Il–62

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Il–62
Interavia Ilyushin Il-62M.jpg

Funkció utasszállító repülőgép
Gyártó KAPO
Tervező Iljusin tervezőiroda
Gyártási darabszám 276
Fő üzemeltetők Air Koryo, Rossiya

Kapacitás 150–198 fő
Személyzet 5 fő (+8 fő az utastérben)
Típusváltozatok Il–62M, Il–62MK
Első felszállás 1963
Szolgálatba állítás 1967
Méretek
Hossz 53,12 m
Fesztáv 43,20 m
Magasság 12,35 m
Szárnyfelület 279,5 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 67 500 kg
Max. felszállótömeg 165 000 kg
Hajtómű
Hajtómű 4 db Szolovjov D–30KU
Tolóerő 108 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 900 km/h
Hatótávolság 11 000 km
Emelkedőképesség ~5,3 m/s
Szárny felületi terhelése 349 km/m²
Tolóerő–tömeg arány 0,259

Az Il–62 (orosz betűkkel: Ил–62) szovjet nagy hatótávolságú utasszállító repülőgép. Az 1960-as években tervezték az Iljusin-tervezőirodánál. 1963-ban repült először. Elsőként az Aeroflotnál állt forgalomba 1967. szeptember 15-én, a MoszkvaMontréal járaton.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgép tervezését az 1960-as években kezdték el az Aeroflot szovjet légitársaság igényeinek megfelelően, a nagytávolságú járatokon üzemeltetett, légcsavaros gázturbinával felszerelt és csak kis mennyiségben gyártott Tu–114 repülőgépek leváltására. Az Il–62 volt az utolsó repülőgép, amelynek tervezésében visszavonulása előtt még részt vett Szergej Iljusin. Az első, Ljulka AL–7 gázturbinás sugárhajtóművel felszerelt prototípusa 1963. január 2-án repült először. A próbarepülések négy éven keresztül, 1967-ig folytak. Közben 1964-ben új, kétáramú, Kuznyecov NK–8 típusú hajtóművet kapott a repülőgép, később ennek módosított változatát, az NK–8–4-t építették be. A típus 1967 közepére vált alkalmassá a sorozatgyártásra.

Az Iljusin tervezőiroda 1969-ben, már az új főkonstruktőr, Genrih Novozsilov vezetésével modernizálta és továbbfejlesztette a gépet. A Kuznyecov-hajtóművek helyett a gazdaságosabb üzemű Szolovjov D–30KU kétáramú gázturbinás sugárhajtóművet alkalmazták. Egyúttal javítottak a hajtóműgondolák aerodinamikai tulajdonságain is. Megnövelték a hatótávolságot, ehhez a függőleges vezérsíkba egy 5000 literes üzemanyagtartályt építettek be. Az új változattal 19701972 között végezték el a kísérleti repüléseket, majd 1973 januárjában rendszeresítették Il–62M típusjelzéssel. Ezen a típusváltozaton később még további változtatásokat hajtottak végre, többek között modernebb és több férőhellyel rendelkező utasteret alakítottak ki.

Az Il–62M alapján kifejlesztették az Il–62MK változatot, ezt azonban sorozatban nem gyártották.

Az Il–62 sorozatgyártása 19661995 között folyt a Kazáni Repülőgépgyárban. A prototípusokat és az Il–62M típusváltozatot is beleszámítva összesen 276 db Il–62 készült, közülük 81 db-t exportáltak, a többit a Szovjetunió üzemeltette.

Il–62M[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz kormánygépek egyikeként szolgáló Il-62

Az alapmodellül szolgáló Il–62-es modernizálási munkálatai 1969-ben vették kezdetüket, amelynek keretében az újabb típusváltozatot új hajtóművekkel szerelték fel. A Szolovjov által készített hajtómű ugyanis erősebb, ugyanakkor csendesebb volt, sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a korábban alkalmazott Kuznyecov hajtómű. Az új hajtóműnek és a kiegészítő üzemanyagtanknak köszönhetően a gyár növelni tudta a típus hatótávolságát és utazósebességét is. Kisebb módosításokat hajtottak végre a pilótafülke elrendezésében is, mivel átalakították a kormányszerkezetet a jobb átláthatóság és kezelhetőség érdekében. Az új segédhajtómű növelte a biztonságot is azáltal, hogy lehetővé tette a négy hajtóműből kettő beindítását, illetőleg vészhelyzet esetén újraindítását, valamint szükség esetén biztosítani tudta a kabin légkondicionálásának energiaellátását is.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A típus fő üzemeltetője az Aeroflot szovjet légitársaság volt, amely 1967-ben állította forgalomba, és a kiöregedett Tu–114-t váltották fel vele a nagytávolságú és interkontinentális járatokon. Később a típust a Szovjetunió exportálta is. Az első külföldi megrendelő a csehszlovák ČSA légitársaság volt 1969-ben. Ezen kívül a típusból a polgári légiközlekedés számára vásárolt Angola, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság.

Az Aeroflot 2005-ben vonta ki a forgalomból a típust. Jelenleg is több példánya üzemel, legnagyobb mennyiségben a szovjet utódállamok légitársaságainál. 2006. december 12-éig 12 db Il–62 szenvedett balesetet.

Gambiában, Grúziában, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, Kubában, Líbiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, Oroszországban és Ukrajnában katonai szállító repülőgépként is rendszeresítették.

Az Il–62-es a magyar polgári repülésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Malév 1991 júniusában egy Il–62-est bérelt személyzettel együtt a csehszlovák ČSA légitársaságtól.[1] A gép eredeti csehszlovák lajstromjele OK-JBJ volt. Magyarországon HA-LIA lajstromjelet[2] és Malév-festést kapott. A típust a magyar légitársaság a Japánba indított charterjáratokon, a Boeing 767-esek megérkezéséig kívánta alkalmazni. Első útját 1991. július 29-én tette meg Japánba. Mindössze néhány repülésre került sor, majd a gépet a Malév visszaadta a ČSA-nak.

Műszaki adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Típus Szárny fesztávolság Törzshossz Magasság Hajtómű Utazósebesség Utazómagasság Max. hatótávolság Maximális felszállósúly Üzemanyag kapacitás Üres tömeg Utasférőhely (fő) Személyzet (fő)
Iljusin Il–62 43,2 m 53,12 m 12,35 m Kuznyecov NK-8-4 820 km/h 10-12 000m 9200 km 157 500 kg 80 000 l 66 400 kg 85-186 5+6
Iljusin Il–62M 43,2 m 53,12 m 12,35 m Szolovjev D-30KU 850 km/h 10-12 000 m 10 000 km 165 000 kg 84 240 l 69 500 kg 161-198 5+6
Iljusin Il–62MK 43,2 m 53,12 m 12,35 m Szolovjev D-30KU 850 km/h 10-12 000 m 10 000 km 167 000 kg 84 240 l 69 500 kg 160-195 5+6

Fontosabb üzemeltetői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az észak-koreai Air Koryo Il-62 típusú repülőgépe
  • Aeroflot
  • Air Koryo
  • Air Ukraine
  • Cubana
  • CSA
  • Domodedovo Airlines
  • Far Eastern
  • Interflug
  • Kras Air
  • LOT
  • Orien Avia
  • TAROM
  • Uzbekistan Airways

Balesetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1972. augusztus 14.: Berlinből való felszállás után fedélzeti tűz miatt kigyullad és lezuhan, az áldozatok száma 156.[3]
  • 1972. október 13.: Krasznaja Poljana; leszállás közben a gép lezuhan, az áldozatok száma 174.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.malev.hu/BP/HUN/I_PLANESPOTHISTORY/2002-1119-1610-46EXQC.asp
  2. A HA-LIA lajstromjelet korábban egy Li–2-es használta.
  3. Encyclopedia of Flight, p. 893.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Il–62 témájú médiaállományokat.