Berijev A–50
| A–50 | |
 |
|
| Indiai Berijev A-50 leszállás közben | |
|
|
|
| Funkció | Légtérellenőrző repülőgép |
| Gyártó | Taskenti Repülőgépgyár |
| Tervező | TANTK Berijev |
| Gyártási darabszám | 40 db |
|
|
|
| Személyzet | 15 |
| Első felszállás | 1978 |
| Szolgálatba állítás | 1984 |
| Méretek | |
| Hossz | 49,6 m |
| Fesztáv | 50,5 m |
| Magasság | 14,7 m |
| Szárnyfelület | 300 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 75 000 kg |
| Max. felszállótömeg | 170 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 4 db PSZ–90 gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 4 × 157 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 900 km/h |
| Hatótávolság | 6400 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 12 000 m |
| Avionika | |
| Rádiólokátor | Vega-M |
Az A–50 (NATO-kódja: Mainstay) szovjet gyártmányú légtérellenőrző repülőgép, melyet az Il–76 szállítórepülőgép alapján terveztek a Berijev tervezőirodában a hasonló feladatkörű Tu–126 gépek leváltására. Az első A–50 1978-ban szállt fel, majd 1984-től hadrendbe állították. 1992-ig összesen 40 darab készült belőle.
Tartalomjegyzék |
Szerkezet és kialakítás [szerkesztés]
Az A-50-et a Szovjet Légierő igényei alapján fejlesztette ki a taganrogi TANTK Berijev tervezőiroda az Il–76 szállító repülőgépből, az 1965 óta használatban levő Tu–126 légtérellenőrző repülőgép leváltására.
A repülőgéphez a radart egy 9 m átmérőjű, a törzs fölött elhelyezett, lencse alakú, forgó áramvonalas burkolatba építették be. Az NPO Vega cég által gyártott Vega-M radar hatósugara 400 km, de 230 km távolságig képes minden különösebb nehézség nélkül egyszerre 50 célpontot nyomon követni. A repülőgép elektronikai rendszereinek kifejlesztésében a Tyihomirov Intézet is részt vett. A gépek sorozatgyártása a Taskenti Repülőgépgyárban (TAPO) folyt.
A Szovjetunió felbomlása után az orosz katonai vezetés az A–50 folyamatos modernizálása mellett döntött, a jövendőbeli modernizált típusnak az A-50U kódot adva. A típus első prototípusa 2008. szeptember 15-én szállt fel, de azóta is folyamatosan tesztelik. A várakozások szerint az új típus a mára már elavult, analóg radarrendszer helyett egy modern, digitális rendszert kap (melyet szintén az NPO Vega készít el), melynek köszönhetően a rendszer gyorsabb adatfeldolgozást, erősebb jelérzékelést és fejlettebb célpont-felderítést tesz lehetővé.
Az A–50 10 vadászgépet képes irányítani egyszerre. Légi utántöltés nélkül négy órát képes repülni, maximum 900 km/h-val, legfeljebb 170 tonna súllyal. A légi utántöltését Il–78-as gépek végzik. A tapasztalatok alapján az A–50 légi utántöltése eléggé veszélyes művelet, ugyanis a tanker által keltett turbulencia a törzs fölé szerelt radart elérve erős széllökéseket és rázkódást eredményez.
Típusváltozatok [szerkesztés]
- A–50M - Modernizált orosz változat.
- A–50U - Fejlesztés alatt levő vátozat.
- 676-os gyártmány
- 1076-os gyártmány - Speciális feladatok végrehajtására kifejlesztett változat.
- A–50I - Izraeli Phalcon radarral felszerelt, Kína számára fejlesztett változat, a fejlesztési projektet az USA nyomására leállították.
- A–50-EI - Licenc alapján gyártott indiai változat.
- KJ–2000 – Módosított kínai változat.
Üzemeltetők [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- en.rian.ro (angolul)
- A Berijev A-50 leírása (angolul)
- Mainstay (angolul)
- Red Stars.org
|
||||||||
