolt templomokat a 17. században újjáépítették. A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 282, 1910-ben 321 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből élt. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 442 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 282 | 297 | 282 | 273 | 262 | 321 | 321 | 358 | 494 | 542 | 531 | 526 | 462 | 477 | 457 | 442 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent György vértanú tiszteletére szentelt temploma[7] a falu feletti magaslaton áll. Apszisa a középkori templom maradványa, melyet 1433 körül egy šibeniki nemesi család építtetett. A mai templom valószínűleg 18. századi, melyet 1887-ben és 1904-ben meghosszabbítottak, illetve megújítottak. A harangtorony 1936-ban épült, 2005-ben megújították, benne két harang található. Az oltár barokk képe a Szűzanyát és gyermekét, valamint Szent Jeromost néhány püspök társaságában ábrázolja. A Hétfájdalmú Szűzanya képét 2004-ben vásárolták. A templom körül díszes sírkövek találhatók.
- A Szent Péter templom[8] eredetileg 1409-ben épült, de ebből a templomból is csak az apszis maradt fenn. A templomot 1744-ben meghosszabbították, majd 1904-ben megújították. Homlokzatán a bejárat mellett két ablakocska, felette egy kör alakú kis ablak látható. A harangtorony 1887-ben épült. Fából faragott főoltárán Szent Péter és Pál apostolokat ábrázoló oltárkép látható, mely helyi mester alkotása. A templomot 2006-ban teljesen megújították. A templom körül temető található, melyben ókeresztény bazilika maradványai láthatók.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3660.
- ↑ a b c d Ante Blaće:Razvoj i suvremena preobrazna krajolika naselja danilskog polja kod Šibenika (horvátul)
- ↑ a b c d Ffzg.unizg.hr:Danilo (angolul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6474.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3027.
További információk[szerkesztés]
- Šibenik község hivatalos oldala (horvátul)
- A daniloi plébánia honlapja Archiválva 2015. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Ante Blaće:Razvoj i suvremena preobrazna krajolika naselja danilskog polja kod Šibenika (horvátul)
- A Daniloi-mező története a középkorig (angolul)
