Id. Markó Károly
| Markó Károly | |
 |
|
| Önarckép | |
|
|
|
| Született | 1793. november 23. Lőcse |
| Meghalt | 1860. november 19. (66 évesen) Villa Appeggi, Itália |
| Nemzetisége | magyar |
| Stílusa | tájképfestő |
| Iskolái | bécsi Képzőművészeti Akadémia |
id. Markó Károly (Lőcse, 1793. november 23.[1] – Villa Appeggi, Itália, 1860. november 19.) magyar festő, 1840-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. id. Markó Károly neve a magyar művészettörténetbe, mint a tájképfestészet megteremtője vonult be. Korának semmilyen festészeti irányzata nem térítette el, a maga által választott úttól. Művészete a 17. és 18. századi heroikus történelmi festészetére épült. Tájképei idilli hangulatú, klasszikus kultúrát megjelenítők. Magyar Claude Lorrain-ként ünnepelték.[2]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Id. Markó Károly a Felvidék egyik akkori szellemi központjában, Lőcsén született 1793-ban.[mj 1] Fiatalon is festőnek készült, de pályája eleinte másképp alakult. Az 1800-as évek elején mérnöki tanulmányokat folytatott Pesten és Kolozsváron. Miután megszerezte diplomáját mérnökként Lublón és Rozsnyón dolgozott 1812-1818 közt. Rozsnyón készítette első képeit, amelyek a híres bécsi festő, Joseph Fischer festményeinek másolatai voltak. Később is sok másolatot festett ismert festők műveiről. 1818-ban Pestre érkezett, ahol rajztudását akarta fejleszteni. 1822-ben Bécsbe utazott és a bécsi Képzőművészeti Akadémia tagja lett, ahol a történelmi és tájképfestészeti szakon tanult. Bécsben megnősült, nyolc gyereke született. 1826-tól Kismartonban élt, majd 1830-tól az Eszterházy birtokon. Továbbra is képeket másolt, műkereskedők megrendelésére. Egyre ismertebb és keresettebb lett. Pártfogója, egy bécsi bankár megbízásából hazatért, és megfestette egyik leghíresebb képét, a Visegrád (1826) címűt. Ez a kép a magyar tájképfestészet legelső darabja. 1832-ben Itáliai körutazást tett, járt Rómában, Firenzében, Velencében és Bolognában. 1838-ban megbetegedett, maláriás lett, ekkor elhagyta Rómát, Pissába költözött, és ott élt 1843-ig. 1843-1848 közt tovább utazott, és Firenzében telepedett le. Ekkor már Európa-szerte ismert festő volt. Rendszeresen dolgozott arisztokraták megrendelésére. Híre eljutott Magyarországra is. 1848-ban ismét elköltözött Appeggibe, és ott élt egészen 1860-ig, haláláig. 1853-ban hazalátogatott. Ennek az útnak a hatására születtek a Puszta és a Magyar alföldi táj gémeskúttal című festmények. 1840-ben kiállítást rendeztek műveiből, az első Pesti Műkiállításon. Még ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Művei megtalálhatok Ausztria, Csehország, Dánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Szlovákia múzeumaiban.
[szerkesztés] Főbb művei
.jpg&filetimestamp=20081212212131)
Az 1810-es évekből származó képei, elsősorban, másolatok, de már készített saját műveket is, az akvarell festék egyik fajtájával, a (gouache technika)-val. Ekkor készültek a Csorsztin és Nedecz, (1820) valamint az Aggteleki-barlang-sorozat (1821). Uborkát tisztító lány (1831), Faunok elől menekülő nimfák (1831), Erdei út (1832), Tájkép Tivoli mellett (1846). Ismertek Bibliai témájú képei is. Krisztus megkeresztelése a Jordánban (1840), Tóbiás és az angyalok (1843), Jézus Jákob kútjánál (1854).
[szerkesztés] Irodalom
- Keleti Gusztáv, id. Markó Károly (Budapest, 1899)
- Pogány Ö. Gáborné, Id. Markó Károly (bibliográfiával; Budapest, 1954)
- Pogány Ö. Gáborné, id. Markó Károly művei (Művészettörténeti Tanulmány 1957)
- Lyka Károly, Markó Károly id. (Élet és Tudomány 1960. 3. sz.)
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Korábban születését 1791. szeptember 25-re datálták Geri Ádám. „Talált esztendők”. HVG 2011 (21), 40. o. , ami valójában korán elhunyt testvérbátyja születésének dátuma.
[szerkesztés] Hivatkozások
- ↑ Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó hivatalos e-mailt archiváltuk, szövegét az OTRS-eléréssel rendelkező szerkesztők olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba az OTRS-eléréssel rendelkezők valamelyikével. Az adatot Katarina Benová derítette fel, és publikálta Idősebb Markó Károly és a Felvidék című tanulmányában – lelőhely: Magyar Nemzeti Galéria kiállítás katalógusa a Markó-kiállításhoz, 2011.
- ↑ A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei. Budapest : Corvina Kiadó, 1975. Id. Markó Béla lásd 14-15. p. ISBN 963-13-0291-1
[szerkesztés] Forrás
- Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Id. Markó Károly lásd 278-280. p. ISBN 963-8477-66-0
