I. Abdul-Hamid oszmán szultán
| I. Abdul-Hamid | |
 | |
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje | |
| 1774. január 21. – 1789. április 7. | |
| Elődje | III. Musztafa |
| Utódja | III. Szelim |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1725. március 20. Isztambul |
| Elhunyt | 1789. április 7. (64 évesen) Isztambul |
| Nyughelye | Tomb of Abdul Hamid I |
| Édesapja | III. Ahmed |
| Édesanyja | Şermi Kadın |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Nakşidil szultána |
| Gyermekei |
|
 | |
| I. Abdul-Hamid aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Abdul-Hamid témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
I. Abd-ul-Hamid, más írásmóddal Abdulhamid, Abdul Hamid vagy Abdul-Hamid (Isztambul, 1725. március 20. – Isztambul, 1789. április 7.) oszmán szultán 1774-től haláláig.
Élete
Ifjúsága
Abdul-Hamid 1725. március 20-án született III. Ahmed fiaként. Élete java részét palotafogságban töltötte[forrás?], ahol a Korán másolásával és faragással hasznosította idejét.[1] Jellemző volt rá, hogy a nők társaságát többre becsülte mint a férfiakét.[1]
Trónra lépése
Abdul-Hamid testvérét, Musztafát követte az Oszmán Birodalom szultánjaként 1774. január 21-én. Az új szultán pacifista és Istenfélő emberként lépett a trónra[forrás?] – ugyanakkor tudatlansága közmondásos volt.[1] Ugyancsak sajátos újításként tekinthető, hogy ő volt az első szultán, aki trónra lépésekor nem adta meg a szokásos jutalmat a janicsárságnak.[forrás?]
Orosz–török háború (I.)
Ebben az időben Muhsimzáde Mohammed nagyvezír éppen az oroszokkal állt szemben Sumlában, amikor Musztafa halálának hírével együtt az új szultán utasításait kapta a békekötés ügyében.[1] 1774. július 21-én a két fél megkötötte a kücsük-kajnardzsi békét.[forrás?]
Azonban II. Katalin orosz cárnő nem sokáig nyugodott: hamarosan a Kaukázusban fekvő kubamelléki országokat is elfoglalta Törökországtól és birodalmával egyesítette.[1]
Ezek után a cárnő 1786-ban II. József magyar királlyal és német-római császárral kötött védő és támadó szövetséget, amelynek célja az Oszmán Birodalom végleges feldarabolása volt.[1]
Szíriai győzelmek
Eközben Abdul-Hamid Szíria felé fordította figyelmét és ott ért el kisebb győzelmeket.[forrás?]
Orosz–török háború (II.)
A szultán a szíriai győzelmek nem kárpótolták a krími veszteségekért, ezért 1787-ben újra hadat üzent Oroszországnak.[forrás?] Katalin tervei így csak kis részben sikerültek: a törökök az 1787-iki, illetőleg az 1792-iki háborúban vitézül hadakoztak, és bár nem voltak képesek Szuvorov tábronok előrenyomulását megakadályozni, II. József hadai ellen nem vallottak kudarcot.[1] A II. Józseffel kötött béke után az Oszmán Birodalom csapatai soha többé nem támadtak Magyarország ellen.[forrás?] Ez a háború volt az oszmánok fegyverdicsőségének utolsó fellobbanása – utána többnyire vereség és megaláztatás volt osztályrészük.[1]
Halála
Maga a szultán nem érte meg a háború befejezését: Abdul-Hamid 1789. április 7-én 15 évnyi uralkodás után 64 évesen hunyt el. A trónon unokaöccse, III. Szelim követte. Abdul-Hamid megítéléséhez hozzátartozik, hogy nem volt zsarnok, és II. Mehmed (1432–1481) óta az első szultán volt az Oszmán-házban, aki nem szennyezte be kezeit rokonai vérével.[1]
Családja
Asszonyai:
Ayşe Kadın
Ruhşah Kadın
Binnaz Kadın
Mehtabe Kadın
Hümaşah Kadın
Gyermekei:
Ayşe Dürrüşehvar Hanım szultána (1775-?)
Abdullah herceg ( 1776-1776)
Hatice szultána (1776 január – 1776 november );
Mehmed herceg ( 1776-1781) - Hümasahtól
Ahmed herceg ( 1776 - 1778)
Ayşe szultána (1777 – 1777);
Abdurhaman herceg ( 1777- 1777)
Esma szultána ( 1778 – 1848) – Sinepervertől
Szulejmán herceg ( 1779-1786) - Mehtabetól
IV. Musztafa oszmán szultán - ( 1779 - 1808) Sinepervertől
Abdülaziz herceg ( 1779-1779)
Rabia Sultan (1780 – 1780);
Aynişah szultána ( 1780 – 1780);
Melikşah szultána ( 1781 – 1781);
Rabia szultána (1781-1782)
Fatma szultána (1782 – 1786) - Sinepervertől
Mehmed herceg (1882-1885) - Sebsafatól
Murad herceg ( 1883-1786) - Naksidiltől
II. Mahmud oszmán szultán ( 2784-1839) - Nakşidiltól
Alemşah szultána( 1784 -1786) - Şebsafatól
Saliha szultána ( 1786- 1788) - Nakşidiltől
Emine Sultan ( 1788 – 1791) – Şebsafatól
Hibetullah Sultan (1789 – 1841) – Şebsafatól
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). Török birodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
| Elődje: III. Musztafa |
Utódja: III. Szelim |
| Elődje: III. Musztafa |
Utódja: III. Szelim |
| A birodalom születése (1281–1389) |  | |
|---|---|---|
| A birodalom megszilárdítása (1389–1520) | ||
| A birodalom fénykora (1520–1687) | I. Szulejmán · II. Szelim · III. Murád · III. Mehmed · I. Ahmed · I. Musztafa · II. Oszmán · IV. Murád · Ibrahim · IV. Mehmed | |
| A birodalom hanyatlása (1687–1924) | ||
