Gliwice

	Gliwice
; Gliwice címere	; Gliwice zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Lengyelország
Vajdaság	sziléziai
Rang	járási jogú város
Körzethívószám	(+48) 32
Rendszám	SG
Testvérvárosok	Lista Dessau-Roßlau; Bottrop; Doncaster; Késmárk; Salgótarján; Valenciennes; Radóc;
	Népesség
Teljes népesség	174 016 fő (2021. márc. 31.)
Népsűrűség	1 296,69 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	200 m
Terület	134,2 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 50° 18′ 04″, k. h. 18° 38′ 59″Koordináták: é. sz. 50° 18′ 04″, k. h. 18° 38′ 59″
	Gliwice weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gliwice témájú médiaállományokat.

Gliwice (németül Gleiwitz, csehül Hlivice, szilézül Glywicy) délnyugat-lengyelországi város a sziléziai vajdaságban, a felsősziléziai ipari körzet nyugati peremén.

Városrészek[szerkesztés]

Bojków, Brzezinka, Czechowice, Kopernik, Ligota Zabrska, Łabędy, Obrońców Pokoju, Ostropa, Sikornik, Sośnica, Szobiszowice, Trynek, Waryński lakótelep, Wilcze Gardło, Wójtowa Wieś, Zatorze lakótelep, Zubrzycki lakótelep, Żerniki.

Története[szerkesztés]

Gliwice jelszava: "Öreg város, új világ"

Gliwice nevének eredete[szerkesztés]

A korábbi, főleg német történészek Gliwice/Gleiwitz (régebben így is írták: Glywice vagy Glewitze; latinul.: Glivitium) a cseh chlew (disznóól) (a g a cseh nyelvben h-nak felel meg) szóból eredeztették. Ezt a tézist állította fel a város első monográfiájának írója, a német Beno Nietsche. Így Beno szerint a város XIII. századbeli neve cseh eredetű. Lengyel és német nyelvtudósok ezt cáfolták, és az alábbi két hipotézist vetették fel:

Gliw vagy Gliwa – a középkori Sziléziában gyakran előforduló személynév. Ebben az esetben Gliwice a terület birtokosa, vagy bérlőjének, illetve a település alapítójának a nevéről lett elnevezve.
Gliw – szláv nyelveken gyakran agyagos területet, vizenyős, nedves vidéket jelent. E szerint az elmélet szerint Gliwice neve földrajzi környezetével hozható összefüggésbe. Mindkét hipotézisnek vannak támogatói és ellenzői, bár a többség a topográfiai eredethez húz. Német irodalomban még mindig lehet találkozni a cseh eredettel.

Középkor[szerkesztés]

Gliwicét először 1276-ban említik oklevélben.

Görbelábú Mieszko, Ferdeszájú Boleszláv unokájának idején a Gliwice körüli földek az Opole–Racibórzi fejedelemséghez tartoztak. 1289-ben miután a négy fiú között felosztották, önálló fejedelemséggé vált. Ez a fejedelemég II. Vencel cseh király uralma alá került. Akkoriban ez a vidék híres volt a halászatáról, malmairól, komlótermeléséről, sörfőzéséről és sörkereskedelméről.

Az 1918-1945-ös évek[szerkesztés]

Szökőkút a városi hivatal előtt

A három kisördög Gliwice, Zabrze és Bytom polgármestereit szimbolizálja, akik nem tudtak megegyezni a második világháború előtt a három város tervezett egyesüléséről. Ez egy verzió. Más legenda szerint a faunok három építési vállalat tulajdonosát jelentik, akiknek az eredeti tervek szerint az 1930-as években a korszerű Hotel Oberschlesien szállodáját kellett építeniük a mai Piłsudski-tér mögött. Ez a terület mocsaras, így háromszor kellett a munkákat félbeszakítani a nedves altalaj és a magas talajvíz miatt. Mindhárom cég tönkrement és tulajdonosaik a mai napig táncolnak a faunok figurái alatt a szökőkút körül és keresik pénzüket, amit a víz nyelt el. A három sikertelen kísérlet után a szállodát egy másik, szilárdabb talajú helyen építették fel. A háború előtti Hotel Oberschlesien a mai városi tanács elnökségének épülete.

A versailles-i békeszerződés 1919-ben úgy rendelkezett, hogy a város hovátartozásáról népszavazásnak kell döntenie. Az 1921. március 20-i szavazás eredményeképpen a járás Lengyelországra szavazott, azonban magában Gleiwitzben Németország került túlsúlyba. A III. sziléziai felkelés során a várost elkerülték a harcok. Összetűzésekre a külvárosokban és a járásban került sor. 1921. júniusában angol páncélosok jöttek a városba, és a járást megszállták az antant egységei. A szövetséges parancsnokság parancsa alapján Gleiwitzet és Zabrzét ideiglenes francia fennhatóság alá helyezték. A Népszövetség határozata alapján végül 1921. októberében határozat született, hogy Gleiwitz a weimari Németországhoz fog tartozni. A város Felső-Szilézia német részének egyik fontos központja lett, míg a hivatalos főváros Oppeln lett. Gleiwitzbe települt egy sor szervezet és intézet központja egyrészt a komoly ipari háttér, másrészt az új határ közelsége miatt. 1924-ben a városhoz csatolták a Łabędyben lévő kikötőt, 1927-ben pedig a környező településeket: Ligota Zabrska (Steigern), Sośnica (Oehringen), Szobiszowice (Petersdorf), Wójtowa Wieś (Richtersdorf) i Żerniki (Gröling). A lengyel szénimport visszatartása a szénellátás javulását eredményezte. A német tőke intenzív beruházásokat hajtott végre Sziléziában. Meghirdették a „Segítség a német keletnek" programot, melynek során fel akarták kelteni a Birodalom figyelmét erre a régióra, másrészt igyekeztek meggátolni a sziléziaiak nyugatra vándorlását. Ennek során sok új lakást és középületet építettek a munkás kerületekben.

Gleiwitz ennek következtében az új tartomány legnagyobb városa lett. Új iparvállaltok települtek ide, melyek révén a környék függetlenítette magát a korábbi lengyel gazdasági kapcsolatoktól. Alacsony kamatú kölcsönökkel ösztönözték a vállalkozókat, hogy Németország más részéről áttelepüljenek Sziléziába.

1939. augusztus 31-én itt szervezték meg a hírhedt gleiwitzi incidenst, az akkori gleiwitzi rádióállomás ellen. Ennek a provokációnak a célja az volt, hogy ürügyet adjon a német csapatok Lengyelország elleni támadására. A második világháború alatt a város iparát haditermelésre állították át. Gleiwitzben az auschwitzi koncentrációs tábor négy altábora működött olcsó munkaerőt biztosítva. 1945. január 24-én a Vörös Hadsereg elfoglalta a várost.

1964-ben Gliwicéhez csatolták Łabędyt és Czechowicét.