Károlyi Tibor (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Károlyi Tibor
A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke
Hivatali idő
1898. június 17. – 1900. október 2.
ElődTóth Vilmos
UtódCsáky Albin

Született1843. szeptember 26.[1]
Pozsony
Elhunyt1904. április 5. (60 évesen)[1]
Abbázia
PártSzabadelvű Párt

SzüleiZichy Karolina
Károlyi György
HázastársaDegenfeld-Schonburg Emma Zsuzsanna (1868. június 9. – nem ismert, 1901)
Gyermekei
Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Károlyi Tibor témájú médiaállományokat.

Gróf nagykárolyi Károlyi Tibor János Jusztin (Pozsony, 1843. szeptember 26.Abbázia, 1904. április 5.) politikus, országgyűlési képviselő, a főrendiház elnöke.[2]

Életrajza[szerkesztés]

A jómódú magyar főnemesi gróf nagykárolyi Károlyi családnak a sarja. Szülei gróf nagykárolyi Károlyi György (18021877) főispán, királyi valóságos belső titkos tanácsos, magyar királyi főudvarmester, politikus és gróf zicsi és vázsonykeői Zichy Karolina (18181903) asszony voltak. Apai nagyszülei gróf Károlyi József (17681803), Békés vármegye főispánja, majd Szatmár vármegye örökös főispánja, kamarás, földbirtokos és gróf Elisabeth von Waldstein–Wartenberg (17691813) voltak. Anyai nagyszülei gróf zicsi és vázsonykeői Zichy Károly (17851876), császári és királyi kamarás, földbirtokos és gróf németújvári Batthyány Antónia (17891825) voltak. Keresztszülei gróf Zichy János Nepomük és gróf Batthyány Lajosné gróf Zichy Antónia voltak; gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök keresztelte meg. Öccse, Károlyi István. [2]

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

1868. június 9-én gróf Emma von Degenfeld-Schonburg (*Nyírbakta, Szabolcs vármegye, 1844. november 25.Aradmácsa, Arad vármegye, 1901. december 22.) kisasszonyt, akinek a szülei gróf Degenfeld-Schonburg Imre (18101883), földbirtokos és bökönyi Bek Paulina (18151856) voltak. Károlyi Tibor gróf és Degenfeld-Schonburg Emma grófnő frigyéből született:

Politikai pályája[szerkesztés]

Birtokai a 19. század végén Szatmár megyében, a róla elnevezett Tiborszálláson voltak.

Húszévesen, 1863-ban testvéreivel hosszabb külföldi körutazásra indult, mely során bejárta többek között Spanyolországot is, de Afrikába is eljutott. Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború kitörésérének hírére visszatért Európába és csatlakozott a poroszok oldalán harcoló Klapka György légiójához, ahol Klapka szárnysegédje lett. A háború után Párizsba utazott, ahonnan 1867-ben tért vissza Magyarországra.

Az Ecsedi láp 1780-ban. 1894-ben gróf Károlyi Tibor vezetésével társulatot hoztak létre az Ecsedi-láp lecsapolására

1875-től 1884-ig országgyűlési képviselő volt a Szabadelvű Párt színeiben az első két ciklusban az orosházi, majd harmadik ciklusában (1881-1884) a pécskai kerületből. 1894-ben gróf Károlyi Tibor vezetésével társulatot hoztak létre az Ecsedi-láp lecsapolására.

Ezután megválasztották a főrendiház örökös tagjává, melynek 1888. október 10-től másod-, majd 1894. szeptember 16-tól első alelnöke, majd 1898. július 17-től 1900. október 2-áig elnöke volt. 1894-ben valóságos belső titkos tanácsosi rangot is kapott.

Első képviselővé választásától kezdve hat választási cikluson keresztül tevékenykedett különböző parlamenti bizottságokban, közülük is legtöbbet (három cikluson át) a közoktatásiban.

A politika mellett időt szentelt a gazdaságnak és a művészeteknek is; többek között elsőként fordította magyarra a neves francia történész, Edgar Quinet Histoire de la campagne de 1815 című, a francia forradalmat kritikusan elemző átfogó művét, valamint John Lothrop Motley egyik, a németalföldi szabadságharccal foglalkozó könyvét is, valamint kiadta a Károlyi család oklevéltárát öt kötetben.

Gazdasági tevékenységei közül messze kiemelkedik a kor jelentős vízszabályozási műveleteiben vállalt része, melynek keretében elnöke volt a Tisza, a Maros, a Körös és a Szamos bal-parti ármentesítő, valamint a Nyírvíz szabályozó, illetve az Ecsedi-lápot lecsapoló társulatoknak.

Társadalmi munkát is vállalt; így lett Ipolyi Arnold után a Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke, a kisbirtokosok földhitelintézetének alelnöke, valamint az Adriai Tengerhajózási Társaság igazgatósági elnöke. Abbáziában (a mai Opatija) érte a halál, holttestét Kaplonyban helyezték örök nyugalomra.

Származása[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kálnási Árpád: A mátészalkai járás földrajzi nevei. Debrecen, 1989.
  • Károlyi Tibor életrajza In: Jónás Károly–Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei 1848–2002, 224-225. oldal. Argumentum Kiadó, 2002. ISBN 963-446-225-1