Nagyszőlősi járás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen VargaA (vitalap | szerkesztései) 2020. október 30., 14:51-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Kárpátalja közigazgatása kategória eltávolítva; Kárpátalja megszűnt járásai kategória hozzáadva (a HotCattel))
A Nagyszőlősi járás elhelyezkedése Kárpátalján

A Nagyszőlősi járás (ukránul: Виноградівський район, magyar átrásban: Vinohragyivszkij rajon) közigazgatási egység volt Ukrajna Kárpátontóli területén 1946–2020 között.Kárpátalja déli részén található, nyugatról a Beregszászi, északról az egykori Ilosvai, keletről a Huszti járás, délkeletről Románia, délnyugatról Magyarország határolja. Székhelye Nagyszőlős volt. A járást a 2020. júliusi ukrajnai közigazgatási reformmal megszüntették, területét a Beregszászi járához csatolták.[1]

Történelem

A járásban talált legkorábbi leletek a felső paleotikumból valók, majd a későbbi időkben megszaporodnak.

Nagyszőlős környéke a 11. század vármegye rendszerében Borsova vármegye részeként működött, majd a 13. században Ugocsa vármegye szerveződött meg a területén Szőlős központtal. Ez a közigazgatási egység a mai járás területének mintegy kétszerese, elsősorban a mai romániai területekkel kiegészülve. Egy 1262-ben kelt levél említi a terület több települését is a rendkívül élénk gazdasággal rendelkező környéken. 1315-ben épült meg a Nyaláb vár, amely az egyetlen jelentős erődítés volt mindvégig a megyében.

A három részre szakadt Magyarországon sokszor cserélt gazdát, s ez kedvezőtlenül hatott a környék gazdaságára. A Rákóczi-szabadságharc egyik kisebb gócpontja.

1717-ben a betörő krími tatárok komoly pusztítást végeztek a környéken, amely az 1880-as évekig rendkívül elmaradott térsége az országnak. Ekkor ugyanis a vasút építése kisebb fellendülést hozott errefelé. 1919. április 23-án a járást elfoglalta a román királyi hadsereg, amely 1920 májusáig tartotta megszállva. Ezt követően 1939-ig Csehszlovákia része, amikor is a terület az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz kerül. 1944-ben a járás a Szovjetunióhoz, azon belül az Ukrán SZSZK-hoz lett csatolva.

A Beregszászi járáshoz hasonlóan itt is súlyos nemzetiségek elleni atrocitások történtek, az erőszakos kollektivizálás tönkretette az addig jól működő mezőgazdaságot. A független Ukrajna részeként a környék legfontosabb célja a rehabilitálás lett, amely mind a földek rendbetételét, mind a nemzetiségek szerveződését jelentette. A három nagy megyei jogú város (Beregszász, Munkács, Ungvár) után Nagyszőlős a kárpátaljai magyarság legfontosabb mai kulturális központja.

Gazdaság

Nagyszőlős környékén elsősorban a jó éghajlati feltételek következtében kialakult mezőgazdaság a meghatározó, rehabilitálás alatt lévő szőlőkultúrája ukrán szinten kiemelkedő. Emellett főleg Nagyszőlős városában összpontosulva kisebb könnyűipar is jellemzi a környéket. A környék gazdaságában egyre nagyobb szerephez jut az idegenforgalom, köztük a falusi turizmus. A járás több hazai és külföldi befektetés célpontja.

Népesség

A járás legmeghatározóbb nemzetisége az ukránoké (71,5%), de elsősorban a határ menti részeken jelentős magyar nemzetiség (24,8%) is él.[2] A terület lakosságának nagy része vidéken (elfogadható körülmények között) él, mezőgazdaságban dolgozik.

Települések

Város

Városi jellegű települések

Községek

Jegyzetek

  1. ↑ Прийнято Постанову. www.rada.gov.ua. (Hozzáférés: 2020. október 30.)
  2. ↑ Molnár József, Molnár D. István. Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükr (magyar nyelven). Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa (2005) 

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagyszőlősi_járás&oldid=23194175”