Legendás állatok és megfigyelésük

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legendás állatok és megfigyelésük
Szerző J. K. Rowling
Eredeti cím Fantastic Beasts & Where to Find Them
Ország  Egyesült Királyság
Nyelv Angol
Téma Mágikus lények
Műfaj Fantasy
Következő A kviddics évszázadai
Kiadás
Kiadó Bloomsbury (UK)
Scholastic (US)
Raincoast (CAN)
Kiadás dátuma 2001
Magyar kiadó Animus Kiadó
Fordító Tóth Tamás Boldizsár
Illusztrátor J. K. Rowling
Borítógrafika Richard Horne
Oldalak száma 78

A Legendás állatok és megfigyelésük (eredeti címén: Fantastic Beasts & Where to Find Them) egy 2001-ben kiadott fiktív tankönyv, amit J. K. Rowling írt. A Harry Potter című könyvsorozat világához tartozó mű szerzői jogairól az írónő lemondott, így a vásárlásából befolyt összeget a Comic Relief nevű alapítványnak ajánlotta fel. Egy könyv árának több mint a 80%-a a világon lévő szegény gyerekek javára folyik be. Ezzel, és egy másik, A kviddics évszázadai című könyvvel, összesen 15,7 millió font gyűlt össze.

Egy 2001-es interjúban Rowling azt mondta, hogy azért választotta a könyv tárgyának a mágikus lényeket, mert ez egy vicces téma és a Harry Potter-könyvekben már sok-sok dolgot kitalált velük kapcsolatban. A írónő neve nem került fel a könyv borítójára, helyette Göthe Salmandert tüntette fel, mint szerző, hogy még hitelesebb legyen a fiktív tankönyv. Magyar nyelvre Tóth Tamás Boldizsár fordította le és az Animus Kiadó adta ki.

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tényleges könyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Legendás állatok és megfigyelésük több szempontból is érdekes könyv. Eredetileg csupán egy kitalált tankönyv, amiről először az első kötetben esik szó a kötelező könyvek listáján. A később megírt könyv azonban több pusztán kitalált tankönyvnél. Ez egy „különleges kiadás”, Harry saját példányának tökéletes másolata, ezért a tulajdonos „tanulságos széljegyzetei egészítik ki” (a műből). Az egyedi kiadáshoz maga Albus Dumbledore írt előszót, mely szerint a művet kivételesen muglik (azaz a mágiát nem használó emberek) is megvásárolhatják.

A könyv ezután röviden áttekinti a „magizoológia” történetét, majd ismerteti a varázslényeket. A leírások a bestiák neve szerinti betűrendben, enciklopédiaszerűen követik egymást. Megtalálhatjuk benne szinte az összes, a regényekben is említett lényt (közel 85-öt). A jogtulajdonos a Harry Potter sorozatban még elő nem fordult nevek lefordításához nem járult hozzá. Az ötödik és későbbi kötetekben megjelenő lények neveit így angolul tüntetik fel, a regényekben azonban a lények jelentős része magyarított nevet kapott, így a bowtruckle bólintérre változott, a knarl pedig acsarka lett.

A fiktív mű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiktív mű Goethius Artemis Fido Salamander alkotása, aki jelentős magizoológus, munkásságáért a Merlin-díj ezüst fokozatával tüntették ki. A könyv 52. kiadását éli, s az Obskurus könyvek kiadásában jelenik meg, természetesen az Abszol úton vásárolható meg. Ára 14 sarló és 3 knút.

A Mágiaügyi Minisztérium által meghatározott osztályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • XXXXX – bizonyítottan varázslót ölt/idomításra, szelídítésre alkalmatlan
  • XXXX – veszélyes/kezelése szaktudást igényel/csak magasan képzett varázsló tud bánni vele
  • XXX – képzett varázslóra nem veszélyes
  • XX – ártalmatlan/szelídíthető
  • X – unalmas
XXXXX osztályú lények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Acromantula:

Óriáspók, őshazája feltehetően Borneó erdeiben található. Nagytestű, terpesztávolsága (kinyújtott lábakkal) a 4 m-t is meghaladja. Fekete szőrzettel borított testű, harang alakú hálóját a talajon szövi. Ha izgatott, vagy dühös, csáprágóit csattogtatja. Méregmirigyét használva vadászik, a nagy testű zsákmányt kedveli, az embert sem kivéve. A nőstény nagyobb a hímnél,szaporodási időszakban strandlabda nagyságú, lágy héjú, fehér tojásokat rak, akár egyszerre 100-at is! (Forgalomba hozása tilos!) Az emberi beszédet is képes elsajátítani, közel emberi intelligenciával rendelkezik. Sokan úgy vélik, mágusok által kitenyésztett állatfajtáról van szó. Talán őrzőállatnak szánták. De az Acromantulák nem idomíthatóak, varázslókra és muglikra is veszélyes mágikus lények.

  • Baziliszkusz, vagy Kígyók Királya

Kitenyésztőjük: Hitvány Herpón ógörög, párszaszájú feketemágus. Ő jött rá, ha a tyúktojást egy varangyos béka költi ki, a tojásból kibúvó lényből minden kígyónál nagyobb, hatalmas, mérges bestia fejlődik ki. A Baziliszkusz teste élénkzöld kígyótest, 15 m hosszúra is megnőhet. A hímeket skarlátvörös fejtollaik különböztetik meg a nősténytől. Legfélelmetesebb fegyvere hatalmas, sárga szeme: ha valaki belenéz, azonnal holtan esik össze. Ezen kívül még jókora méregfogakkal is rendelkezik, halálos mérget termel. Emlősökkel, madarakkal, néha hüllőkkel is táplálkozik, az emberekre is vadászik. Viszont a kakas kukorékolása állítólag megöli. Nagyon sokáig él, a legenda szerint Hitvány Herpón baziliszkusza megérte a 900 évet. Csak a párszaszájú varázslónak engedelmeskedik, éppen ezért még a feketemágusok sem vállalkoznak egy baziliszkusz létrehozására. 400 éve törvény tiltja a baziliszkuszok tartását, nevelését.

Ritka, görög szörnyetegfaj. Oroszlánfeje, kecsketeste és sárkányfarka van. Rendkívül veszélyes és gonosz, nagy erejű bestia. Egyetlen dokumentált írás történt a Kiméra legyőzéséről, de a győztes varázsló annyira kimerült a bestiával vívott csatában, hogy leesett szárnyas lováról és szörnyethalt. A Kiméra tojását kereskedelmi forgalomba hozni tilos!

  • Lethifold

Ritka, trópusokon előforduló lény. Fekete köpenyre hasonlít, vastagsága kb. 1 cm, zsákmányejtés után kicsivel vastagabb. Ravasz bestia. A földön csúszva keresi áldozatát, leggyakrabban alvó embert. Flavius Belby varázsló 1782-ben Új-Guineában nyaralva élt át egy Lethifold-támadást. Drámai beszámolójában részletesen leírja, hogyan siklott be a szörny az ajtó alatti résen, hogyan csavarodott rá egész testére és fejére, mivel meg akarta fojtani. Semmiféle varázslattal nem tudta legyőzni, egyedül a Patrónus-bűbáj volt hatásos a Lethifold ellen. Mivel a szörny általában alvó emberekkel találkozik, megfojtja őket, mielőtt varázsolni tudnának. Ott helyben, az ágyban megemészti áldozatait, majd kissé megvastagodott állapotban elhagyja a helyszínt. Mivel nem hagy maga után nyomot, a lehetetlenséggel határos a Lethifold-támadások számát meghatározni. Némely varázslók ezért fortélyosan Lethifold-áldozatoknak tettetik magukat, ha el akarnak tűnni ismeretségi körük vagy családjuk szeme elől.

Emberfejű, oroszlánfejű, skorpiófarkú görög szörnyeteg. Ritka és vérszomjas. Egyes források szerint halkan dudorászik áldozatának elfogyasztása közben. Bőre vastag és minden ismert bűbáj visszaverődik róla. Skorpiófarkának csípése halálos.

  • Nundu

Kelet-Afrika lakója, talán a legveszélyesebb minden bestiák közül. Óriási leopárdra hasonlít, zajtalanul jár zsákmány után. Lehelete mérgező. Legalább 100 varázsló szükséges a legyőzéséhez.

  • Quintaped (más néven Hairy MacBoon)

Ez a vad, vérszomjas bestia kizárólag a Skócia északi részén található Drear szigeten honos. Alacsony, zömök testű, öt lábbal rendelkezik, amelyek tuskóban végződnek. Vörösesbarna szőr borítja. Súlypontja alacsonyan van. Keletkezésüket egy legendával magyarázzák. A Drear szigetet egykor két varázslócsalád (klán) lakta: a McClivertek és a MacBoonok. Történt egyszer, hogy a két klán vezetője előbb leitta magát a sárga földig, majd részeg fejjel varázslópárbajt vívtak. MacBoon Quintus lett a győztes, de sajnos megölte ellenfelét, McCliver Dugalt. A McCliver klán tagjai bosszúból körülvették a MacBoonok házát, és mindegyikőjüket ötlábú szörnyeteggé varázsolták át. De a bosszú visszájára fordult, mert a MacBoonok varázslónak nem túl sikeresek voltak, de szörnyetegként annál erősebbek és vadabbak lettek. Apránként kiirtották a McCliver családot, hiába próbáltak védekezni vagy visszaváltoztatni a MacBoonokat emberré. A szigeten most kizárólag a Quintaped bestiák élnek, így hát a legenda igazságát ellenőrizni lehetetlen. Viszont tény, hogy nem hagyják magukat elfogni akár visszavarázslás céljából sem, elégedettek jelenlegi bestia létformájukkal, még akkor is, ha valaha emberek voltak.

Talán a leghíresebb és a legnehezebben elrejthető, hatalmas mágikus bestiák. Nőstényeik nagyobbak és agresszívabbak a hímeknél. A sárkányok bőre, szíve, mája, vére, karma, szarva komoly mágikus erővel bír, fontos alapanyagai sok bűbájnak. Ezek megszerzésére csak speciálisan képzett varázsló vállalkozhat!

A sárkányoknak 10 fajuk él szerte a világon. A fajok kereszteződése aránylag ritka.

  • Antipoduszi Opálszemű Sárkány (Antipodean Opaleye)

Új-Zélandon fordul elő, túlnépesedés esetén némely példányok Ausztráliába telepedhetnek át. A sárkányoktól kissé szokatlanul nem a hegyekben, hanem a völgyekben tanyázik. Közepes termetű, súlya 2-3 tonna. Szivárványszínű pikkelyeivel talán a legszebb sárkányfajta. Szeme csillogó, sokszínű, pupilla nélküli – innen ered a fajta neve is. Természete békés, csak akkor vadászik, ha éhes. Kedvenc zsákmánya a juh, de nagyobb állatokat is elejthet – pld. az Ausztráliába települők nagy mennyiségű kengurut mészároltak le. Tojása sápadtszürke, könnyen össze lehet téveszteni az őskövületekkel.

  • Hebridai Feketesárkány (Hebridean Black)

A Brit-Szigeteken honos, agresszív faj (a Walesi Zöldsárkányhoz hasonlítva). Hossza a 9 m-t is elérheti. Fekete pikkelyei durvák, szeme fénylő bíborpiros. Hátán borotvaéles taréjsort, farkán nyíl alakú tüskét visel. Szárnya a denevéréhez hasonlít. Egy példány vadászterülete 250  km². Kedvenc zsákmánya a szarvas, de nagy testű kutyákat és szarvasmarhát is rabolhat. A körülöttük levő vadőri teendőket hagyományosan a hebridai MacFusty család varázslói végzik.

  • Kínai Gömblángsárkány (Oroszlánsárkány, Chinese Fireball)

A Távol-Kelet egyetlen sárkányfajtája. Igen attraktív megjelenésű. Hosszú testét sima, vörös pikkelyek borítják, fitos orrban végződő pofáját aranyszínű tüskék keretezik. Szemei látványosan dülledtek. Testsúlya 2-4 tonna. Orrlyukain gomba alakú tűzcsóvákat fúj, innen kapta a nevét. Agresszív, de fajtársaival szemben béketűrőbb, mint más sárkányok. Még a vadászterületüket is hajlamosak megosztani egy-két másik sárkánnyal. Zsákmányol mindenféle emlősállatot, kedvenc prédája a sertés, valamint az ember is. Élénkpiros, arannyal pöttyözött tojásaik héja rendkívül keresett cikk a kínai varázslók körében.

  • Magyar Mennydörgősárkány (Hungarian Horntail)

A legveszedelmesebbnek tartott sárkányfaj. Óriásgyíkszerű testét fekete pikkelyek borítják. Szarvai és faroktüskéi bronzvörösek, szeme sárga. Kivételesen hosszú, akár 15 m-es lángcsóvát tud fújni. Kecskét, juhot, és ha teheti, embert eszik. Cementszürke tojásának héja nagyon vastag, az ivadékok a farkukon már kifejlődött tüskékkel nyitják fel.

  • Norvég Tarajossárkány (Norwegian Ridgeback)

Hasonlít a Magyar Mennydörgősárkányhoz, de faroktüskék helyett éles tarajt visel a gerince mentén. Nagytestű szárazföldi emlősökkel táplálkozik, és sárkányoktól szokatlan módon a vízi állatokat sem veti meg. Ellenőrizhetetlen beszámoló szerint egyszer Norvégia partjai mentén a vízből ragadott ki egy bálnaborjút a Norvég Tarajossárkány egy példánya. Fajtársaival szemben nagyon agresszív, állománya erősen megcsappant. Tojása fekete. A kikelt kicsinyek más fajtákhoz képest sokkal korábban, 1-3 hónaposan már tudnak tüzet fújni.

Megjegyzés: Hagrid kedvence, Norbert/Norberta Norvég Tarajossárkány volt.

  • Perui Viperafogú Sárkány (Peruvain Vipertooth)

A legkisebb és leggyorsabb röptű sárkányfajta. Testhossza csupán 4,5 m. Pikkelyei simák, rézvörösek, hátán fekete taréjfoltok találhatóak. Fején két kurta szarvat visel. A fogaiból erős méreg csöpög. Bár jól elélhetne kecskén és szarvasmarhán, annyira szereti az emberhúst, hogy a 19. század vége felé exterminátor-varázslók által állománycsökkentést kellett végrehajtani a Perui Viperafogú Sárkány fajtában.

  • Román Hosszúszarvú Sárkány (Romanian Longhorn)

Pikkelyei élénkzöldek, fején hosszú, aranyszínű szarvpár pompázik. Zsákmányát először a szarvaival megsebesíti, majd tüzet fúj rá. Ennek a sárkányfajtának őrölt szarva fontos bájitalok alapanyaga, miáltal állománya az állandó vadászat miatt drasztikusan lecsökkent. Ezért őshazájában, Romániában nagy kiterjedésű sárkányrezervátum található, ahol nemzetközi varázslócsoport tanulmányozhatja a sárkányokat.

  • Svéd Sróforrú Sárkány (Swedish Short-Snout)

Tetszetős külsejű, ezüstkék pikkelyes sárkány. Orrlyukain vakító kék színű szúrólángot fúj, amely pillanatok alatt hamuvá porlasztja a csontokat, vastag gerendákat is. Főként vad, lakatlan hegyvidékeken él, így a statisztikák szerint ez a sárkányfajta ölte meg a legkevesebb embert. A Svéd Sróforrú Sárkány bőre értékes alapanyag: kesztyűket, bőrpajzsokat készítenek belőle a varázsvilágban.

  • Ukrán Vashasú Sárkány (Ukrainian Ironbelly)

A legnagyobb testű sárkányfajta, súlya akár 4 tonna is lehet. Nagy tömege miatt a többi sárkánynál lassabban repül. Nagyon veszélyes: ha esetleg egy házra száll le, az rögtön összeomlik. Pikkelyei fémszürkék. Szemei vörösek. Karmai feltűnően hosszúak és élesek. Előfordult már, hogy felkapott egy vitorláshajót (szerencsére senki nem tartózkodott a fedélzeten), ezért összes példánya szigorú megfigyelés alatt áll az ukrán mágiaügyi hatóságok által.

  • Közönséges Walesi Zöldsárkány (Walesh Green)

Zöld pikkelyeivel remekül beleolvad a környezetébe, a zöld mezőkbe. A hegyvidéket csak tojásrakáskor keresi fel. Ezért itt külön rezervátumot jelöltek ki a fajta részére. Jellegzetesen, dallamosan üvölt, ezáltal könnyen felismerhető. Karcsú lángcsóvákat fúj. Juhokkal táplálkozik, az emberek elől elbújik. Tojása földszínű, zölddel pettyezett.

  • Szárnyas Ló (XX-XXXX)

Szárnyas lovak a világ minden táján élnek. Számos változatuk ismert.

Abraxan: óriás termetű, aranysárga színű, nagyon erős.

Aethonan: pej színű, Nagy-Britanniában és Írországban népszerű.

Granian: szürke színű, nagyon gyors.

Thestral (Thesztrál): fekete színű, ritka fajta, csontos, denevérszárnyú sárkányra hasonlít. Láthatatlan azok számára, akik még nem láttak valakit meghalni. Népi babona szerint megpillantása balszerencsét hoz. Bizonyítottan szelídíthető, közlekedésre nyereg alatt és kocsival is használható.

Ha valaki Szárnyas lovat tart, időközönként kiábrándító bűbájt kell törvény szerint rá alkalmazni.

  • Vérfarkas

A besorolás a teliholdkor átváltozott bestiára értendő.

A vérfarkas bizonyíthatóan Észak-Európai eredetű, de már az egész világon megtalálható. Varázslók és muglik egyaránt vérfarkassá változnak, ha megharapja őket egy átváltozott vérfarkas. A Farkas-kórban szenvedő egész hónapban normális emberi életet él, veszélytelen. Teliholdkor azonban bestiává változik, és kifejezetten emberekre vadászik.

A Vérfarkas-kórnak még nincs ellenszere, de a bűbájtani kutatások lehetővé tették, hogy a legrosszabb tünetek mára már kiküszöbölhetőek.

Szívszorító történetét, a Farkas-kórral való küzdelmét egy ismeretlen varázsló könyvben is leírta – ez a mű mára klasszikusnak számít (Véres száj, érző szív – Varázsütés Könyvek, 1975.)

XXXX osztályú lények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Demiguise

Hazája a Távol-Kelet. Karcsú, emberszabású majomra hasonlít, szomorú, fekete szemei csak ritkán villannak elő fejszőrei alól. Békés növényevő bestia. Veszély esetén láthatatlanná válik, csak az erre szakosodott varázslók észlelik. Szőréből értékes láthatatlanná tevő köpenyt lehet szőni.

  • Egyszarvú vagy Unikornis

Európa északi részének erdeiben élő, lószerű, szép bestia. A csikók aranyszínűnek születnek, később ezüstszínűek lesznek. Kifejlett állapotban hófehér ló, amely a homlokán egy hosszú szarvat visel. Gyors mozgású, rejtőzködő, emberkerülő természetű, de adandó esetben a boszorkányokat könnyebben elviseli, mint a varázslókat. Szarva, szőre és vére komoly mágikus erővel bír. A mugli-irodalom kedvelt állata, népszerű és szépnek ábrázolt.

  • Erkling

A németországi Fekete-erdőben honos, manószerű bestia. Kb. 90 cm magas (nagyobb, mint a gnóm), hegyes arca van. Jellegzetes, visító hangon nevet. Gyermekeket csalogat el hipnotikus erejű hangjával, hogy később felfalhassa őket, ezért a német Mágiaügyi Minisztérium szigorú óvintézkedéseket hozott ellenük. A legutolsó ismert Erkling-támadás egy hatéves varázslógyermek, Bruno Schmidt ellen történt, meglepő végfordulattal. Bruno ugyanis fejbe verte az Erklinget apja üstjével, mire az Erkling szörnyethalt.

  • Erupment

Afrikában honos, nagy testű, vaskos termetű, szürke, még a bűbájok nagy részével szemben is ellenálló vastag bőrrel rendelkezik. Távolról egy orrszarvúval téveszthető össze, mivel az Erupment is egy vaskos, éles szarvat hord a fején. Farka hosszú, kötélszerű. Az Erupment csak akkor támad, ha felingerlik. Rendkívül veszélyes, mert erős szarva akár a vaspáncélt is átlyukasztja, és olyan folyadékot fecskendez ellenfelébe, amitől az felrobban. Ez elterjedését is nagyban gátolja: a nőstényért vagy a területért harcoló bikák gyakran felrobbantják egymást. A nőstény mindig csak egy borjút hoz a világra. Az afrikai varázslók különös óvatossággal kezelik a bestiát. Az Erupment farkát, szarvát, robbanó nedvét bájital-készítésükben felhasználják, bár ezek veszélyes, csak ellenőrzés mellett használható (B. kategóriás) szerek.

  • Főnix

Egyiptom, India és Kína hegységeiben él. Hattyú nagyságú, karmazsinpiros tollú madár, csőre, karmai és hosszú farktollai aranyból vannak. A Főnix szelíd madár, kizárólag gyógyfüveket fogyaszt, sem embernek, sem állatnak nem okozza halálát. Képes eltűnni és felbukkanni a semmiből. (ld. Diriclaw). Éneke mágikus hatású: bátorságot önt az igaz emberek szívébe, és halálra rémíti a gonoszokat. Hosszú életet él, mert képes önmagát újra és újra regenerálni. Amikor teste elöregszik, lángra lobban, majd a saját hamvából kismadárként újjászületik. Könnyei gyógyító erővel bírnak.

Megjegyzés: Albus Dumbledore madara egy Fawkes nevű főnix.

  • Golden Snidget

Ritka, védett madárfaj. Teste tökéletesen gömbölyű, aranyszínű tollai vannak, piros szeme ékkőként csillog. Rendkívül sebesen repül, körbeforgó szárnyízületei miatt a leghihetetlenebb irányváltoztatásokra képes. Az értékes tolláért, szeméért és a kviddicsben játszott szerepéért a vadász-varázslók csaknem kiirtották. Ma szigorú védelem alatt áll, BEFOGÁSA ÉS BÁNTALMAZÁSA SZIGORÚAN TILOS! Golden Snidget rezervátumok az egész világon találhatóak. A kviddicsjátékban az aranycikesszel helyettesítették. (Ld. A Kwiddics Évszázadai, Varázsütés Könyvek 1952.)

  • Graphorn

Európa hegyvidékeinek lakója. Megtermett, szürkésvörös színű, hajlott hátú lény, nagy, négyujjú hátsó lábain felegyenesedve jár. Hosszú, hegyes szarva van, amelyet előszeretettel használ, igen agresszív természetű. Vastag bőre még a sárkányokénál is ellenállóbb, a legtöbb bűbáj visszapattan róla. A Graphorn-szarv őrleménye (mely számos varázsfőzet alapanyaga) ezért aranyárban kapható. A hegyi trollok próbálják megszelídíteni, de kevés sikerrel. Számos trollon lehet látni Graphorn-szarv okozta sérüléseket.

  • Griff

Őshazája Görögország. Feje és mellső lába óriási sast formáz, teste és hátsó lába oroszlánszerű. Nyers hússal táplálkozik. Jól képzett varázslók összebarátkozhatnak vele, bár nem szelíd természetéről híres. Gyakori a kincsek őrzésében való alkalmazása.

  • Jeti

Tibet legendás bestiája a jeti. Emlegetik még „Majomember”, „Lapáttalpú”, „Undok hólény” neveken is. Majomszerű testét fehér bunda borítja, akár 4,5 m magas is lehet. Mindent megeszik, ami vagy aki szerencsétlenségére az útjába kerül. A tűztől nagyon fél, ezzel képzett varázsló el tudja riasztani. Egyesek szerint a troll rokona lehet, de idemutató vizsgálatot még senki sem tudott elvégezni.

  • Kappa

Japán vízidémon. Sekély folyókban és tavakban tanyázik. Külseje majomszerű, csak pikkelyes. A feje tetején folyadékkal teli üreg található. Ragadozó bestia, élő emberek vérével táplálkozik. Védekezni kétféleképpen lehet ellene:

  1. uborkával ajándékozzuk meg (nagyon szereti), amelybe előzőleg belekarcoltuk a nevünket
  2. valahogyan elérjük, hogy meghajoljon, és kicsorogjon a fején levő üregből a folyadék.

Ekkor minden erejét elveszti (japán mágusok szerint olyan udvarias, hogy viszonozza az ember meghajlását).

  • Kelpi

Szintén japán vízidémon, Írországban és Nagy-Britanniában őshonos. Mindenféle alakot képes felvenni, de legkedveltebb megjelenési formája általában hínársörénnyel rendelkező ló. Tavakban és folyókban él, az arra tévedő embereket megpróbálja a hátára csalogatni, majd lemerül a víz alá és ott elfogyasztja áldozatát.

  • Kentaur
  • Occamy
  • Réem
  • Runespoor
  • Sellő
  • Szfinx
  • Tebó
  • Troll
XXX osztályú lények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ashwinder
  • Billiwig
  • Bundimun
  • Crup
  • Doxy
  • Dugbog
  • Fwooper
  • Glumbumble
  • Hippogriff
  • Hippokamposz
  • Jarwey
  • Knarl
  • Kneazle
  • Leprikón (más néven Ír Manó)
  • Lobalug
  • Macled Malaclaw
  • Moke
  • Murtlap
  • Nogtail
  • Orrontó furkász
  • Pixi (más néven Tündérmanó)
  • Plimpy
  • Pogrebin
  • Rőtsipkás
  • Shrake
  • Streeler
  • Szalamandra
  • Tengri kígyó
  • Tüzes rák
XX osztályú lények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Augurey (más néven Irish Phoenix)
  • Bowtruckle
  • Chizpurfle
  • Clabbert
  • Diricawl
  • Imp
  • Jobberknoll
  • Kákalag
  • Kerti törpe (más néven Gnóm)
  • Mooncalf
  • Padlásszörny
  • Porlock
  • Puffskein
  • Ramóra
  • Tündér
X osztályú lények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Futóféreg
  • Horklump

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]